Változás|✅

𝟏𝟒.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Daniel volt az Markkal. Meglepődtem. Hogyan kerül ide ez a kettő.
-Sziasztok-köszönt Mark utána meg Daniel.
-Alison kijössz velem egy percre?
-De miért?
-Csak mert hagyjuk őket kettesben.
-Rendben-mondta bizalmatlanul Alison, Danielnek.

Kimentek az ajtón. Én meg megzavarodottan néztem Markra. Mindenféle dolog lepörgött. De Daniel nézése volt a legrosszabb amikor bejött. Mérges volt és ki volt fulladva. Mark se mert közel menni hozzá. Nemtudom min volt kiakadva.

-Szia.
-Szia?- köszöntem zavarodottan.
-Nyugi nincs semmi-nevette el magát.- olyan ijedten nézel rám.
-Csak nem értem mi volt ez a nagy berontás Daniellel.
-Jaj csak hát akart jönni látogatóba és ugye velem együtt szeretett volna jönni és valamin kiakadt de azt majd neked elmondja.
-O-o értem.
-Emígy nem lepődtél meg?
-Jaj de nagyon örülök, hogy tudtál jönni de csak nagyon lefoglalt ez a nagy berontás.
-Hát igen nem volt a legjobb belépő.
-Hát nem nagyon-és elnevettem magam. Felálltam és oda mentem hozzá.-mit dolgozol, vagy mit kellett segítened?
-Hát öhm végül nem dolgoztam semmit csak segítettem otthon mert khm rendezzük át a házat. De nemtudtam, hogy lesz-e idő ide jönni. De este felé tudtam, hogy meg akartalak lepni.
-Értem*sóhaj* hiányoltalak.
-Én is téged- és egy puszit nyomott az arcomra.
-Lassan kikerülök ebből a kórházból és már többet találkozhatunk nem csak neked kell jönnöd ide oda.
-Megértem én. Csak gyógyuljál.
-Meglesz-néztem rá furcsállva.- Mark most mi a baj? Valamit nem mondasz el.
-Miből gondolod?
-Csak látom az arc kifejezéseden. Meg nehezen beszélsz mintha kitalálnád a felét.
-Hát jól látod.
-Mark hazudsz nekem?-néztem egy kicsit kiakadtan rá.
-Nem teljesen. Vagy hát.
-Mondd el az igazságot miért nem jöttél.
-Honnan tudod, hogy arr-
-Azért mert már eleinte tudtam, hogy hazudsz amikor azt mondtad nem tudsz jönni.
-Hát az volt, hogy nem volt kedvem eljönni mert nagyon fáradt voltam. Bűntudatom lett, hogy hazudtam szóval eljöttem végül.
-Szóval azt hiszed nem érteném meg ha te nem szeretnél jönni? Miért kell nekem itten hazudni?
-Nemtudom mert féltem, hogy majd megsértődsz.
-Vaoooo. Te ezt kinézed belőlem? Mark nem vagyok kényszer, ha nem akarsz jönni ne gyere. Ez mindennel így működik az életben. Ha valamit nem akarsz ne csináld. Mármint az iskolánál nem mert az kötelező.De egyébként is mi van veled? Leszarsz teljesen. Nem is írsz rám, hogy van-e valami bajom, nem kérdezel meg, hogy mi a betegségem. Semmi. Velem van a baj?
-Nem,nem,nem!- és a kettő keze köze vette a fejem.- nagyon szeretlek téged. Csak nemtudom mi van velem. Bocsánat. Nemtudok bánni nagyon a lányokkal.
-Én is nagyon szeretlek. De nem kell nekem hazudnod.
-Tudom- és ezzel az a öt centi ami köztünk volt semmivél vált. Egy milliméter sem volt az ajkaink között. Csak arra távolodtunk el amikor hallottuk a kilincs nyílását és besétált Daniel, meg Alison.

*Daniel szemszöge*

Elindultam meglátogatni Hanna-t. Még gyorsan rá írtam Markra.

,,Szia, megyek meglátogatni Hannat. Jössz te is?"

,,Hi, nem hiszem dolgom van. Hannanak is megírtam, hogy nembírok menni."

,,Oh ok."

És mivel korház felé útba esik Mark háza gondoltam be megyek gyors megnézni mit csinál. Kopogtam.

