Sikoltozva ébredtem fel verejtékezve.
- Mi a baj? Jól vagy? - ez nem Niall és nem is Harry hangja volt. Ez Liam.
Sírni kezdtem, ahogy visszaemlékeztem az álmomra, jobban mondva rémálom, borzalmas volt.
- Nem, nem vagyok jól - zokogtam, kezeimbe temetve az arcom. És ekkor Liam a legfurcsább dolgot tette a világon... átölelt engem. Olyan szürreális volt.
- Mit álmodtál Soph? Mitől félsz ennyire? - kérdezte ahogy arcomról a vállára hullottak a könnyeim.
Egy ideig még sírtam, fejemet a nyakhajlatába fúrva.
- Shhh.... ez csak egy rémálom volt édesem... ez nem a valóság volt - próbált nyugtatni.
- Az a dolog Liam... igaz volt! Zayn megerőszakolt! - kiáltottam dühösen.
- Tudom, tudom... figyelj! Ki kell ezeket a csúnya gondolatokat verni a fejedből. Akarok neked adni egy tökéletes kis dolgot, hadd menjek érte - mondta és elhúzódott tőlem.
- Hol vannak a többiek? - nem tudtam magam visszafogni, hogy ne kérdezzem meg tőle mielőtt kilépett volna a szobámból.
- Fel kell venniük néhány számot a stúdióban, de én úgy döntöttem, hogy inkább vigyázok rád, majd utánuk megyek később - vont vállat.
- Oh.
Liam elhagyta a szobát, és én abban a pillanatban letöröltem a könnyeimet, viszont még mindig remegtem a rémálmomtól, nem tudom elfelejteni azt amit Zayn velem tett. Egy hirtelen jött melegség járta át a testem, rögtön félre söpörtem a paplant, ziháltam a látványtól. A lepedőn és a lábamon vér éktelenkedett. Várjunk csak egy pillanatra...
Egyből tudtam mi ez az egész amint ránéztem a naptáramra. Bármelyik pillanatban megtörténhetett volna, de szerencsére ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyok terhes. Köszönöm Istenem! Egy kicsit aggódtam, hogy a tabletták nem fognak segíteni.
- Liam! - kiabáltam. - Vérzek!
Idegesen futott be a szobába.
- Mi? Hol? Hogyan? - szegezte nekem a kérdést, miközben valamit tartott a háta mögött. Lassan végig nézett a testemen és újra kérdezett. - Hol?
- Nyugodj meg apa, csak megjött... - sóhajtottam mutatva a lepedőre. - Szóval szükségem lesz néhány dologra.
Bólintott - Rendben írok Harrynek, hogy tegyen egy kis kitérőt hazafelé - leült az ágyam szélére, kezeit még mindig a háta mögött tartotta. - Szóval... ezt vettem neked három napja, a durvaságomért, ezzel szeretnék bocsánatot kérni, de nem akartam odaadni neked, egészen mostanáig - mondta félénken, majd kezembe nyomott egy plüss teknősbékát. - Megvéd ha rémálmaid lesznek.
Felvisítottam örömömben, és megöleltem a kis plüsst szeretgetve.
- Köszönöm Liam - kiáltottam boldogan. - A neve Padgett lesz.
- Van konkrét oka, hogy ezt a nevet választottad neki? - kérdezte a barna egy mosollyal az arcán.
- A Padgett bölcsességet jelent. Elmondok majd neki mindent - suttogtam egy alattomos vigyorral az arcomon. - Abszolút mindent, és megmondom neki mit csináljon - gyerekeskedtem.
- Ez egy kicsit túlzás nem? Ez csak egy kitömött plüss, nem fogom megérteni - kuncogott.
- Nos, ez olyan mint a te Toy Story megszállottságod.
- Az nem megszállottság, az szenvedély - húzta ki magát.
- Ugyanaz - rántottam meg a vállaimat. - Igaz Padgett? - kérdeztem a plüsstől, majd bólintottam a fejével.
