FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

41+42

dupla rész, mert az Exchange Student-en megvan a 3k (meg mert amúgy sem hosszúak) köszi, ha azt is olvasod <3

-

Taehyung egészen biztos volt benne, hogy pánikrohamot kapott.

Kontrollálatlanul zokogott, hiába próbálta magát megnyugtatni, semmi sem működött. Elhajította az üzenetet és kibotladozott a házból. Szerencsére Jimin szülei nem voltak otthon és személyzetbe sem ütközött. Addig futott egyre messzebb és messzebb, míg a biztonságos helyén le nem rogyott a földre.

Nehezen lélegzett. Nem tudta, miért akadt ki annyira az üzenet miatt. Végül is ez csak az apja, akivel tizenhét évig együtt élt.

Nem tudott lenyugodni. Nem akart aggódni és félni a gondolattól, hogy az apja elrabolja. Utálta gyengének és értéktelennek érezni magát. Mindez egy darab papírért...

Elfárasztotta az, hogy az apjának továbbra is hatalma volt fölötte. 

Amikor kiszúrta a korábban felfedezett pisztolyt, amit Jungkook az fák között hagyott, már pontosan tudta, hogy mit kell csinálnia.

Meg fogja állítani az apját, hogy többé ne tudjon hatni az érzelmeire. Soha többé.

Felvette a fegyvert és vizsgálni kezdte, miközben a tisztás felé sétált. A kezei remegtek, a könnyei az arcára száradtak. Utálta a gondolatát, hogy újra a fájdalom házába tart, de most ott volt mellette a tudat, hogy ez alkalommal nem védtelen.

Egy vagy két kilóméternyi séta után meg is érkezett. A régi hálószobája ablakához ment, kinyitotta, mint régen, és bemászott.

A sötét, öreg szobában állt. A padlón lévő vérfoltokat nézte és azon gondolkozott, milyen régiek is lehetnek.

Mély levegőt vett, mielőtt kisétált a nappaliba. Az apja a kanapén ült, tévét nézett. Meglepődve nézett fel Taehyungra, mikor észrevette a jelenlétét. Taehyung lefagyott, mikor szemkontaktust teremtett az apjával. Ugyan azok a hideg szemek néztek most fel rá, amelyek minden alkalommal, mikor egyetlen zúzódásoktól és sebektől szenvedő szerencsétlen görccsé verte őt.

- Taehyung?- mordult fel a férfi feltápászkodva.- Megkaptad az üzenetem?- vigyorodott el. Megindult a fia felé, szemeiben ugyan azzal, amivel a lányát is szemlélte mindig. Azzal a bűnnel teli kifejezéssel.

Taehyung felemelte a kezét és a fegyvert az apjára irányította. A férfi megállt, a szemei kitágultak.

- Tedd le azt a pisztolyt.
- Nem- suttogta Taehyung. A kezei remegni kezdtek apja tekintetének súlya alatt.
- Nem fogsz lelőni, kölyök- mondta. Tae szemei könnybe lábadtak.

Egy legyet sem tudna bántani. De meg kellett ijesztenie az apját. Tennie kellett valamit, hogy végre békén hagyja őt...

- Meg foglak ölni!- üvöltötte. A kezei őrülten remegtek, így a férfi könnyen kiütötte a pisztolyt belőle.

Taehyung fájdalmasan felüvöltött, mikor az apja felé fordította a fegyvert és meghúzta a ravaszt.

na ez így nem is szörnyű, ha már is megkapjátok az új részt!!! túl kedves vagyok:((

42

- Taehyung?- nézett körül Jimin a szobájában. Éppen a fürdőszobába indult, hogy ott is megnézze a fiút, amikor kiszúrt egy papírt a padlón.

Felvette és elolvasta a rajta lévő egyetlen szót. A szemei tágra nyíltak, ahogy kirohant a szobájából. Bepattant az autójába és elszáguldott Jungkookért. Mikor megérkezett, szabályosan verni kezdte az ajtót, amit végül egy nő nyitott ki.

- Ki vagy te?- kérdezte.