Balhés Gimi - Új év, új iskola

Balhés Gimi 66. 🖤

~~~

- Na szóval! Fontos bejelenteni valóm van számotokra. - nézett rám és Bencére. Ezek szerint apa tud a dologról. Bármi is legyen az, ugye. - Felhagytam a könyveléssel. Munkanélküli vagyok.
- Ömmm. Oké. - rendezte le ennyivel az öcsém és folytatta az evést.
- Mi történt? - kérdeztem én.
- Nem bírtam idegileg érted? Pénteken mondtam fel a cégnél, ah. Nem bírtam már.
- Akkor mostantól csak apa fog minket eltartani. Te meg mész a munkaügyibe nem?
- Imádom, hogy ilyen okos kislány vagy. - gúnyolt ki apa.
- De most na. Mi lesz akkor?
- Tudjátok volt a bankban félretett pénzünk, jött a kamat, plusz én is tettem mindig félre, meg felvettem egy kis hitelt is...
- Bravó, azt fizetheted évekig. - csúszott ki a számon. Hoppá.
- Lesz miből, ugyanis a pénzből vettem egy házat Újpesten.
- Két házunk van? Zsír. - bólogatott Bence.
- A nagyinak lesz? - kérdeztem a szerintem ésszerű választ.
- Kislányom te hülye vagy. - mondta apa. Nyilván nem mondta komolyan. Vagy mégis? - Nagyanyátok hozzánk fog költözni két hét múlva. Hagyjátok, hogy anyátok végig mondja amit akar.
- Köszönöm édesem. Na szóval. Kiadom a házat havonta majdnem annyiért, amennyi a fizetésem volt eddig. Abból profitálok majd és egyelőre munkanélküli leszek.
- És a nyugdíj? - kérdeztem.
- Milyen nyugdíj? - értetlenkedett anya és apa.
- Hát nem tudom hogy van, mert én még csak egy hülye kislány vagyok. De ha nem dolgozol évekig akkor az rámegy a nyugdíjra is nem? Vagy hogy van ez?
- Mit érdekek engem a nyugdíj. Majd ti eltartotok. - mondta tök természetes módon. Micsoda? :D
Oké szóval ez volt a lényeg. Anya munkanélküli lett, de amúgy mégsem. Mert fogjuk rá, hogy kezdő ingatlanügyi vállalkozó. Vagy micsoda. Lol.
A nap többi része uncsi volt.

Move your body 5/5 Your body's poetry, speak to me Won't you let me be your rhythm tonight?
Eszter 5/3 szegény :(
Iskola szépe verseny 5/? Nem tudom ki vezet. De az tuti, hogy nem én. Xd
Anya 5/5 hajrá anya!

Február 7. szerda

Korcsolyázááás!!! És brutális nagy esések. XD.
Úgy lett végül, hogy teljesen elmaradt a suli, de mivel a korcsolyapálya tízkor nyitott, elég volt kilenckor találkozni a suli előtt. Nem akartam farmert felvenni, mert esek egyet és szétszakad xd, úgyhogy a fekete bőrnadrágomat vettem fel a sötétzöld pulcsimmal. A hajam Ariana Grande típusú lófarokba fogtam és smink néven tettem fel szempillaspirált meg szájfényt. Egy kis Little Black Dress parfüm, a kistáskám, és már mehettem is. Boldogan léptem ki a kapun egyrészt azért, mert nem kell iskolába mennem, másrészt pedig azért mert láttam Balut az ablakból.
- Jó reggelt. - köszöntött mosolyogva. A derekamnál fogva magához húzott, kezét az arcomra tette és megcsókolt. Az az érzés... Megborzongtam és belemosolyogtam a csókba.
- Mi újság? - kérdezte utána. Kézen fogva haladtunk lefelé az utcán.
- Boldog vagyok. - mondtam vidáman. Aztán egy jeges, csúszós útszakaszra léptem és olyat borultam... VOLNA! De az én hősöm, Balu elkapott és egy kis szórakozott mosollyal nyugtázta a szerencsétlenkedésem.
- Mi lesz veled a kori pályán ha már az úton elesel? - kérdezte mire hangosan felnevettem.
- Szóval jó kedvem van. Veled mizu? - néztem fel rá.
- Semmi különös. - vonta meg a vállát. - Egyébként miért ezt a nadrágot kellett felvenned?
- Mi a baj vele? - riadtam meg.
- Túl jól áll és kiemeli a feneked. Sokan meg fognak bámulni. - mondta a fejét csóválta, mire tágra nyílt szemekkel néztem rá. Aztán kitört belőlem a nevetés.
- Szóval szerinted jó fenekem van. - mondtam visszatartott nevetéssel.
- A legjobb. - vigyorodott el és hát... Igen. Rácsapott a fenekemre.
- Hülye! - visítottam fel. Éreztem hogy pirosodik a fejem, de nem a szituáció miatt, hanem a megállás nélküli nevetéstől.
- Rékával meg mi van? - kérdezte Levi mikor odaértünk a suli elé. Igen, még mindig vihogtam.
