Közel hallottam lélegzetét a fülemhez és lemertem volna fogadni, hogy neki több türelme van várni, mint ameddig az én önfejűségem kitart.
Talán el kellene játszanom az orgazmust. Vettem fontolóra a lehetőséget, és sorra vettem a pro és kontra érveket, hogy lehetséges-e, hogy rájön. Megkockáztatom. Döntöttem. Vagy talán elérhetném, hogy ő élvezzen el inkább... És talán magamra hagy.
- Oké, akkor hagy használjam az ujjaid. Nem szimpatizálok a buborékokkal. - kértem és próbáltam alázatosnak tűnni. Megfordultam, hogy szembe nézzek vele.
- Szolgáld ki magad. - válaszolta és kiemelte a kezét a víz alól. A következő lépésem mindkettőnket meglepett. Merészen megragadtam és a számhoz emeltem, majd a mutatóujjának ujjbegyét kacéran az ajkamhoz érintettem. Felnyögött, majd bekaptam az ujját. Hangosan nyögdécselt és lehunyta szemét, ahogy nyelvemmel a hosszú ujja körül köröztem. Keményen szoptam, Előre és hátra húzgáltam az ajkaim közt.
- Soph... Elég - próbált tiltakozni, de még hangosabban nyögött fel, ahogy én jobban bekeményítettem. - Fejezdbe... Soph... Ennek fordítva kellene történni - nyögte ki. A feje hátra bicsaklott, a morgásai mélyek voltak és éreztem, hogy már közel jár.
Észre sem vettem, hogy a másik keze merre kalandozik a víz alatt, amíg belém nem csúsztatta egy ujját. A víznek hála minden fájdalom nélkül.
Ziháltam az érzéstől, de azért észnél voltam még valamennyire. Próbáltam elhúzódni, de ő még egy ujját belém vezette a fürdőruha szegélyét arrébb tolva. A probléma viszont az volt, hogy Louis nem mozgatta az ujjait, hagyta hogy a testem még többért vágyakozzon. Nyüszögve tiltakoztam és eleresztettem az ujját a számból.
- Egyezzünk meg Soph. - mondta erősen zihálva. - Körzök az ujjaimmal, minden egyes alkalommal, ahogy te megmozdulsz rajtuk. Magadnak kell örömet szerezned. - Látva durcás képemet tovább magyarázta. - Ez is része volt Harry szabályainak.
- Rendben.
- Tudnál még egy dologra koncentrálni közben? - Az arca elpirult, már-már szégyellősen kérdezte.
Tétovázva bólintottam, mélyen tengerkék szemébe nézve.
- Tovább szopnád az ujjam? Olyan izgató... - mondta és kínosan nézett a másik irányba.
Valójában ebben a pillanatban megsajnáltam őt, szóval megint megragadtam a szabad kezét és újra szopni kezdtem. Egy halvány mosollyal néztem, ahogy visszakapja a tekintetét, majd újra hátrahajtja a fejét. Talán Harry ellen fordíthatnám őket, csak annyival hogy kielégítem őket... A gondolat tűzként gyulladt fel a fejemben és erősebben szoptam Louis ujját, majd próbálkozásképpen megmozdítottam a csípőmet.
Hangosan nyögtem, ahogy ő válaszul körzött egyet az ujjaival bennem. A gyönyör tűzszikraként pattogott bennem és újra és újra megmozdultam, ő pedig a szavát tartva finoman körzött az ujjaival folyamatosan.
- Ó, bassza meg! - Louis kihúzta ujját a számból és kezével megragadta magát.
- Ó, Istenem Louis. - nyöszörögtem szintén az élvezet szélén állva.
- Gyerünk Soph. Légy jó kislány és élvezz az ujjamon - zihálta és elélvezett.
Csak ennyi kellett nekem. Az ál-orgazmust el lehetett felejteni, igazi volt és kemény és erőteljes. Szorosan kapaszkodtam Louis vállába, Imaként szakadtak fel a számból a nyögések és a zihálás.
