Balhés Gimi - Új év, új iskola

Balhés Gimi 14. 🖤

~~~

- Na most kussolsz be, vagy csak miután megvertünk?! - lépett mellé Balu. Hú.
- Én elmegyek.
- Igazolatlan óra. - mondta Dani és Domi egyszerre.
- Nem most. Egy napot még kibírok. Beszélek Nádassal és elmegyek innen örökre.
- Menjél Győrbe a gyík haverjaidhoz. - mondta Gergő, mire mindenki nevetetni kezdett Én nem, Hanna miatt.
- Nem Győrbe. Megyek Németországba.
- Menjél. Le vagy szarva. - vonta meg a vállát Levi. Én mélyen, legbelül sajnálom Gabikát, elvégre nem tett semmit, mégis így bántunk vele egy éven és két hónapon keresztül. Ezután a kirohanása után szívesen odamentem volna hozzá, de engem is szidott, úgyhogy úgy döntöttem hagyom a fenébe. Ő se kereste a társaságomat, sőt, senkiét. Egyedül Norbival és Hannával barátkozott, és ez az év borzasztóan nehéz lenne a számára nélkülük. Lehet, hogy tényleg elmegy a suliból, de az is lehet, hogy nem.
A nap nagyon unalmas volt, csak tanultunk, tanultunk és tanultunk. Bár szerencsére rövidített óráink voltak. Hazamentem, felvettem a kaszás ruhám és elindultam vissza a suliba.
Mindenhol "ijesztő" jelmezekben flangáló diákokat lehetett látni. Bementem a tesi terembe ahol már mentek a zenék és a remixek. Ledobtam a kistáskám a kilátóra és bementem a tömegbe.
Attól, hogy az osztályom és pár ember megbocsájtott, egy csomóan még mindig Dávidnak hisznek. Dávid egyik haverja (azt se tudom ki az), ki akart buktatni, Fanni, Domcsi és Veronika pedig azt sikoltozta, hogy "Itt a drogos kaszás!" Haha. Mondják ezt a kurvák.
Találkoztam az énekkarosokkal is, megöleltek és a bocsánatomat kérték. Azt is megtehetném, hogy mindenkire megsértődök és nem állok szóba senkivel, de ezúttal megbocsájtol nekik. Lili átkarolt és beszélgetni kezdett velem.
- Nem mehetsz el énekkarról! Muszáj visszajönnöd. Senkit se találni a helyedre. Te vagy a legjobb. Kérlek gyere vissza!
- Nem is tudom. Most, hogy kiderült, Dávid hazudott kicsit jobban vagyok, de énekelni még mindig nem tudok.
- Ó. Nem baj. De... Mondjuk karácsonykor visszaszállsz? Vagy mihez kezdesz?
- Hm. Legyen. Karácsonykor talán visszamegyek.
- Szupi. Ugye holnaptól őszi szünet, és utána november 2-án csütörtökön egyből jön az éneklős triós műsor.
- Na, az jó.
- Ja. De mi Tomival duózunk.
- Miért nem áll be mellétek Gitta? - tartottam vissza a nevetésemet.
- Á... Sokkal jobb ötletem van a show után.
- Mi?
- Titok. - vigyorgott.
- Naaa! - nógattam. Mondja már el. :)
- Ismered Gyenes Fédrát?
- Azt a szőke cafkát, aki a YouTube-on kornyikál?
- Réka!
- Most miért? Nem igaz?
- Jó, tényleg elég... Khm. Érdekes a megjelenése és a személyisége, de jó hangja van.
- Ha te mondod. De mi van vele?
- Meghívtam énekelni.
- Gondolom belement. Talál magának egy csomó helyes fiút. - forgattam a szemem.
- Belement. De pénzért.
- Pénzért?!
- Ja. Hisz ő celeb. Ingyen nem csinál semmit.
Eldünnyögtem magamban egy gyönyörű magyar mondatot, aztán megmondtam Lilinek, hogyha szüksége lenne rám csak szóljon, és tovább mentem.
A buli amúgy egész jó volt. Legalábbis a tavalyinál jobb volt. Uh. Emlékszem tavaly a színjátszó terembe voltunk, nem is tudom miért. Talán csináltak valamit a tornateremmel, nem tudom.
Ettem egy kis chipset, ittam egy pohár baracklevet és elindultam megkeresni Dénest. Mostanában eléggé eltávolodtunk egymástól.
Meg is találtam. Kornéllal volt. Jaj.
Hátulról betakartam a szemét ő pedig összerezzent. Lehámozta a kezeim a szeméről és megfordult.
- Szia. - mosolygott és megölelt. Miért nem csókolt meg? Kornél miatt?
- Szia Réka. Örülök, hogy kiderült az igazság. Amúgy se hittem el azt a badarságot. - mondta Kornél.
- Aha.
- Réka. Most úgy megcsókolnálak. - mondta Dénes. Kornél pedig vette a célzást és elment.
- Akkor mire vársz? - vigyorogtam és közelebb hajoltam hozzá.
- Nem lehet.
- Mi? Miért nem?
- Herpeszem van.
- Mi?
- Mondom. Belül van egy dudor. Nagyon gáz, és fáj is. Nem akarom, hogy elkapj valamit.
- Mutasd meg.
- Nem!
- Dénes. - tettem csipőre a kezem. Jobban járna, ha megijedne a kaszástól.
- Na jó, tessék. - nyitotta ki a száját, mintha csak egy fogorvosi rendelőben lenne.
- Fúj. - bukott ki belőlem.
- Mondtam. Úgyhogy bocsi, de nem smárolhatunk.
- Ajj. Ezt a hetet is alig bírtam ki. - nyafogtam.
- Bocs. Nincs csók. De én itt vagyok neked.
- És ez pont elég. Szeretlek. - öleltem meg.
Még táncoltunk egy kicsit, de Nádas beleszólt egy mikrofonba. Mindenkinek kellemes őszi szünetet kívánt, és azt üzente, hogy másodikán találkozunk. Ajaj.
Otthon elmondtam anyának, hogy a suliban nagyjából rendeződött az ügyem és, hogy sajnálom amiért ők még mindig mérgesek. Anya elsírta magát és megölelt. Remek. Már csak apával kell kibékülnöm. :)