Teen Titans (original) How it sould have been

12. rész

   Azt kívántam, hogy ez a pillanat örökre tartson, mert most végre valami jó volt. De életem során már megtanultam, hogy ez lehetetlen.
- Srácok gyertek!- kiabálta Robin a kommunikátorba- Vészhelyzet van!
Egyszerre néztünk egymásra, egyikünknek sem volt kedve elmenni, de muszáj volt. Gézengúz felállt, leporolta magát, és engem is felhúzott a homokból, hamarosan kézenfogva ballagtunk a torony felé.
- Végre itt vagytok! Slade csapott le a városra. Titánok harcra fel!!!
Kb 10 perc múlva már Jump city egyik sikátorában kerestük a bajt, nem is eredménytelenül. Hirtelen egy sárga fekete arcot láttunk elsuhanni magunk mellett, meg mégegyet, meg mégegyet... Te jó ég, épített egy egész hadsereget, vagy mi?
- Ááá... Titánok, pont rátok vártam.- mondta, és egyszercsak előlépett az árnyékból.
- Ennek most vége Slade!- kiáltotta Robin.
- Rendben, akkor kezdjük el.- suttogta a bűnöző.
   A következő pillanatban vagy 100 másik Slade vett minket körül, és támadtak. Robin folyamatosan dobálta a pengéit, Csillag sorba robbantotta szét a robotokat, Cyborg újonnan felszerelt ágyúit próbálgatta, Gézengúz egy gepárd gyorsaságával, és egy T-rex erejével irtotta az ellenséget. De valami nem stimmelt, négyen együtt kb 40 robottal harcoltak. Akkor hova lett a többi? Az én 10es pakkomat gyorsan belapátoltam egy portálba, és a többi keresésére indultam.
   Nagyjából három utcával lehettem odébb a többiektől, amikor megtaláltam a maradék robotot, őket is bepakoltam a portálba, és elindultam segíteni a többieknek, amikor valaki elém állt.
- Ne olyan hevesen!- halkan beszélt, mintha meg akarna félemlíteni. Csakhogy ez nem sikerült, amíg egyszercsak másolatai fel nem vezették a srácokat, mind megkötözve, bedobták őket egy ketrecbe. Annyira lefoglalt a látvány, hogy nem érzékeltem időben a támadást, Slade valószínűleg észrevette valahogy a sebet, ami szinte lehetetlen, már majdnem begyógyult, és amúgy is, a dresszem takarta az egészet. Na mindegy, a lényeg az, hogy hirtelen éles fájdalmat éreztem az oldalamban, megint. Hideg fém szántotta fel a sebet, feltépve az újonnan képződött bőrt. Iszonyatosan fájt, és valószínűleg szörnyen vérzett, Gézengúz próbált kiszabadulni, de hiába. Kétségbeesetten néztem körbe, a világ kezdett elmosódni, kihúzta a pengét a hátamból, ez a kis rántás elég volt hogy kibillintsen az egyensúlyomból, tehetetlenül rogytam a földre. Behajítottak a ketrecbe, gerincem fájdalmasan csapódott VOLNA a rácsokhoz, de ő megállított, és rögtön a sebet elemezte.
- Raven, Raven mondj valamit!- kiáltotta, hangja elcsuklott.
Úgy akartam válaszolni, azt akartam mondani, hogy minden rendben lesz, de nem volt erőm hozzá, ehlyett csak megszorítottam az oldalamra simuló kezét.
- Rendben, jólvan, sssss.- nyugtatott, egy kicsit megkönnyebbültebb hangon.
Eközben Robin letépett egy csíkot a köpenyéből, Csillag pedig bekötötte vele a sebet. Slade a robotokkal diskurált, észre se vett minket.
   Összeszedtem minden energiám, megtámaszkodtam a ketrecben, felültem és viszonoztam ölelését.
- Gézengúz,...... én félek.- suttogtam halkan.
- Én is.- jött a válasz.