Twenty-second

689 30 4
                                    

-Jézusom anya, ez most komoly ?

-Miaz ? Csak kedves voltam.-nézett rám értelenül. Kiakadásom oka számára ismeretlen volt, pedig biztos vagyok benne, hogyha az én helyemben lenne, ő is így reagálna.

-Tudom mi a terved, de nem fog összejönni.-mutattam rá szigorúan, mire ő csak felnevetett.

-Biztos vagy te abban ?

-Most kezdesz egy kicsit megijeszteni ezzel a nézéseddel.-magabiztosságom azonnal kámforrá vált míg egyet hátraléptem. Anya megrántotta a vállát, majd folytatta a főzőcskézést.

-Menj addig, találd ki mit veszel fel.-szólt utánam.

-Ez nem jó ?-mutattam végig a csodás itthoni kosztümömön, ami nem más, mint egy fekete melegítő, egy pont ugyanilyen színű atlétával. A hajam pedig ízlésesen felkontyolva.
Felhúzott szemöldökkel és csípőretett kézzel vizslatott engem, ami sajnos mindig beválik, így egy sóhajtás keretében indultam meg a szobám felé. Nem nagyon variáltam túl-kivételesen- egy egyszerű, sötétkék testhezálló ruha mellett döntöttem, amit majd az aranyos, flamingós itthoni mamuszommal tervezek felvenni. Ha jelen kell lennem, legalább kényelmes legyen a talpamnak. Hajam csak kifésültem, így hullámos loknikban lógott a vállaimra, és ennyi is volt a nagy készülődés.

Munka után mikor hazaértem rögtön az a hír fogadott, hogy vendégeink lesznek. Ezzel egyáltalán nem is lenne baj, de tényleg. Viszont az, hogy nekem itt kell lennem egész végig egy olyan emberrel akivel az anyám össze akar hozni...az tényleg sok.
Örülök, hogy kapott munkát, de az nincsen benne a munkaköri leírásában, hogy a lányát boronálja össze a páciense fiával-tudom, mert leellenőriztem. Ő mégis szükségét érzi ennek, pedig egy hete nincs, hogy én és Jacob szakítottunk. Bár az elmúlt egy hónap felért egy szakítással.

-Celeste, gyere le ! Itt vannak Lockhart-ék.-hallottam anya kiabálását, nekem címezve. Ismét egy nagy sóhajtással indultam útnak. Gyorsan belepillantottam a tükörbe a folyosón és kiléptem a többiek látókörébe. Aiden mosolya a füléig ért, ahogyan apjáé, Josh-é is. Boldogan üdvözöltük egymást, ám az enyém nem volt teljesen őszinte. Semmi kedvem nem volt az egészhez. Csak egy nyugis napot akartam, annyira nagy kérés az ilyen ?

-Celeste, hallom gyerekekre vigyázol.-bólintottam-Ez nagyon szép dolog. Bennük van a jövő, úgyhogy muszáj őket jó irányba formálni.-csevegett leginkább csak magával Josh.

-Igazából egyelőre csak babázni meg autózni tudnak, de biztos vagyok benne, hogy a szüleik jól fogják őket nevelni.-tettem hozzá gondolataim, mire rögtön rákérdezett a fiatalabbik Lockhart.

-És a későbbiekben is gyerekekkel akarsz foglalkozni ?

-Nem, viszont ugyanúgy emberekkel. Az idősellátáson gondolkoztam, de még van időm dönteni.-Aiden valójában egy helyes, 23 éves fiatal férfi, aki nemrég fejezte be az egyetemet, jelenleg mégis legfőbb dolga édesapja ápolása. Vagyis nem teljesen ápolása, ugyanis anyát erre alkalmazta pár napja. Seattle-ben élt egyetemi évei alatt és ott is tervezett volna maradni, ha Josh nem lenne ilyen rossz állapotban.

-Seattle-ben az egyetemen az egyik karnak nagyon jó képzése van ilyen irányban. Ha gondolod simán elintézem neked.-kicsit felnevettem, majd lezártnak is tekintettem a beszélgetést. Mégis éreztem zöld szemeit, ahogy rajtam legeltette. Próbáltam teljesen kizárni mindent ami körülöttem volt, és egyedül az előttem lévő ételre koncentrálni. De amikor anya és Aiden apja kettesben hagyott minket, elég nehéz volt a tervem végrehajtani.
-Hallom nemrégiben átestél egy...elég durva szakításon.-nyilván fel kell hoznia.

