FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

102

Taehyung Yoongi kanapéján ült. Körülnézett a helyen és eszébe jutott, mennyire szomorú volt, mikor utoljára itt járt. 
Yoongi egy pohár vizet nyújtott felé és elhelyezkedett mellette a kanapén. 

- Minek köszönhetem- szólalt meg Yoongi- a látogatást?

Taehyung beharapta az ajkát. Nem akarta zavarni Yoongi, főleg annak a tudatában, hogy a fiú érez iránta valamit. Már persze, ha az még mindig fennáll. 

- Nos... kérdezni akartam valamit- sóhajtott Taehyung és kortyolt a vízből, mielőtt folytatta.- Miután meg... megerőszakoltak, mennyi időbe került, amíg újra le tudtál feküdni valakivel?

Yoongi felvonta a szemöldökét és elgondolkozott. 

- Igazából úgy éreztem, be kell bizonyítanom, hogy nem volt rám hatással, szóval pár nap telt csak el, mielőtt lefeküdtem valakivel- vallotta be. Taehyung csalódottnak tűnt e hallatán.- De nem én voltam alul. Nem is leszek. Mivel te bottom vagy, érthető, hogy nehezebb.

Taehyung felnyögött és megdörzsölte az arcát. 

- Az. Le akarok feküdni velük- mondta Taehyung, mire Yoongi csak pislogni tudott-, de amikor megpróbáltuk, kiborultam és elkezdtem sírni. 
- Érthető- bólintott Yoongi. 
- Könnyebb lesz idővel?- érintette meg Yoongi karját a fiatalabb.- Mikor leszek képes rá?
- Szerintem csak azt hiszed, hogy készen állsz rá, miközben még nem- mondta Yoongi.- Csak próbálkozz tovább. Szerintem tudni fogod, mikor ténylegesen készen állsz majd. 
- Kösz, Yoongi- paskolta meg a fiú sápadt karját. Yoongi bólintott és halványan rámosolygott. Taehyung dörzsölni kezdte a szemeit, de ekkor hirtelen eszébe jutott valami.- Yoongi?
- Igen?
- Idén végzel, ugye?
- Bizony- bólintott Yoongi. 
- De akkor el fogsz költözni? Mit fogsz csinálni, ha befejezed az iskolát?

Yoongi felfedezte a félelmet Taehyung arcán és elmosolyodott. 

- Nem fogok elköltözni, valószínűleg csak keresek egy munkát a közelben. 
- Van bármi tehetséged?- kérdezte Taehyung.

Yoongi felnevetett és feltápászkodott. A szobába sétált, majd egy kis naplószerűséggel tért vissza, amit át is nyújtott Taehyungnak. 

- Nem mondhatod el senkinek- mondta Yoongi, Taehyung kinyitotta a könyvecskét és végigfuttatta a szemeit a lapokon-, de dalokat írok. 

Taehyung leesett állal olvasta el az első pár dalszöveget. Egy idő után felemelte a fejét és csodálattal a szemeiben mosolygott fel Yoongira. 

- Ezek elképesztőek! Nagyon tehetséges vagy.
- Kösz- mosolygott rá Yoongi.- Ez nagyjából az egyetlen dolog, amihez értek. 

Taehyung letette a füzetet.

- Jimin szüleinek van egy zenével foglalkozó cége. Namjoon rappernek készül náluk. Beszélned kéne vele- mondta Taehyung és felállt kezében a füzettel. Yoongi megvonta a vállát. 
- Ahh, nem tudom... 
- Kérlek! Dolgozhatnátok együtt Namjoonnal!- mondta Taehyung előhúzva a telefonját.- Írhatok neki már most. 

Yoongi ráhagyta a dolgot. Visszaült kezében az első dalszövegeket tartalmazó naplójával. Körülbelül három éves lehetett, vastag volt és a fekete bőr fedésen tintafoltok elkenődött képe őrizte a múlt emlékeit. Nagyon szeretett volna zenét szerezni, ezért reménykedett benne, hogy Taehyungnak sikerül elintéznie valamit. 

- Köszi, Joon!

Taehyung befejezte a hívást, majd megfordult és összecsapta a tenyereit.

- Namjoon azt mondta, bemehetsz a stúdióba. Már ő is úton van. Gyerünk!

Taehyung és Yoongi tíz perc alatt vissza is értek Jiminékhez. Jimin egy kicsit ellenkezett, de végül elvitte őket kocsival a kívánt pontra. 

Taehyung bekísérte Yoongit a stúdióba, de mikor az utóbbi beszédbe elegyedett Namjoonnal, ő és Jimin elhagyták a helyszínt. 

- Na, megnézhetem a szövegeket?- kérdezte Namjoon és helyet foglalt a székében. 

Yoongi bólintott és átnyújtotta neki a naplót. Namjoon átfutott egy pár szöveget, majd felnézett Yoongira. 

- Ez deep. És valósághű. Tetszik. 
- Tényleg?- mosolyodott el Yoongi.- Ez csak az első-
- Van több is?
- Három. 

Namjoon lenyűgözötten pislogott. Elmosolyodott és megfordult a székével a kanapén ülő Yoongi felé. 

- Pénzt fogsz szerezni, barátom. Ezek olyan szövegek, amiket az emberek könnyen át tudnak érezni. Én is érzem.

Yoongi szerényen bólintott. 

- Felvehetnék egy párat belőlük?- kérdezte Namjoon.- Valamelyik talán végre kiemel innen. 
- Uhh- dörzsölte meg Yoongi a tarkóját- aha, de nem akarom senki másnak odaadni őket. 
- És zeneszerző akarsz lenni?- kérdezte Namjoon értetlenül. 
- Igen. Ezek csak... fontosak nekem. Inkább én adnám elő őket- vallotta be. 

Namjoon szélesen elmosolyodott és felnevetett. 

- Tudsz rappelni?
- Mondhatni. Már évek óta csinálom a tükröm előtt. 

Namjoon összecsapta a tenyereit és visszanyújtotta a füzetet. 

- Nagyszerű. Mutasd, mit tudsz. 

Namjoon beparancsolta Yoongit a stúdióba ő maga pedig leült. 

Yoongi beharapta az ajkát és mély levegőt vett. Ez volt az ő esélye. Mondhatni, erről álmodott. Arról, hogy végre kimondja az összes szart, ami a fejében járt valaki előtt. 

- Van hozzá alapod?- hallatszott Namjoon hangja a hangszórón keresztül. 
- Nem- rázta meg a fejét Yoongi.- Válassz bármit. 

Még hallotta Namjoon izgatott nevetését, mielőtt keresni kezdett valamit alapnak. Végül talált is egyet, amin már dolgozott egy ideje és jelzett Yoonginak, hogy kezdheti. Yoongi mély levegőt vett és neki is kezdett. 

Namjoon titokban felvette az egészet. 

-
-
-

wow, heló világ. milyen kellemes itt~ kissé lefoglalt a virtuális családom meg Shane Dawson (meg amúgy a csillagos, ijesztő bácsi) esete. hehe. nem lehet jó szar embernek lenni. de mind tudjuk, karma is a bitch. és nem kivételez.

oh, egy kis spoiler: elkezdtem lefordítani a vkook sztorim angolra 😳
remélem jó napotok volt van és lesz is, saranghae in a nem cringe tone of voice okészerintemelégvoltazinternetbőlegynaprabye uwu <33333
200708