Változás|✅

𝟏𝟏.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

*Daniel szemszöge*

Már ez jár a fejembe egy ideje. Mi van velem?

-Na de mennem kell haza.
-Jólvan, mégegyszer köszönöm.-és a kezét rá rakta a vállamra.
-Semmiség, maradj erős kiscsaj majd szép álmokat.
-Nem vagyok kiscsaaaaj!-hallottam, ahogy üvöltözött utánam, ahogy indultam kifelé.

Egy mosollyal az arcomon távoztam. Valamennyivel be pótolja a rossz tetteimet Hanna iránt.

-Mondtam, hogy találkozni fogunk még-szólalt meg egy ismerős hang.
-János!-mondtam örömmel amikor oldalra néztem.
-Na látom meglett a kabátod.
-Igen,igen.
-Na de most haza megyek szé-
-Mivel jöttél?
-Biciklivel.
-Késő van már arra fiam, gyere elviszlek.
-De a bicikli-
-Be rakjuk hátulra, csak akkor először vigyük be a dolgokat és indulhatunk.
-Rendben- elmentünk a kocsihoz és vittünk legalább 3 nagy zacskót tele ruhákkal meg mindennel. Foggalmam sincs, hogy mennyi napra lesz bent Hanna de remélem annyira sokáig nem- tudom, hogy lehet, hogy ez egy rossz kérdés de Isabelle hol van?
-Hát ömm a szeretőjével valamilyen másik városban.
-Oh, nem tudtam sajnálom-mondtam védekezve.
-Semmi baj nem tudhattad...-és hát mostmár nem volt akkora hangulatában-Na de ébren van Hanna?
- Hát 10 perce távoztam és akkor még ébren volt, szóval nemtudom.
-Na gyerünk menyjünk be- benyitottunk és az ajtóból világított fénytől látszódott Hanna arca. Kimerült, sápadtan feküdt.

Elaludt eléggé gyorsan. Szája résnyire volt nyitva, a levegő vételre. Telefonja éppen készült kiesni a kezéből. Gyorsan odamentem, hogy ki vegyem a telefon a markaiból és felrakjam töltőre.

Tudom mennyire érzékeny arra ha nem rakja fel a telefonját az éjszakára. Egyszer az iskolában egész nap erről panaszkodott. ,,De jó, hogy csak 30% kon vagyok." ,,Imádom, hogy nem raktam töltőre a telóm." Meg ilyesmiket.
Most majd nem kell panaszkodnia.

Amilyen nagy hangokat kiadnak ezek a nylon zacskók. Csodálom, hogy nem kellt fel.

-Szép álmokat kicsim- és egy puszit nyomott a homlokára az apja.-na mehetünk?
-Persze- és kimentünk az ajtón, aztán meg a kijárati ajtón. Hallani lehetett, ahogy bekapcsolja a kocsit.

Beszálltam a kocsiba és közben hallani lehetett, ahogy Janos berakja a biciklimet hátulra. Előre sétált és ő is beszállt a kocsiba.

-Na mesélj fiam, milyen az élet.
-Hát elmegy egynek.
-Na és, hogy állsz a lányokkal?- és elindította a kocsit és már el is indultunk.

-Hát, sehogy.
-Sehogy? Mi az, hogy? Mond már van-e már kiszemelted vagy bárki.
-Van egy lány de nemtudom mit gondolok, hogy most egyáltalán érzek-e valamit iránta,vagy most csak bűntudatom van mert sokat bántottam régen?
-Na tudod te mesélj, férfi a férinak.
-De nem az van, hogy kedvelem csak nemtudom, más vagyok körülötte.
-Hát a lányok megváltoztatnak, ahogy mi is a lányokat. De ide figyelj Daniel. Ha kell valamiben tanács akkor ne engem kérdezz mert ha jól bánnák a nőkkel nem csalt volna meg a feleségem-és megrántotta a vállát és nevetett egyet, kicsit erőltetett volt. Úgy még 5 perc beszéd után megérkeztünk a házamhoz. Kivette a biciklimet.
-Daniel! Máskor is gyere látogatóba te is boldoggá teszed a lányom.
-Ott van neki Mark.
-És? Kit érdekel? Járnak, de ti meg barátok vagytok.
-Igen- és egy mosoly rajzolódott az arcomra.-köszönöm mégegyszer, hogy elhozott. Viszlát.
-Szivesen, semmiség volt- és egy mosollyal el is köszöntünk. Ő be szált a kocsijába én pedig bementem a kapun. Betoltam a garázsba a kerékpárom és be mentem a házba.

*Hanna szemszöge*
*reggel*

Épp egy álomban voltam amikor hirtelen csak arra keltem, hogy egy kéz megfogta az enyém.