-Úgy látom anya büszkén kotyogja ki mindenkinek.-motyogtam sóhajtva, de a fiú csak halványan elmosolyodott. Ne mosolyogj már ennyit, ember !

-Csak megemlítette.-állt az ő oldalára-Ha akarsz róla beszélni, én itt vagyok.

-Nem a legkellemesebb téma. De azért köszi.-borzalmasan kínos volt ez az egész. Nem is értem, hogy ő hogyan bír ilyen nyugodtan ülni. Bár lehet a fiúknak az ilyenek nem számítanak kellemetlennek ? Vagy azért ilyen higgadt, mert nem is gondolja komolyan ? Oké, ez hülyeség. Aiden tényleg nagyon jófej, mióta ismerjük egymást-azalatt az öt nap alatt-egész jól megismertem a személyiségét és semmi kivetnivaló nincs.
De ő mégse Jacob.-suttogta a belső hangom, és teljesen igaza is van. Nyilvánvalóan nem lehet minden ember ugyanolyan és ennek így van rendje. De valami mégis hiányzik belőle. Valami, amit egyszerűen imádtam a farkasfiúban. Valami a kisugárzásában, a megjelenésében...egyszerűen nem éreztem magam úgy vele. De akkor mostantól ez lesz minden hímneművel ? Mindben találok majd egy bizonyos dolgot, ami bennük ugyan nincs, viszont Jake-ben igen ? Nevetséges. Már csak ezt tudom magamra mondani. Világosan a tudtomra adta, hogy nem akar tőlem semmit, én mégis megállás nélkül rajta járatom az agyam. Meddig is voltunk együtt, egy hónap ? Másfél ? Végülis több, mint a semmi.

-Átérzem, hidd el nekem. Én is nemrég vagyok csak szingli.-sose fogja be ?

-Kérsz sütit ? Csokidarabok is vannak benne.-tájékoztattam a kínos csend megtörése érdekében, közben pedig már félig a konyhában is voltam. A lehető leglassabban végeztem a tányérra való szedést, mégis mintha csak pár másodperc telt volna el.

-Bocsi, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. Én csak...

-Semmi baj.-szóltam gyorsan közbe-Csak tényleg nem szeretnék még beszélni róla.-a tévé volt az egyetlen hangforrás-na meg a rágásunk-így szerencsére az eddigi feszült hangulat egy csöppet alábbhagyott. Legalábbis kettőnk között, bennem egyedül viszont ismét előtört az az érzés, hogy látnom kell Jacob-ot. Akárcsak néhány napja. Bár az egy pillanatnyi megfontolatlanságom eredménye volt. Valami számomra fel nem fedezett oknál fogva La Push utcáit róttam, amikor a Clearwater ház előtt elsétálva megpillantottam Jacob járgányát. Nem is tudom mire számítottam, amikor beléptem a házba és egymásra talált a tekintetünk. Abban a pillanatban hirtelen minden bátorságom inamba szállt és ha nem Sue, akkor biztos még most is ott szobroznék. Aztán mikor menekülőre fogtam, Aiden a semmiből ott termett és felajánlotta, hogy hazavisz.

Miközben elkapcsoltam a farkasos filmről a televízióban, megcaörrent a telefonom. Ritkán csinál ilyet és minden alkalommal meglepődök a borzalmas csengőhangomon, amit azóta át akarok állítani, mióta megvan.

-Ezt fel kell vennem.-mondtam gyorsan a kanapé másik oldalán ülő személynek, majd pattantam is fel, hogy tisztes távolságba kerüljek tőle. Mielőtt még letette volna a telefont megnyomtam a zöld ikont éa boldogan szóltam bele.
-Bella !

-Hola, Celeste.

-Jézus, veled mitörtént ?-nevettem-Spanyolon nem beszéltél spanyolul.

-Haha, úgy hallom vicces kedvedben vagy.

-Mesélj már ! Hol vagytok ?-kezdtem a faggatózásba.

-El sem fogod hinni. Esme-nek van egy szigete Rio-tól pár kilométerre.

-Hogy milye ?!

-Ugyanez volt a reakcióm.-mondta nevetve barátnőm, majd folytatta az elmúlt egy hét eseményeinek leírását.









Ezt a részt köszönjétek Luke Hemmings-nek, aki ma megáldott minket  képekkel (amiken tetkója van jdkaodjdka) 😍🤣

What Am I ✓ [ 1 ]Where stories live. Discover now