Teen Titans (original) How it sould have been

2002. október 2. (Raven naplója)

   A mai egy fontos nap az életemben, legalábbis azt hiszem hogy az, mert valami különös dolog történt, amit nem nagyon tudok megmagyarázni.
   Trigon épp egy dimenzió leigázását kezdte el amikor felajánlottam neki, hogy segítek, portált nyitottam és elkezdtem belerakosgatni a lényeket akik itt éltek. Azt mondtam, hogy szörnyű kínhalált halnak, de nem egészen így volt. Akik a portálomban végezték, egy párhuzamos dimenzióba csöppentek, ahol minden ugyanúgy volt mint rég, ez a szörnyű nap pedig eltűnt az emlékeikből.
   Féltettem őket, és szomorú voltam azok miatt a lakók miatt akiket apám megkaparintott.
   Itthon beszaladtam a szobámba, és bezártam az ajtót, szörnyen éreztem magam a mai délelőtt után. Belenéztem a tükörbe hogy valahogy összeszedjem magam, de azt hiszem talán nem kellett volna.
   A tükörből egy teljesen más valaki nézett vissza: bőre vörösen izzot, két pár szemében kegyetlen tűz égett.
   "Ez nem én vagyok", ez volt az első gondolatom amikor megpillantottam a tükörképemet. Azt reméltem örököltem anyámtól legalább annyit, hogy ne nézzek ki démonnak, de úgy látszik tévedtem.
   Levágtam magam a sarokba és elkeztem sírni. Mikor felszárogattam a könnyeimet megpróbáltam lenyugodni, és megint belenéztem a tükörbe. De most magamat láttam benne nem a démont.
   Végiggondoltam hogy mi történhetett ma ami ezt kiválthatta belőlem. "Érzések, hát persze" végre rájöttem. Most éppen ott tartok az eszmefuttatásomban, hogy ha meditálok csökkenthetem az érzelmeimet, és nyugodt maradhatok. Úgyhogy bele is kezdek.
   Kedves Naplóm, köszönöm, hogy meghallgattál.