Màs nap mikor fel keltem iszonyatos fejfàjàsra keltem de olyan szinten fàjt hogy még az àgyból sem sikerül kikelnem, a tegnapi nap eszembe juttot az egész, ittam mert megjelent Logan, meg az is hogy tegnap majdnem megerőszakoltak de megmentett az a holyag és olyanokat mondot aminek semmi értelme nem volt.
Nagyon pocsékul érzem magam ez miatt, hogy ihatam ennyit meg nem is tudom mi ütött belém de az volt a legrosszabb amikor apàm kijött és betésélket minket a szobànkba, jaj ne apa meg a mai büntetés te jó ég tényleg komàs vagyok ha csak most jutott eszembe. *Hàt mirre szàmitasz Em ezek utàn csak nem megtapsolni fog azt is garantàlni tudom neked*. *Suttogta a belső hangom, hogy ilyenkor nem tutsz kussba maradni, ohh hogy a franc vinne el téged hogy neked mindig igazad van.*
Kezdek megörülni komolyan mondom a belső hangomhoz beszélek ami nem is létezik, hàt csak gratulàlni tudom magamnak.
Nagy nehezen kikàszàlodtam az àgyamból és elindultam a fürdő felé hogy rendbe szegyem magam és hogy megnézem magam hogy is nézek ki.
Kinyitotam a fürdőszoba ajtajàt és rögtön a tükörel talàltam magam de ami ott fogadot azt hittem hogy ketté törik a tükör, *te jo isten hogy nézek ki mint a mosot szar de szószerint*.
A hajam kocos, a sminkem teljesen elfolyt, na ez sem én vagyok komolyan mondom, gyorsan rendes külsőt kell csinàljak ha nem akarom hogy a többiek megilyedjenek tőlem.
Neki is àltam fogat mostam, kifésültem a hajam rendesen, lemostam az elfolyt sminkem és mentem vissza a szobàmba hogy keresek egy elfogatható ruhàt ami hamar meg is volt csak egy egyszerű melegitő mellett döntötem meg egy poló mellet, most minnek csipjem ki magam amikor itthon vagyok és most egy darabig biztos is.
Leültem az àgyamra és lekezten gondolkodni azon hogy mi a franc volt az a tegnapi bunó és megvédet Logan amikor senki sem kérte meg.
Nagyon fura volt és nagyon is érdekel hogy mi volt az oka arra hogy ez tegye, igaz tegnap mondta hogy nem nyulhat senki hozzàm de ez nem egy normàlis vàlasz baszki, ennyiből hogy fogom megtudni hogy miért tette.
A gondolataimat az ajtó kopogàsa zavarta meg, *ki lehet az*, odamentem és kinyitotam és Cellie volt az.
-Jóreggelt Emily! Azért zavarlak mert kész a reggeli meg apud szeretne veletek beszélni, ugyhogy jobb ha jöttök mert kezd ideges lenni egy kicsit. -mondta kedvesen és meg bólintotam hogy megyek, kimentem utàna és mentem le az emeletről apàmhoz hogy meghalgasam a fejmosàsomat.
Leérve apàval talàltam szembe magam, làttam hogy újsàgot olvas hàt ha egy kicsit lenyugodot amig leértem, *aham azt hittem*.
-Örülök hogy lemertél tàmolyogni Em a szobàdból, csoda hogy most jozan vagy nem úgy mint tegnap. -mondta apàm és làttam hogy nem tetszet neki amit tegnap làttot vagy is engem, oohh baszki miért kellet innom. Lehajtotam a fejem teljesen szégyent éreztem magam körül tényleg nem kellet volna innom de nem tehetek róla felejteni akartam de az sem úgy jött össze ahogy kellet volna mert valaki követet mint egy puli.
-Sajnàlom apa hogy tegnap úgy làttàl engen és hogy nem hivtalak hogy hova megyek és mikor érek haza, csak minden hirtelen jött most és úgy éreztem ha nem mozdulok ki megfuladok. -mondtam neki öszintén és làttam rajta hogy kezdi megérteni hogy miért tettem ezt az egészet mert felàlt és oda jött hozzàm és àtölelt de csak gyengén mert még erezhető volt hogy egy kicsit mérges.
-Kincsem miért nem mondtad el nekem hogy elakarsz menni itthonról meg hogy mi is a bajod? Tudod mennyire aggodtam amikor nem talàltalak titeket itthon? - kérdezte apàm és most màr a szemembe mondta, nagyon rosszul éreztem magam hogy miattam aggodot és igaza is van mindenbe.
-Még egyszer ne haragudj ràm apa, több ilyen nem lesz megigérem neked. -màr a siràs szélén jàrtam de nem szeretem volna sirni így visszafogtam a könnyeimet és inkàbb csak szipogtam egyet.
-Hàt mostanàba nem is fog előfordulni mert két hét szobafogsàgot kapsz, ahogy Logan is de ő neki majd elmondom mert ahogy làttod ő nincs itt, és most mennyünk enni mert kihül a reggeli. -mondta apa és csak helyes bologatam mindenre és elindultunk be reggelizni, olyan jó hogy megbeszéltünk mindent de a két hét szobafogsàg nem nagyon tetszik de màr mindegy én tettem én bünhödök de nem csak én fogok ebbe ez a jo, hahaha.
Leültünk enni és nagyon finom lett gondolom Cellie csinàlta mert ahogy apàt ismerem ő még egy ràntotàt is oda égetne ezért én csinàlatam mindig a reggelit meg én főztem, muszàly volt ha nem akartunk éhen halni.
Éppen az utolsó falatot kaptam be amikor Logan megjelent, teljesen komàs volt és csak egy melegitőbe volt. *Te jó isten micsoda kockàk, na de Emily te utàlod akkor miért nézed őt ennyire térj màr észhez.* Megint kezdek megörülni de elhesegetem a gondolataimat és inkàbb megitam a narancslevemet.
-Àà Logan végre itt vagy, gyere reggeliz és utàna beszélni szeretnék veled. -mondta apàm elég higatan, na peresze vele higatan beszél ppff.
-Rendben egy pillanat csak beveszek egy fàjdalom csillapitot. -mondta és màr ment is, én meg megköszöntem a reggelim és mentem fel a szobàmba de nagyon kivàncsi leszek hogy apa mit is mond Logannek.
Felérve a szobàmba nem tudtam hogy mit csinàljak nagyon unatkoztam de felhivni sem volt kedvem senkit így elkeztem sorrozatot nézni.
Ez egy kicsit lefoglalt de csak is azon jàrt a fejem vajon apa hogy szidta le Logant de ezt csak is holnap tudom meg mert nincs kedvem àtmenni hozzà, majd holnap suliba mennet.
~Hàt még én sem sejtettem hogy a holnapi nap elég érdekes lesz nem csak nekem hanem Daltonnak is.~
YOU ARE READING
🌹Az enyém leszel!🌹
Romance"Létezik szerintettek olyan hogy egy bunkó alak betopan az életedbe de olyan szinten utáljátok egymást hogy még a létezése is iritál ha a közeledbe van... Hát Emily Osmond életébe pont ez történt, mert az apja összejött Logan Dalton anyával és minde...
