Változás|✅

𝟐𝟏.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Három nap elteltével, egy üzenetem jött Hannatól.

-Hála az égnek!-mondtam hangosan mivel egyedül voltam otthon.-Köszönöm, hogy nem hagytál te is el...

Nem érdekelt már, hogy nem az enyém. Annyi volt ebben a percben a fontos, hogy él.ÉL!

Nem sikerült kiszeretnem belőle. De ha meg látnám élőbe most biztosan tudnám az érzéseimet irányítani és nem érezném azt kényszernek, hogy megcsókoljam. Talán...

Örömömben már fel is vettem kabátom és elindultam Hanna-hoz. Nem tudtam eldönteni, hogy most így mit éreztem. De csak annyit tudtam, hogy akit szeretek, legalább tudok beszélni vele. Azt hittem ott a lépcsőnél az lesz az utolsó pillantásom rá...

Be kopogtam és már apukája nyitotta is.
-Hát szevasz. Te mi járatban?- kezelt le velem János.
-Jöttem a lányát meg látogatni.
-Ohh, téged aztán szívesebben látlak mind azt a Markot.
-Ő is itt van?
-Még jóhogy. Na de gyerünk befelé.

Most, ahogy tudtam, hogy Mark is bent volt nehezemre esett ez így mind. Be menjek? Nem akartam zavarni. De hát apukája rám kényszerítette.

Ahogy bementem Hanna ott állt szemben Markkal akinek tiszta könnyes volt a szeme. Túl sok a sírás a mostani napokban. Mindenki elfelejtett mosolyogni?

Tehát próbáltam egy illedelmes szöveggel beállítani, hogy nem akartam zavarni és aztán kimenni de Mark nem így akarta. Hanem megragadta eléggé szorosan a vállam és kiment.

Nem értettem. Folytathatták volna a beszélgetést úgy, hogy kimegyek. Úgy látszik megszakítottam a folyamatát.

Leültem Hannával beszélni, ha már eljöttem. Nem figyeltem arra, hogy miről beszélünk, csak arra próbáltam koncentrálni, hogy ne nézzek rá ajkaira és ne akarja megcsókolni. Sikerült! Életcél teljesítve! Ezaz büszke vagyok magamra!

*Hanna szemszöge*

Ami után Daniel elment apukámmal megnéztünk egy pár filmet. Nem tudtam elálmosodni három nap után, szóval muszáj volt a filmezni és persze már hiányoltam apám társaságát.

Kezdtem érezni, hogy minden lassan helyére kerül. Jól éreztem magam, ott volt apukám nekem, a barátnőim, barátaim.

Már csak Mark rejtélyét kell megfejtenem. De ahoz is már közeledünk. Ezek voltak az utolsó gondolataim mielőtt bealudtam volna.

Új nap elérkezett. Friss voltam. Mintha teljesen kicseréltek volna. Volt végre egy átlagos napom. Házban sétálhattam.

Normális otthoni kaját ehettem, nem azt a kórházit. Meg végre egy átlagos lánynak éreztem magam. Nem éreztem gond terheltnek semmit.

-Kicsim-hallottam apukám hangját a nappaliból.
-Tessék?
-Na ide figyelj-jött be hozzám.- megérkeztek a tesztek.- és mostmár a kezében lévő borítékra figyeltem.
-I-igen látom-mondtam ijedten. Aztán apámra néztem.- Mire várunk? Nyissuk ki.

Apukám kinyitotta és lassan ki vette belőle a lapot. Össze volt hajtva a lap szóval még nem láttuk rajta az írást.

-Na hát-néztem apukámra.-, most, vagy soha.
-Legyen most-és kinyitotta és elkezdte olvasni.-,, Jó napot kívánok Bright család. Meg kaptuk az eredményeket és öröm hírrel közölöm önöknek, hogy a teszt pozitív lett! Gratulálok! Nincs már nagy ba-
-Ezaz!-kiáltottam bele apukám olvasásába és elkezdtem ugrálni az ágyon. Apukám is nagy izgalommal olvasta tovább.
-Nincs már nagy baja Hanna Brightnak, szóval kimerem jelenteni, hogy meg gyógyult a lánya, de még egy tesztet el kell végeznie és még egy párszor elkell végeznie a terápiát. Szervezete most gyenge, szóval ne történjen akkora dolog ma vele amitől el kezdene sírni vagy meg sokkolná mert baja eshet. De nem lenne túl komoly a dolog csak talán még egy pánik roham érheti a lányát ha ilyen történne. Ha mindent félre teszünk, a lánya egészséges."- fejezte be apukám az olvasni valóját.-EZAAAZ!-Kiáltott apukám hangosan és rögtön megölelt.-Nincs semmi baja az én kislányomnak!-sírta el magát, ami által én is bele csatlakoztam.