Egyszál dresszben másztam ki a nappaliba, és pontosan az a látvány fogadott, amire számítottam: a négy jómadár körbeülte az asztalt amin a köpeny csatja volt, és milliárd módszerrel próbálták kinyitni. Cyborg épp egy feszítővasat vett elő amikor beléptem.
- Na ebből elég volt!- kiáltottam el magam- Amúgysem mentek vele semmire! Varázsige nyitja, szerintetek miért hiábavaló minden próbálkozásotok!- ordítottam egyre kétségbeesettebb hangon, végiggondoltam mi lesz ha hamarosan nem kapom vissza, ha az érzések szépen lassan kiszivárognak, hiszen nincs meg a varázsige fő feltétele, a "varázsló" közelsége- Adjátok vissza!- a mondat vége már alig volt érthető, elcsukló hangom eltorzította a szavakat.
- Gyorsan befutok a szobájába a varázskönyvért! Addig foglaljátok le!- kiáltotta Robin, és már futott is.
- Neeee! Azarath Metrion Zinthos!- ezzel a varázsigével szándékoztam bezárni a könyvet, de Cyborg eléugrott a csattal a kezében, ami azonnal kitárult.
Egy pillanatig azt hittem álmodok, megsemmisülten rogytam a földre és hagytam, hogy a sok elfeledett érzés a hatalmába kerítsen. Ez olyan... más volt, olyan felszabadító. Előtört belőlem a milliárd elfolytott könny, a kihagyott ölelések, az elrontott poénok, és az elszalasztott lehetőségek tömkelege. Keserves zokogásban törtem ki, végre kiadtam magamból, abban a pillanatban nem éreztem semmi mást, csak ahogy szépen lassan tovaszállt minden, ahogy megszabadultam a fájdalomtól, és egy ölelést?...
YOU ARE READING
Teen Titans (original) How it sould have been
FanfictionEz az írás Raven szemszögéből mutatja be a történet végét. Nem sokban kapcsolódik az eredeti storyhoz. Ezek alapján nem nehéz kitalálni hogy Raven a kedvenc karakterem. Szóval ha neked is, és ha te is Brae fan vagy, akkor remélem tetszeni fog :) Jó...
