FATE // vminkook // FORDÍTÁS ⚣

97+98

a fél koncertről lemaradtam, mert működő linkeket kerestem, ugyanis a t*itch egy szar bleh

-

Valamennyivel később Yoongi végre egyedül maradhatott Taehyunggal.
Jungkook és Jimin elvonultak közösen zuhanyozni, hogy levezessenek egy kis szexuális feszültséget. Yoongi ezt természetesen undorítónak találta, de örült, hogy végre nem köröznek Taehyung fölött.

Kibaszott keselyűk.

- Hogy vagy, kölyök?- kérdezte Yoongi leülve a fiatalabb mellé Jimin nevetségesen nagy ágyára. Taehyung mély levegőt vett és szorosabban ölelte magához a párnát.
- Jól vagyok- mondta-, nem kell ellenőrizned.
- Tudom. Csak rád akartam nézni a múltkori vitánk után. Én voltam az oka, hogy-
- Nem!- döbbent meg Taehyung.- Nem. Nem. Ez ilyen én dolog volt. Csak rám zúdultak a dolgok, amiket az emberek hozzám vágtak és megtörtem.

Yoongi összeráncolta a homlokát és oldalra döntötte a fejét.

- Azok a dolgok nem igazak. Tudom, hogy nem tudnék olyat mondani, amivel meg tudnám változtatni a véleményedet, de szerintem igenis érsz valamit.
- Felérek egy ember életével?- suttogta félénken.
- Igen. Taehyung, bántott téged. Megerőszakolt- mondta Yoongi, Taehyung mély levegőt vett a szó hallatán.- Önvédelem volt.
- Nem, mert nem téged bántott.
- Úgy tűnik, mi?- sóhajtott Yoongi.- Mivel téged bántott, engem is bántott.
- Elég- suttogta Taehyung.- Nem érhetek ennyire sokat neked.

Yoongi arca grimaszba rándult. Taehyung úgy tűnt, mintha ragyogna. Kisfiúsnak és cukinak tűnt a félhomályos napfényben. Valójában ő volt az egyetlen dolog, amiért Yoongi valaha is kockára tette volna az életét. Nem értette ezt az érzést. Soha nem érzett még késztetést arra, hogy éljen. Hogy éljen valakiért.

- Te vagy az egyetlen dolog, amiért életben vagyok jelenleg, kölyök. Soha többé ne merd azt mondani, hogy nem érsz sokat nekem.

Taehyung tekintete meglágyult és a mellkasához szorította Yoongi kezét. Közelebb mászott és a fiú vállára hajtotta a fejét.

- Te is sokat számítasz nekem, Yoongi- suttogta.- Ha nem is mutatom, hálás vagyok neked, amiért megmentettél.

Yoongi elmosolyodott és puszit nyomott Taehyung fejére.

- Szeretlek, kölyök.
- Én is szeretlek, Yoong.
- Mit is beszéltünk a becenevekről?
- Azt figyelmen kívül hagyom.
- Visszaveszem a szeretleket.

És Taehyung nevetett.

***

Taehyung úgy döntött, iskolába megy. Úgy érezte, be kell bizonyítania magának, hogy képes túlélni egy napot úgy, hogy nem lesz szomorú és nem esik össze.

Nem lehet baj. Hiszen van két kigyúrt pasija, meg egy Yoongija. Aki talán nem volt nagy, de megtudott volna ölni valakit, ha arra kerül a sor. Egyértelműen.

Taehyung az ötödik órájára igyekezett, amikor meglátta Ralphot. Egy szekrénynek dőlt neki és egy másik sráccal beszélgetett.

Taehyung lélegzete a torkán akadt, megállt a folyosó közepén. Érezte, ahogy elönti a félelem, de ez az érzés szinte azonnal dühbe váltott át. Nagyon mérges volt rá. Kurvára mérges volt.

Ekkor meglátta Jungkookot kijönni az egyik teremből és azonnal tudta, hogy biztonságban van.

Úgyhogy olyat tett, aminek egyébként teljesen ellene van.

Félelemtől könnyes szemekkel sétált Ralph felé, aki megfordult és tágra nyílt szemekkel nézett rá.

Hirtelen mindenki elcsendesült, amikor Taehyung pofonvágta Ralphot. A csattanás visszhangzott a folyosón.
Ralph feje elfordult, az álla leesett a sokktól.