Változás|✅

𝟏𝟗.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

*Daniel szemszöge*

Hanna elmondta a teendőmet. Fura volt a terv. Derekára rakjam a kezem? És még brutálisan közel legyek?

Tehát elkezdődött a színészkedés. Neki dőltem a fának és szépen lassan kezét a mellkasomra helyezte.

Azt hittem ki fog esni a helyéről a szívem. Szinte csak két centiméter volt az ajkaink között. Szemeimmel mindenhova néztem, csak ő rá nem mertem elsőre.

Tudom, hogy van barátja és most ebben a percben ha rá néztem volna, nem lett volna jó. Végül össze szedtem a bátorságomat és rá néztem először egyik szemébe, aztán a másikba.

Ő is az én szemembe nézett. Szép barna szemeivel és láttam egészen közelről szépséges arcát. Barna haja egy kicsit arcába lógott. Kezemmel füle mögé simítottam volna legszivesebben. De nem mozdultam meg.

Kezeimet hagytam derekán pihenni. Egyszerűen nem bírtam ki azt, hogy ilyen közel legyek hozzá. Ő nem az enyém, már másé nem lehet Daniel.

Aztán pedig szemeim eljutottak ajkaihoz. ,,Végem van"-gondoltam. Az a baj, hogy ebben a pillanatban választ kaptam arra a kérdésemre, amit eddig nemtudtam. ,,Szeretem-e ezt a lányt?"

A válaszom igen volt. De ez nem volt egy szép pillanat, mint a filmekben, hogy mélyen belenézel szemébe és megcsókolhatod az előtted lévő személyt.

Ez nem olyan eset volt. Én csak egy prankre kellek most, nem érez semmit irántam és egyébként is, már van valakije.

A gondolattól szinte rosszul lettem. Szembe állt velem az a lány akit már egy éve szeretek.

Közel, és nem csak ölelésként, hanem szinte össze érhettek volna orrunk. Teste súlya szinte rám van helyezve. Kezeim derekán van, és egyszerűen nem, nem csókolhatom meg.

Ha nem lettem volna gyáva abban az egy évben, talán nem egy prank miatt állnánk így hanem azért mert az enyém lenne. Magamnak mondhatnám őt.

De csak akkor akartál lépni amikor már valaki más udvarolt neki, hülye vagy Daniel de nagyon.

Szinte láttam az arcán az aggódottságot, félelmet. Egy kicsit közelebb hajolt ès már csak öt milliméterre voltunk egymástól.

Szemeimbe könny szökött, gyors becsuktam szemem, hogy ne lássa, ahogy elérzékenyültem. Mindig ilyen közel akartam tudni magamhoz, de nem úgy, hogy tudom azt, hogy jár valakivel.

Szinte ha tehettem volna eltaszítottam volna magamtól, de lesokkoltam és nem tudtam megmozdulni. Olyan jó volt, hogy a markomban foghattam Hannat. De mire észbe kaptam már el lökött magától.

Megérkezett Mark.

Csak előre néztem és láttam, ahogy néz a fiúra előtte. Annyira szereti Markot, hogy azt nem lehet leírni. Fiú létemre megint könnybe lábadt szemem, de most nem látta, szóval utamat más irányba vettem csak azért, hogy ne legyek ott. Nem bírtam nézni...

Remélem Mark megadja neki azt ami kell neki, és remélem, hogy nem hazudik neki többet. Hanna csak is a legjobbat érdemli. Ahogy hazaértem leültem a kutyám mellé és csak nèztem a nagy semmibe.

-Eddig egy akkora köcsög voltam hozzá. Mi vagyok én másodikos, hogy azért piszkálom, hogy észre vegye azt, hogy szeretem? Persze, hogy megutált, erről csak is én tehetek. Megpróbáltam mindent, hogy helyre hozzam azt, hogy ne utáljon. Ahogy látom valamennyire sikerült, de hát nem az volt a célom, hogy belem szeressen...-igen ezt mind hangosan mondtam ki, szóval magamba beszéltem.-Baszki én beleszerettem Hanna Brightba-tettem tenyerem a fejemre.