Sziasztok! Nos, egy elég hosszú kihagyás után végre újra itt. Azt hiszem, most lesz időm újra tevékenykedni Wattpadon, úgyhogy hamarosan érkeznek az újabb és újabb problémák!! Kaptam néhány kérdést egy kedves olvasótól, ezekre szeretnék most válaszolni.
ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।
1. Szerencsére ilyennel még nem találkoztam. Az igazat megvallva nem igazán van koncert, amit rám kellene erőltetni, mert nem akarok vagy nincs kedvem játszani. Teljes mértékben szívből zenélek, imádom minden egyes másodpercét. Számomra a fellépések, a hangversenyek nem számítanak kényszernek vagy erőltetendő dolognak, sokkal inkább a művészetem beteljesedésének a színhelyei, az izgalom, a boldogság és a csoda pillanatai. Okééé asszem ezt az utolsó mondatot kicsit túltoltam.... 😅😅
2. Néhány évvel ezelőtt nem igazán volt beleszólásom abba, hogy milyen darabot fogok játszani. Valójában most sem szoktam nagyon beleszólni, mert tanárnő mindig tudja, mi az ami illik hozzám és a szintemnek megfelelő. Egy két lábon járó zenei mindenevő vagyok, akármit meghallgatok, így nem ragaszkodom görcsösen műfajokhoz. Ha már darabválasztás, elmesélek egy történetet: A tanév elején érkezett a szokásos darabválasztás. Volt elképzelésem, milyen hangulatú darabot szeretnék játszani (szomorú vagy dühös), de konkrét ötletem nem volt. Addig addig válogattam, hogy végül egy tök vidám hangulatú magyaros paraszttáncnak lendültem neki 😂😂. Slussz poén: terítéken volt Vivaldi La Notte című műve is, de nem igazán komáltam Antonio barátunkat, úgyhogy inkább mellőztem ezt a csodát, mint utólag rájöttem 😅. Szóval most sír a szám, hogy miért nem azt választottam, mert újfent nagyon nagyon tetszik, teljesen bele vagyok szerelmesedve, és mivel egy nem túl egyszerű darab, rengeteget fejlődhettem volna vele. No de, ami késik az nem múlik, úgyhogy jövőre mindenképp belevágok és az első félévi hangversenyen ha törik, ha szakad igenis el fogom játszani!
3. Nem tudok róla. Bár egyszer említette, hogy már kicsi koromban látta, hogy van bennem valami és értek a dologhoz. Nem hinném hogy szokott kedvencet választani, nyilván egy rangsor van a fejében rólunk, de a kivételezés nálunk nem játszik.
4. Szólóban nem. A zenekaros "élményeim" pedig szerintem egy külön fejezetet, ha nem könyvet érdemelnek 😅😅😅.
5. SOHA SOHA SOHA. Életem szerelme a zene. Ő az, aki mindig mellettem van, bármi is legyen. Mindig számíthatok rá és sosem hagy cserben. A zenét már hallgatni is elképesztően jó, de csinálni... az egyszerűen maga a csoda. Varázslat. És ezt csakis de csakis az tudhatja, aki zenélt már valaha életében. Na nem kell itt túlkomplikálni a dolgokat, elég, ha csak a közös éneklésre gondolunk. Bámulatos. Nem, nem könnyű. Szerintem ezt senki sem állítja. Nincs olyan gyakorlás, melynek alkalmával ne hagyná el a számát legalább ezer szitokszó 😂. ( Elvileg egyébként a zenészek sokat káromkodnak. Nem is értem miért 🤔😂😂.) De a végén, amikor ott állsz a színpadon csillogó ruhában, befejezed a darabot, lenézel a közönségre, akik mind egytől egyig téged néznek és mosolyogva tapsolnak, akkor tudod, hogy minden káromkodás, minden egyes elrontott hang, minden buszozás, sétálás, rohanás a zeneiskolába, minden egyes icipici, apró lépés és mozzanat megérte. Mert alkottál valamit. Valami olyat, ami boldoggá tesz másokat, téged pedig gazdagít, s egészen a mennyekig emel.
Azt hiszem, ez méltó végszó mára. Hamarosan jelentkezem újabb részekkel, addig is jöhetnek a kommentek, üzenetek a rész gondolataival kapcsolatban!
Hallgassatok zenét, és ami még fontosabb: CSINÁLJATOK ZENÉT!
