Változás|✅

𝟏𝟕.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

-Ne!Ne beszélj....
-Mi a baj, mit tettem?
-Együtt volt megbeszélve, hogy együtt pakolunk, hogy felhívsz ami után megcsinálták a tesztet, megmondod mikor mész haza, tartunk egy kis netflix estét mert a kórház horrorisztikus vibe-ot ad. De semmi! Nem szóltál!
-Ali-
-NE! Semmi Alison! Nem szólsz! Egy kukkot se! Mi vagyok én neked?- és a mondata végére megrekedt a hangja és a szeme könnybe lábadt.
-Itt voltál tegnap is-próbáltam valahol magamnak is igazat keresni.
-Ja, hozzánk se szóltál Danielhez se, meg még hozzám se! Ott feküdtél Markon!
-Alison, fáradt voltam, és-
-Hogy van még merszed pofázni így nekem?-már egy könnycsepp kifolyt a szeméből.-Ennyire semminek veszel?- és elfordult tőlem és hallottam, ahogy szipog egyett és kezeibe temette arcát.
-Ezzel mire akarsz célozni?-próbáltam megtörni a csendet.
-Meg változtál!- szedte össze magát, és felém fordult. Piros arcával, könnyes szemeivel, és már nem érdekelte őt, hogy mennyire megtört, nem érdekelte, hogy látom őt sírni.- Nem veszed észre?! Mark egy f@szfej, nem bánt veled jól! De nem veszed észre.
-Hát egy kis veszekedés vagy gyanakodás miatt nem fogom elhagyni! Milyen kapcsolat lenne?! Egy kapcsolatban meg kell bízni a másikban!
-De nem veszed észre? Ha találkozott volna Melindával parfüm vásárlásra, szólt volna! De mondott valamit Melinda róla?! Nem! Nem feltünő valami? Egy fiú nem fúj magára női parfümöt! Nem bánik veled jól, és még meg is változtat téged!
-Pont te fogod megmondani mit kell csinálni egy kapcsolatba? Akinek nem is volt barátja?- mielőtt tovább mondtam volna, magam elé meredtem. Mi jött ki most a számon? Ezt elcseszted Hanna. Mi lett velem?

Rá néztem Alisonra, és láttam, ahogy a csalódott, tátott szájjal rám néz. Lenézett.

-Wow, bocs igazad van, tapasztalatlan vagyok a kapcsolatokba- és elindult az ajtó felé és amikor rá tette kezét a kilincsre még gyors megfordult.- Bár most akartam mondani neked, hogy kivel jöttem össze, a netflixes esténken elmondani mindent meglepi kènt. De te, te nem èrdemled meg.
-Alison!- és már rám csapta az ajtót.

Ez mi volt? Olyan hirtelen, nagy semmiből lett a veszekedés. De nem értem. Változtam? Nem, hiszen én rá írtam, találkoztunk. Hirtelen magamba mélyülve rá jöttem, hogy tényleg nem mondtam neki semmit. Ez így, hogy történt? Ő a legjobb barátnőm, ő az akinek mindent elmondtam.

De nekem is nagyon fájt amiket hozzám vágott, durva volt, de valószínüleg megérdemeltem gondolom.

Az ágyamon feküdtem és a nagy semmibe bámultam. Felhúztam térdeimet és elbújtam a világtól.

Fejem két térdemre támasztva, és éreztem, ahogy az első könnycseppet rá esni nadrágomra. Ahogy könnyeim ellen akarnak állni a gravitáció hatására de nem bírják, úgy ahogy most az én lelkem se bírja a terhelést.

Ez olyan volt mint egy rövid vita film jelenetekbe. Ahol össze vesznek egy dolgon, a másik meg kiejt valami a száján amit nem kellett volna. Utána menni és mindenki előtt levágni egy nagy hisztis sírást és az egyik elsétál, a másik pedig egy helyben áll.

-Hanna, túl sok volt a film- mondtam magamnak és egy kis nevetést ki tudtam engedni a sok kevert érzések közül.

Nemtudtam felfogni a helyzetet. Olyan hirtelen jött ez az egész. Meg összejött valakivel?

Megnéztem az időt és rájöttem, hogy azért volt itt mert megvolt beszélve a film nézés 20:00-ra. Mit csinálsz Hanna? Meg változtál de rossz irányba.

Ezt, hogy tehettem? Nem értettem az egész helyzetet. Nemtudtam mitévő legyek.

Csak egy helyen ülve, sírtam a sötét szobába, se zaj, se fény. Csak hallgattam, ahogy a gépek zúgnak.

Nem éreztem az, hogy most van értelme az életemnek. Már baba korom óta ismerjük egymást. Egy fiú miatt így elhanyagoltam volna?

Átgondoltam mindent és beláttam hibáim. Egy órát sírtam legalább. Kimerített és egyszerűen borzalmas volt bele gondolni most min megy keresztül Alison.