Éreztem, ahogy beleilleszkedik az enyémbe és a szajához emeli a kezem. Ismerős érintése volt.Szépen lassan nyitódott a szemem és vártam, hogy lássam ki van bent velem.

-Jó reggelt álomszuszék.
-Jó reggelt Mark- és lassan kezdtem a ébredezni. -Felraktad a telefonom töltőre? Nagyon aranyos tőled.
-Nem, nem én voltam ez így volt amikor be jöttem.
-Akkor lehet, hogy apám volt.
-Hogy aludtál? Jobban vagy már?-mondta nagy ijedtséggel a szemében.
-Igen jól vagyok, és jól aludtam.
-Csak hát hallottam, hogy valami betegséged van és nemtudom, hogy
az meg mi mert azt már nem mondta el apád.
-Mark. Aranyos vagy, hogy így aggódsz de nincs nagy betegségem, semmiség. Tényleg nem kell féltened. Erős vagyok- elismételtem magamnak Daniel szavait.
-Tudom, hogy erős vagy de-
-Nincs de! Minden rendben van- és szépen lassan kezdtem egyre élőbb lenni és mostmár én is megfogtam a kezét normálisan.- Nincs semmi baj. Egyébként nem kéne suliba menned?-kaptam fel magam.
-Hanna, hétvége van.- és jóízűen kinevetett.
-Jólvan na. De most elmegyek fogat mosni ha megengeded.
-Csak tessék- és ezzel el is indultam fogat mosni.
-Hogy a tökömben raknak emberek sok mennyiségű fogkrémet a fog kefére, és úgy mosnak fogat, hogy nincs fogkrém az arcukon-és kicsaptam a fürdőszoba ajtót és tiszta fogkrémesen sétáltam ki - Én meg rakok egy keveset mennyiségű fogkrémet és felmegy egészen az orromig meg az egész szám köré- és, ahogy kijöttem a panaszommal Mark elnevette magát.
-Te kis dilis. Ígyis-úgyis szép vagy. Na de mosd le azt a fogkrémet, hogy végre megcsókolhassalak- és egy kis nevetést hallottam a hátam mögött, ahogy bementem a fürdőszobába.
-Na- és ültem le az ágyamra.-, hol van azaz emlegetett csók. Kicsit cringe, ahogy itten beszélünk erről de nembaj.
-Hát- és közeledett felém. Megcsókolt ahogy mindig.- itt volt. Na de nagyon szeretlek, de mennem kell haza.
-Rendben, én is szeretlek- és ezzel egy puszit nyomott a fejemre- szia.
-Szia.

Unalommal telt múlt az idő. Most se tudom mit kezdjek magammal. Lassan délután volt. Aztán csak arra kaptam fel a fejem, hogy nyílik az ajtó.

-Szia apa.
-Szia kicsim.
-Hé apa te raktad fel töltőre a telefonom?
-Nem én voltam. Daniel rakta fel töltőre.
-Daniel? Hiszen mielőtt elaludtam láttam, ahogy kiment az ajtón és mondta, hogy haza megy.
-Igen, de össze futott velem és felajánlottam neki, hogy elviszem őt csak előtte ki kellett pakolnunk. Amikor bejöttünk akkor látta, hogy mindjárt elejted a telefonod és kivette a kezedből és felrakta töltőre.
-Oh de kedves volt tőle.
-Na de még egy órám maradt a munkából csak vissza jöttem amíg ebéd szünet van mert-és csörmpölt a táskákkal és keresett benne valamit.-, ezt kerestem. Otthon maradt és ez kell nekem munkára.
-Milyen papír ez?
-Majd elmondom ha hazaérek rohanok. Szeretlek puszi.
-Én is-és ezzel elmondva becsukódott az ajtó.

-Hát már megint egymagunk vagyunk. Azaz egymagam vagyok. Nem ajánlom, hogy itt legyen velem valaki-és elnevettem magam, szokás szerint a saját viccemen nevetek.

Úgy 10 perc után el is aludtam. De úgymond félálomban voltam. Hallottam egy ajtó nyitódást. Lassan vette lépteit felém. Leült a mellettem lévő székre és megfogta a kezem. Sírt az előtt az már biztos volt. Csak nemtudtam ki volt az. De, ahogy megszólalt azonnal felismertem a hangját. A következőket mondta nekem...

Hello!
Itt a 11. Rész. Nem volt annyira izgalmas most de remélem nem akkora baj.🤷‍♀️
Szerintetek ki lépett be a szobába?
De emígy Hétfőn nem biztos, hogy posztolni fogok mert kiránduláson leszek de még meglátom.
Remélem még élvezitek az olvasást

De ha tetszett jelezd egy vote-tal vagy egy commentel.
Kellemes hétvegét mindenkinek és (nembiztos) hétfőn hozom az új részt
Addigra is mindenkinek további szép napot, estét.
Pussz💞
~1157 szó~