Teen Titans (original) How it sould have been

13. rész

A következő pillanatban már el is kezdtem pirosba váltani, az energia futótűzként haladt végig rajtam, már nem éreztem fájdalmat, nem éreztem félelmet, ehelyett magabiztos voltam, és erős. Végignéztem a többieken, félelmet, és csalódottságot találtam a szemükben, beindultak az ösztöneim, nem is kellett erőlködnöm, a ketrec darabokban hevert a földön. A fémes csikorgás és a csattanások hatására Slade megfordult, nem kicsit volt meglepődve. Következő gondolatommal védőburok került a többiek felé.
- Támadás!- ordította a gonosztevő, mire a robotok megindultak felém.
De mind hiába, egyetlen karnyújtásomba került, és darabjaikra hullottak. Slade futásnak eredt.
- Ne olyan hevesen!- telportáltam elé.
Éreztem a félelmének a szagát, éppen készültem a lelkének felfalására amikor hirtelen bevillant egy kép, olyan messzinek tűnt, olyan álomszerűnek, de mégis legbelül éreztem, hogy valóság volt, a tornyot láttam, engem amint kétségbeesetten préselem magam az üveghez, ahogy valaki átkarol, és azt mondja nem vagyok szörnyeteg, láttam, hogy Slade is fél, ugyanúgy préseli magát a falhoz mint egykor én tettem, "Nem vagy te veszélyes" visszhangoztak a fejemben Gézengúz szavai, nem, -gondoltam- és nem is akarok az lenni.
- Menj el!- utasítottam a szorongó alakot, semmi félelemkeltő nem volt a hangomban, kérés volt, nem utasítás.
Az alak fülét-farkát behúzva menekült az árnyék mentén, én meg megkönnyebbülten rogytam össze.

A toronyban ébredtem, a kanapén. Felnéztem, és őt láttam magam mellett. Éreztem a szerelmét, a mosolyát, és ahogy megcsókolt.