Hallottam lépteiket, ahogy a lépcsőn trappoltak, majd öt különböző ajtócsapódást. Úgy tesznek mintha aludni tértek volna. Ostoba pasik... Miért akarják leplezni azt, hogy hamarosan a szobámba jönnek? Milyen meglepetés lesz nekik, mikor egyszerre fognak majd feltűnni ott...
A fejem az óra felé fordítottam. Tíz harminc. Bármelyik pillanatban beléphetnek, gondoltam, miközben szorosan öleltem magam. Lehasaltam a padlóra, lassan átfordultam háttal az ajtónak. Behunytam a szemeimet, térdeimet átöleltem. A sírás határán álltam, de nem engedtem utat a könnyeimnek.
Mozdulatlanul vártam rájuk, amíg úgy nem döntöttem, hogy teszek az ellen ami történni fog.
- Ha magatokévá akartok tenni, teszek róla, hogy ne menjen olyan egyszerűen - motyogtam majd felálltam bizakodva.
Az összes fiókomat és polcomat feltúrtam, előkészítettem 5 szett ruhát. Elsőnek egy hálóinget vettem magamra. Ezután következett egy csíkos top és egy rövid gatya, ebbe beletűrtem az hálóinget, hogy elrejtsem. Úgy éreztem magam mint akit kitömtek, de tovább lapoztam a gondolataimban, megragadtam egy bő inget egy szoknyával és ezt aggattam magamra. A szoknya elég hosszúnak bizonyult, hogy eltakarja a rövidnadrágot. Hangosan sóhajtottam miközben magamra erőszakoltam egy piros farmert és egy kockás felsőt, végül egy lazac rózsaszín kezeslábast húztam magamra. Na ezt szedjék le rólam...
Hajamat egy laza lófarokba kötöttem, és már fújtattam is a nagy melegtől amit a ruhák okoztak.
Egy picit lejjebb húztam a cipzáromat a kezeslábason, hogy fellélegezhessek. Odasétáltam az ablakhoz és kifelé bámultam, csak azért, hogy biztos legyek benne, hogy ami jön az elkerülhetetlen és nem tudok megszökni, ha volt is rá lehetőségem az már a múlté.
Nem vagyok túl magasan, gondoltam, miközben a távoli építményeket néztem. Befeküdtem az ágyamba, magamra húztam a lepedőt a fojtó hőség ellenére is, így kiszorítottam minden levegőt és fényt.
Pár perc után, halkan kopogott valaki az ajtómon, de nem válaszoltam rá. Ha igazat mondott Harry akkor mindenkinek van kulcsa a szobámhoz.
Sajnos Harrynek igaza lett, a zár elfordult, ezután a kilincset halkan nyomták le. Megborzongtam és még jobban belebújtam a takaróba, a szívem hangosan kalapált a mellkasomban. Azt ajtó nyikorogva kinyílt, így felfedte a a félmeztelen Niallt. A megkönnyebbülés sóhaja tört elő ajkaim közül, de még mindig meredten feküdtem. Nem sokkal később Niall megindult felém és bebújt hozzám.
Közelebb fészkelődött hozzám és átölelt, de azon nyomban el is húzódott tőlem.
- Miért vagy úgy öltözve mint egy eszkimó ebben a melegben? - kérdezte elképedve.
Remegni kezdtem a válaszom közben, de Niall simogatni kezdte a hátam biztatásként.
- Niall, a többi fiú is szeretne ma velem...
Egyből abba hagytam a beszédem ahogy az ajtóm újra kinyitódott. Mind a ketten az ajtó felé kaptuk a tekintetünket, de a belopózó fény elvakított minket.
- Sophie, megmagyaráznád mi folyik itt? - kérdezte Zayn miközben idegesen meztelen felsőtestére fonta karjait.
Nem volt időm válaszolni, mert a többi fiú is sikeresen megérkezett a szobámba... félmeztelenül az érvelésem kellős közepén.
- Azt mondta, hogy velem lesz ma este! - mutatott magára Louis.
- Nekem is ezt mondta! - Liam is versenyre kelt.
- Ne már, én beakartam fejezni ami reggel abba maradt! - tiltakozott Harry is.
- Én is! - vágott közbe Zayn.