A zubogó víz hanga megtöltötte a fülem, de Louis visszahúzott a felszínre még mielőtt késő lett volna. De őszintén, az sem érdekelt volna, ha ott halok meg, elveszve a gyönyör hullámaiban, távol az élettől, ahol senkit nem érdeklek igazán.
Néhány percig ott feküdtünk szorosan tartva egymást, majd elhúzódtam és kiszálltam a medencéből. Rá se néztem többet, csak magam köré tekertem egy törölközőt, fogtam Harry ruháit és elindultam a szobájába. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, nem akartam Harry-t felébreszteni békés álmából.
Megugrottam, ahogy kezek fonódtak a derekam köré.
- Jó reggelt gyönyörűség. - suttogta reszelős hangon a nyakamba. - Hol jártál ilyen korán reggel? Kiábrándító reggel egyedül ébredni az ágyban.
- Louis felügyelte, ahogy kielégítem magam - válaszoltam, mintha ez teljesen normális volna. Körbefordultam és egyenesen a szemébe néztem. Bólintott.
- Hiszek neked. Ki vagy pirulva. Élvezted magad? - kérdezte.
- Fogjuk rá - adtam fél választ.
- Louis zavart? Louis szeret incselkedni, úgyhogy talán egy idő után elveszíted a türelmed...
- Nem Louis hibája volt, oké?
- Akkor mi történt? Mi volt a probléma, mondd el, akkor talán meg tudom oldani legközelebbre? - ajánlotta és már-már érzékenyen fogta kezei közé az arcom.
Leráztam magamról a kezeit.
- Talán, ha nem lenne kötelező ezt élveznem, még lehet, hogy élvezném is. És sokkal jobban tudnám értékelni, ha egyedül tehetném - vágtam hozzá és a kezébe nyomtam a ruháit.
A földre ejtette őket és megragadta a karomat, még mielőtt ott hagyhattam volna.
- Ne viselkedj gyerekesen és hallgass meg - mondta komoran.
- Talán pont ezt nem érted Harry! Gyerek vagyok! Figyelemre van szükségem! - kiabáltam, majd a földre dobtam magam és összekucorodtam. Hallottam a többiek sietős lépteit Harry szobája felé. Berontottak és lefagytak, összezavarodtak könnyes arcom látványától. Még nehezebb lett erősnek maradnom és nem még jobban sírnom, amikor Harry leült mellém és a hátamat kezdte dörzsölgetni.
Niall is oda akart jönni, hogy vigasztaljon, de Harry egy pillantásával megállította.
- Meg tennéd, hogy nem érsz hozzám...? Kérlek! - szóltam rá, ő pedig elengedett.
- Gyerünk, öltözz fel és utána reggelizhetünk. - mondta
- Csinálok tojást és bacont - ajánlotta Niall és kifordult Harry szobájából.
- Facsarok narancslevet. - tette hozzá Liam és Niall után indult.
- Csinálok palacsintát meg gofrit. - szólt közbe Zayn is és ő is eltűnt.
- Én pedig megyek, hozok ruhát neked. - fejezte be Louis és ő is kiment Harry szobájából.
Lenyugodtam és letöröltem a könnyeimet. Magamban, keserűen mosolyogtam rajta, hogy milyen tettre készek a fiúk, hogy tegyenek értem valamit, ha szét vagyok esve. Ez a gyenge pontjuk.
Louis néhány perccel később visszajött és hozott nekem rendes ruhákat.
Végre valami, ami nem mutat többet a kelleténél Gondoltam, majd a fürdőbe indultam, hogy felöltözzek. A srácok engedték, hogy egyedül menjek be, de mindketten ott álltak az ajtó előtt, amíg ki nem jöttem.
De ez a tény nem tartott vissza attól, hogy az alatt a rövid idő alatt, amíg egedül voltam, néhány újabb vágást ejtsek a csuklómon. A kiserkenő vér jó érzéssel töltött el a gyenge pillanataim után.
