A kocsi hirtelen megállására összerezzentem. Az ajtó mögöttem kinyílt és a srácok kiugráltak.
- Gyerünk Sophie! Nem érünk rá egész nap, bébi! - sürgetett Liam kívülről
Undorodva forgattam meg a szemem és lassan kimásztam a kisbuszból. A játékszer még mindig bennem volt és ez szinte elviselhetetlenné tette a mozdulataimat. A lélegzetem is elakadt az érzésektől, amikor Louis megragadva egyszerűen kicincált és talpra állított.
Egy fedett parkolóban voltunk, olyan sokemeletes fajtában. Halottam egy leszálló repülő zaját keletről. Nem vicceltek. Komolyan elrepülnünk, csak kurvára nem tudom, hogy hova, de az már nem az én országom lesz, nem az a terep ahol otthonosan mozgok. Ha valahogy meg is tudnék szökni, valószínűleg ott ragadnék hajléktalanként, abban az országban, ahová épp tartunk.
Hirtelen ráncoltam a szemöldököm, ahogy megéreztem az aszfaltot a talpam alatt.
- Srácok, nincs cipőm. Mezítláb vagyok.
- És? - rántott vállat Harry
- Üvegbe léphetek vagy mittom' én és aztán mehetünk a kórházba, s végül még lekéssük azt a kibaszottul fontos idióta repülőgépet. - hánytam mérgesen, a kezeimet pedig keresztbe vetettem magam előtt.
- Csss... Csss... Csss... Nem káromkodunk Sophie, vagy egy-kettőnek rajtad mutatjuk be a jelentését. - szidott le Liam, Harry pedig mérgesen nézett rám. Bár gyerekes, de kinyújtottam rájuk a nyelvem.
- Rendben. Majd én viszlek. - ajánlotta Niall, majd felkapott és átlendített a vállán.
- Hé! - tiltakoztam, s ököllel kezdtem a hátát püfölni. Válaszul a fenekemre csapott, s a fenékdugasz ismét megmozdult. Ziháltam és mocorogtam a karján. Ismét oda csapott, végül bosszúsan nyögtem egyet és feladtam a harcot.
- Probléma megoldva. Most már induljunk. - tett pontot a dolgok végére Harry. A lifthez mentünk, majd belül Niall letett a szőnyeggel borított padlóra. A srácok felvettek egy-egy napszemüveget.
Nagyszerű próbálkozás! Wow, le vagyok nyűgözve. Na persze, majd így nem ismernek meg titeket! Lepték el a szarkasztikus gondolatok a fejemet.
Louis adott egy sálat, vagyis jobban mondva, a nyakam köré tekert egy sálat. Kibaszott szívás nyomok. Zayn pedig a kezembe nyomott egy Ray-Bant. A pólóm nyakába akasztottam, mivel egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy a fejemen legyen, Valahogy Harry előkerített egy melltartót és egy csupa-csipke bugyit a zakója alól.
- Tessék, ezeket vedd fel. Te csak a mi szemünk örömét szolgálod. - nézett le a fehér pólómra. Lenéztem én is és csak most tűnt fel, hogy valójában eléggé átüt az anyag.
- Ühm... és mégis hol vegyem ezeket fel? - vettem el tőle az említett darabokat
- Itt. - válaszolta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Szemem elkerekedett és a kijelzőre néztem, hogy hány emeletünk maradt még. Nem túl sok.
Liam sóhajtott egy nagyot, majd megnyomta a vészjelző gombot. A lift hirtelen megállt.
- Most már felveheted, anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy valaki meglát meztelenül. Probléma megoldva. - magyarázott
- Ti vagytok a problémám! - mondtam dühösen
- Te döntesz. Felveszed magadtól, vagy mi adjuk rád! - szólt közbe Zayn is hirtelen. Kicsit visszahátráltam a kitörésétől.
- Inkább egyikre sem szavaznék. - motyogtam az orrom alatt, de tulajdonképpen azzal a lendülettel már lefelé vettem a rövidnadrágot. S némi magabiztossággal kellett volna eltöltenie annak, ahogy a szemük rám tapadt, de e helyett elpirultam zavaromban. Gyorsan lelöktem a gatyát, felkaptam a bugyit és már vissza is húztam a nadrágot. Kicsit nyöszörögtem, ahogy megfeszült a fenekemen, ezzel birizgálva a játékszert. - Ki vehetném, kérlek?! - szipogtam és már felé nyúltam, de Liam ellökte a kezem.