- Szerintem rájött az öt perc, ami már tizenöt perce tart - röhögött fel Balu. Vettem egy mély levegőt hátha csillapodni fog, de ettől csak még jobban rám tört a nevetés.
- Réka jól vagy? - kérdezte aggódva Eszter, Balu, Levi és Olivér pedig összeröhögtek. Ha-ha. :)
Végül mikor már mindenki megérkezett a suli elé, 9:15-kor mentünk a buszmegállóhoz. Lyukasztanom kellett, mert amúgy mindenhova gyalog vagy kocsival járok. Úgy terveztem, hogy majd a lányokkal leszek a buszon, de Balu megakadályozta a terveimet. Az ölébe húzott, így ültünk egy kettes ülésén, az ablak mellett. Teljesen bepárásodott, ki se lehetett látni rajta. A kezemmel óvatosan letöröltem és így mindjárt tisztább lett a kép.
- Réka. - súgott a fülembe Balu, én meg természetesen megborzongtam.
- Igen?
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy és hogy őrülten szerelmes vagyok beléd?
- Ahhw. - tettem a kezem a szívemre, és kicsit elfordulva nyomtam egy csókot a szájára. - Köszönöm, én is szeretlek. Egyébként mi ez az érzelgősség? Van valami baj?
- Nincs semmi. - tagadta azonnal. - Csupán annyi, hogy szeretlek. - ajándékozott meg egy mosollyal, később pedig egy újabb csókkal. ❤️❤️❤️ A kori pályánál volt valami kavarodás a belépőkkel, de végül tovább mehettünk. Az épületben kellemesen meleg volt, jól esett a kinti, februári hideg után. Tudni illik életemben talán egyszer ha korcsolyáztam, szóval már magával a kölcsönzött korcsolyával is bajom volt. Kitti segített nekem. Mint kiderült ő gyakran jár korcsolyázni meg síelni, általában a Nagy családdal egyetemben. A kori pálya fedett volt, de még így is bőven érezni lehetett a dermesztő hideget, ami ugye kellett is a jéghez. A kisebb kilátó placcon is ültek emberek, padokon is, ha jól láttam volt egy büfé is, és volt olyan aki a mosdóhoz állt sorba. De a legtöbben magán a pályán voltak. Mindenki olyan kecsesen csúszkált. Csak én fogok elesni?
- Oké én olyat fogok esni hogy csak na. - figyelmeztettem előre mindenkit. A legtöbben csak felnevettek és mentek a jégre, de Balu hátulról átölelt és így szólt:
- Majd én vezetlek. És ha elesel megtartalak.
- Vagy esel velem. - vázoltam fel a második variációt mire Balu felnevetett.
- Vigyázok rád, de ha nagyon nem megy kiülsz az ikrekhez.
- Hát ti? - fordultam a kilátó felé igyekező Kurucz ikrekhez.
- Nem tudunk korizni. - mondták egyszerre.
- Én se. De egy próbát megér nem?
- Ááá... - húzták el a szájukat. Megvontam a vállam és Balut magam elé engedve (ha rögtön elesnék, elkapna), a korlátot fogva léptem fel a jégre. Úristen. Rögtön összecsuklott a lábam, de megtudtam tartani magam.
- Uhh, ebből olyan esés lesz. - motyogtam és görcsösen szorongatni kezdtem a korlátot.
- Mond el még ezerszer hátha beválik. - gúnyolt ki Balu, mire kinyújtottam rá a nyelvem. - Na gyere, vezetlek.
- De fogj! - adtam neki parancsba és elengedtem a korlátot. Löktem magamon egy kicsit, de simán elestem volna, hogyha nincs ott Balu, tőlem fél méterre. Szorosan belekaroltam és a lábát követve próbáltam csúszkálni a jégen.
- Ügyes vagy. - mondta és korcsolyázás közben nyomott egy puszit a hajamba.
- Lehet, de folyamatosan veszélyben érzem magam, ez így nem jó. - szomorkodtam.
- Mókát akarsz? Tessék. - vigyorodott el. Fogta magát és elengedett. Pár méterrel arrébb csúszott tőlem, mire egyeltalán felfogtam, hogy mi történt velem. Ott maradtam a jégen, egyedül, tök messze a pálya szélétől és a korláttól.
- Úristen ne hagy itt! - sipítottam kétségbeesetten. A nagy pánikolásba meginogtam és hopp. Itt van a mai nap első tényleges esése. - Aú! - nyúltam a fenekemhez fájdalmasan. Hirtelen két kezet éreztem meg a derekamon, amik felhúztak engem a földről. - Ezt fájt te hülye. Miért hagytál itt? Nem is tudok korcsolyázni. - kezdtem el pampogni aztán megfordultam, de egy hatalmas meglepetésben volt részem. Ugyanis aki felsegített az nem Balu volt.

~~~

Muhahahaa. 😈😈😈