Hosszú ideig harcoltunk, különösebb sérüléseket senki sem szerzett, "így nem fogunk dűlőre jutni", mikor ezt megállapítottam rájöttem, hogy mindenképp nekem kell áldozatot hoznom, csak így menthetem meg a többieket.
Ígyhát nekifutottam, ugrottam, repültem, és lesújtottam, minden erőmet beleadtam, győznöm kell, a barátaimért, a világért, önmagamért.
A varázsige amit használtam meglepte "apámat" őszintén szólva engem is, nem emlékszem már mi volt az, akkor se tudtam, reflex volt, megérzés. Olyan erővel mértem az ütést hogy még én is megijedtem tőle, hát még ő, még védekezni is elfelejtett, gyorsan portált nyitottam, és amikor Trigon kapcsolt már késő volt, már beszívta a feketeség, reméljük örökre. Még utoljára egy energiahullámot zúdított rám, ami természetesen teli találat volt, a hasamba fúródott.
A földre estem, megpróbáltam föltápászkodni, de nem sikerült. Gézengúz vette észre először, hogy valami nincs rendben...
YOU ARE READING
Teen Titans (original) How it sould have been
FanfictionEz az írás Raven szemszögéből mutatja be a történet végét. Nem sokban kapcsolódik az eredeti storyhoz. Ezek alapján nem nehéz kitalálni hogy Raven a kedvenc karakterem. Szóval ha neked is, és ha te is Brae fan vagy, akkor remélem tetszeni fog :) Jó...