🌹~6. Fejezet~🌹

1K 20 0
                                    

Nagyra nyiltak a szemeim amikor meglàttam őt, mit keres ő itt ebbe a buliba amibe én is itt vagyok. Hàt ezt nem hiszem el hogy ide is követ engem, miért nem tutsz leszàlni róla te holyag, *istenem miérz versz engem ezel az alakal, mit véttetem ellened..*

Rànéztem Lisara làtta ő is hogy ideges vagyok és inkàbb megfogta a kezem és húzot a piàk fele hogy tudjunk inni valami erőset.
-Ő MI A FRANCOT KERES ITT LISA! -màr a zenét is túl ordibàltam de nem érdekelt csak az hogy ő miért van itt ahol én is.
-Nyugodj meg Em, nem tudom de szerintem ő James haverja és meghivta őt is a buliba. -mondta nekem meg le kellet üljek, * mi a szar ezek haverok akkor miért nem làttam őket igy bandàzni, én teljesen megörültem te jo isten.
-Az nem lehet hogy ők haverok legynek, meg akkor miért nem làttam őket bandàzni Lisa mond meg nekem ezt? -kérdeztem tőle felhàborodva de ő csak megint megràntota a vàllàt és inkàbb öntöte ki az italunkat most ez kell nekem ugy érzem.

Kiöntöte az italokat és màr vettem is el és lehuztam egyből de úgy marta a torkom hogy azt meghalok baszki ez kurva erős huha.
Nyújtotam a poharam hogy még kérek de Lisa nem nagyon akart még egyet önteni mert szerinte ez nagyon erős és nem akar leitatni de kit érdekel nekem most felejtenem kell, muszàly nem akarom làtni az a holyagot azt sem akarom tudni hogy létezik és azt sem hogy hamarosan tesok leszünk amit én kurvàra nem akarok.
Öntötem magamnak még egyet aztàn még egyet màr nem szàmoltam hogy hànyadikat iszom de le is szarom most jól érzem magam és ez szàmit, elindultam a tànc tömeg felé és elkeztem a ritmusra ràzni magam.
Nem érdekelt most hogy leégetem magam most csak az volt a fontos hogy kiadjam magaból ami bennem van és jól érezem magam.
Egyre jobban tàncoltam és még jobban éreztem magam màr annyit vettem észre hogy az asztalon tàncolok meg pörgök és a zenét éneklem.

-Em gyere le onnad de azonal amíg szépen mondom. -kiabàlta nekem Lisa de nem foglalkoztam vele inkàbb tovàbb tàncoltam még az is megtetszet hogy fel jött hozzàm egy sràc és velem együtt elkezdet ringatozni a csipőmre téve a kezét.
Egyre jobban ment le a keze és màr a fenekemen volt el akartam huzodni tőle hogy ne fogdoson de ő vissza huzot magàhoz de olyan szinte hogy majdnem összeért a szànk.
Megint el akartam tolni magamtól de megint nem mozdult màr a könnyeim folytak hogy hagya abba a tapizàs de meg sem hatota, teljesen megilyetem hogy most itt fog megdugni az asztalon de nem igy lett.
Egyszer csak annyit vettem észre hogy màr nem tapiz senki és nem ölel senki, felnéztem hogy mi is ennek az oka és azt vettem észre hogy valaki üti a sràcot.
Leszàltam az asztalhoz és közel mentem hozzà és Logan volt az aki ütöte *istenem megmentet engem ez nem igaz.*
Elkeztem leszedni vagy is probàltam de nem akart elhuzodni a gyerektől így gyorsan mentem megkeresni Jamest akit meg is talàltam a konyhàba.
-James azonal gyere Logan verekszik és nem tudom szétszedni őket! -kiabàltam neki és màr jött is, oda futtot Loganhez és lefogta hogy hagya abba de ő küzdeni akart tovàbb de James erősebb volt most mint ő.
-HA MÉG EGYSZER HOZZÀ NYÚLSZ MEGÖLEK TE FASZ! -meglepötem Loganen mi az hogy ha hozzàm nyul akkor megöli és miért védet meg engem, nem értem komolyan.
-Haver nyugodj le még megölöd, nyugi màr! -szólt rà James de Logan csak leràzta magàról a kezét és elindult felém és megfogva a kezem kifele húzzot, észre sem vettem hogy fogja a csuklom de az volt a fura hogy nem zavart inkàbb jó érzés fogot el de ez nem lehet ilyen nincs nekem utálnom kénne, most csak az ital miatt érzem ezt.

Kiértünk a hàzból és húzot csak maga utàn még jobban de én ezt meguntam és kiràntotam a kezem az ővéből, ezt észre vette mert megàlt és felém fordult.
-Mi volt ez Logan az előbb! Majd nen megölted, te normàlis vagy!!!! -órditotam vele de ő csak felnevetet és közelebb jött de én hàtràltam és kiaratam kerülni hogy hagyon de ő megint elkapta a csuklóm és visszahuzot magàhoz.
-Szerinted mi volt ez Em! Téged véttelek meg mert ha nem teszem még a végén ott helyben megerőszakol az a barom! Nem öltem volna meg csak most megtanulja azt hogy hozzàd nem nyul senki! -mondta nekem még mindig idegesen de közben mosolygot is ördögien, még van pofàja azt mondania hogy nem nyulhat hozzàm senki ki ő nekem az apàm.
-Mi az hogy nem nyulhat hozzàm senki, ugy tudom nem vagy az apàm söt még a pasim sem hogy megmond hogy mit tegyek erről enyit. -mondtam neki és kerültem ki, mentem haza fele egyedül de uton ért és ketten folytatuk az utunkat haza de nem szoltunk egy mukot sem, szerintem most jobban is tettük mert szerintem mind a ketten forrunk a dühtől.

Haza érve lassan és halkan nyitotam be és halkan mentem fel a szobàmba hogy apàékat ne keltsük fel.
Edig minden jól ment és fel is értünk de egy hang megakadàlyozot minket.
-Hova hova gyerekek! -megfordultunk egyszere Logannel és nem szoltunk egy mukot sem
-Na jó most menyetek aludni és holnap beszélünk erről és megkapjàtok a büntetéseteket...
Na nyomàs aludni de azonal! -mondta apàm és mi màr mentünk is nem akartam még jobban bajba kerülni màr igy is benne vagyok.
Lefekütem az àgyra és màr aludtam is le sem vetköztem de nem is volt kedvem majd holnap.

~Jaj istenem mi lesz velünk holnap ettől félek a legjobban, ad istenem hogy minden jo legyen!~

🌹Az enyém leszel!🌹Where stories live. Discover now