-Szia- néztem rá ahogy láttam, hogy csak a pizsamájában van.
-Szi-a- mondta zavarodottan.- mit keresel itt?- és egy zacskó csipszet amit a kezében fogott háta mögé bújtatta.
-Nem azt mondtad, hogy dolgod van?
-De amm. De azt mondtam. Szóval ömm ne zavarj inkább-és rám próbálta csukni az ajtót. Rácsaptam a kezem az ajtóra, hogy megakadályozzam.
-Várj azt írtad nekem, hogy már Hannanak is megmondtad.
-I-igen.
-Azt még elfogadom, hogy nekem hazudsz mert mi csak barátok vagyunk, de a saját barátnődnek?
-Figyelj tu-
-Nem! Szégyen vagy. Tudod mennyire aljas dolog hazudni? Most kellesz neki! És csak úgy otthagyod? Milyen barát vagy te, hogy hazudozol? Hogy bízzon benned?- kezdtem ideges lenni.- Tudod, hogy egy lánynak különösen Hannanak mennyire fáj ha hazudsz?
-Tud-
-Nem, nem tudsz semmit! Most felöltözöl és együtt elmegyünk Hanna-t meglátogatni!
-De Daniel hallgas meg kérlek. Nem volt kedvem elmenni. Csak féltem, hogy megsértődne Hanna.
-Ő pont az aki megérti ha valamit nem szeretnél.
-De Daniel. Miért kapod fel ezen a vizet ennyire?
-Mert hát..-ez egy remek kérdés- azért mert nekem is hazudott már a volt barátnőm és ömmm igazán nem esik jól az embernek. Főleg ha kórházban van a személy.
-Hallod adhatsz barátnői tanácsokat-nézett sajnálkozóan maga elé.
-Na de engem nem érde- és lenéztem egy női cipőre a földön, magassarkú volt. Az anyukája sosem hord magassarkút a lába miatt.- az kinek a cipője? Vagy magassarkú?
-Oh-nézett le a cipőre zavarodottan.- hiszel nekem ha azt mondom, hogy én se tudom?- és látszott az arcán a gondolkozás, hogy mélyen elmerül gondolataiba.
-Jó mindegy nem érdekel. Menjél már átöltözni és menjünk- Mark felfutott a lépcsőn és én meg becsuktam az ajtót mögöttem és kezdtem a nézelődést.

Találtam egy képkeretet. Rajta volt Mark meg Hanna. Fura volt. Nem szoktam még meg ennek a kettőnek az együtt létét. Utálom azt, hogy hazudott egy ilyen lányak. Hanna nagyon megértő. Remélem jól viseli gondját a lánynak. Aztán eszembe jutott valami. Felfutottam gyorsan az emeletre.

-Mark!- kiabáltam be neki.
-Mondjad- és kisétált a szobából.
-Csak lègy őszinte Hannaval. Engem nem kell említened, hogy én mondtam neked,hogy gyere.
-De akkor az nem hazudás?
-Nem csak te veszed át a dicsőséget.
-Hát rendben.
-Na de irány lefelé. Cipőt felvenni és gyerünk- és mind a ketten ledaráltuk lépteinket a szőnyeggel beborított lépcsőn. Már megint megakadt a szemem azon a magassarkún.
-Megvan eszembe jutott!
-Micsoda?
- A magassarkú anyukám barátnőjè.
-O értem, na de haladjunk már- ahogy felvette a cipőjét megragadtam a karját és kihúztam az ajtón. Elindultunk a kórház felé sétálva.

Pörgött bennem az adrenalin. Felidegelt azzal, hogy hazudott Hannak. Nemtudom miért. Oda értünk és csak arra tudtam gondolni, hogy bocsánatot kérjen tőle. Be mentünk, engedélljel. Megkerestük Hanna szobáját és enyhen kifejezve, berontottam mérgemben. Kihívtam Alisont és rájuk csuktam az ajtót.

-Mi a baj?
-Semmi.
-Hát úgy látszik igen is van valami baj mert szó szerint kivágtad az ajtót.
-Ki akasztott Mark.
-Miért?
-Fiús téma-próbálkoztam azzal, hogy ne árulkodjak. Majd Hanna elmondja neki így is úgy is.
-Oh értem. Mark is nagyon félt tőled.
-Hát remélem is.
-Jézusom. Valamivel nagyon ki akaszthatott.
-Hát eléggé.
-Na de nyugi van.

Ezzel eltelt legalább fél óra, hogy várakozzunk arra, hogy befejezzék a beszélgetést. Ezután benyitottam. Éppen megzavartam a pillanatukat együtt.

-Oh bocsi már mentem is.
-Ne ne maradj akkor ha már bejöttél.
-Biztos?
-Igen.
-Akkor gyere Alison gyerünk be.
-Ti együtt jöttetek?
-Igen-válaszoltam gyorsan. És furcsállva nézett rám. Mintha valamit tudott volna.
-Mark kimész egy percre?
-Természetesen.
-Én kimenjek?- kérdezte Alison.
-Nem kell-válaszolta Hanna.
-Szóval Daniel kérdezhetek valamit?
-Persze?- mondtam egy kicsit zavarodottan.
-Azt akartam kérdezni, hogy...

Hello!
Itt az új rész. Tudom, hogy egy nappal később de most nem fogok magyarázkodni.
Nem annyira tetszik ez a rész de ha nektek tetszik akkor jelezd egy vote-tal vagy commentelj.
Remélem még élvezik azok a pár olvasóim az olvasást.
Na de majd keddre hozom az új részt mert nem lesz elég időm hétfőre megcsinálni.
Na de addigra is mindenkinek további szép napot, estét.
Pussz❤
~1168 szó~