Balhés Gimi - Új év, új iskola

Balhés Gimi Különkiadás 3. 🖤 Fekete Banzáj

~~~

A kép ami a nappaliba érve fogadott nem volt valami... Kecsegtető. :/
A kanapé előtti dohányzóasztalon állt egy alacsony ember, tiszta kosz volt a ruhája és rettentően büdös volt. Kezében egy boros üveg volt azt itta, közben pedig idegrángásnak megfelelő mozdulatokkal próbált táncolni azon az asztalon. Pfúj. Ez egy hajléktalan, a nap kérdése pedig az, hogy hogyan jutott be a házba. A partizó állatoknak - akik amúgy emberek - viszont tetszett a műsor, füttyögve és ordivalva bíztatták a férfit, egyesek pedig felvették videóra.
Én átbújtam az ugráló tömeg közt és igyekeztem rájönni, hogy vajon merre van a mosdó. Egy tőlem három méterre lévő ajtó egyszecsak kicsapódott és egy 180 cm körüli emo-s fiú jött ki onnan.
- Bazdmeg beragadtam. - mondta magának röhögve és csatlakozott a tömeghez. Benéztem abba a szobába és megtaláltam a fürdőt. Olyan orbitális bűz volt odabent, hogy azt hittem megfulladok. Megragadtam egy illatosító sprayt a földről és körbe fújtam a szobát. Valamint lehuztam a vécét (blah), mert ennek az úri embernek nem sikerült. Szerintem kezet se mosott. Brrr. Úgy döntöttem inkább visszatartom a pisilést, minthogy használatba vegyem azt a fürdőszobát. Már épp vissza akartam indulni a konyhába, amikor valaki erősen megragadta a csuklóm és megfordított. Egy tőlem két fejjel magasabb, fekete hajú, orrkarikás - inkább mint piercinges - fiú volt az.
- Helló. Van kedved táncolni?
- Nem táncolok. - mondtam és próbáltam kiszabadulni a szorításából.
- Akkor igyunk meg egy sört. - mondta és el kezdett húzni valamerre. Ezt már nem kérdezte, hanem kijelentette. Nem akartam sörözni pláne nem ezzel a sráccal. Megharaptam a kezét, ő felordított és rögtön elégedett. Én meg ismételten átbújtam az ugráló - és bűzölgő - tömeg közt és bevonultam a konyhába. Igenám, de nem voltam egyedül. Ott volt három számomra ismerős tag. Az egyiknek raszta volt a haja, a másiknak tüskésen felált és fekete volt, a harmadiknak pedig piros haja volt. Igen ezek ők. Piros Guba, Tüskevár és Rasza. Nyeltem egyet.
- Dik, de jó csaj vagy. - vett észre a raszta.
- Tudom. - mondtam nagyképűen és leültem át egyik bárszékre. Megtanulhattam volna, hogy ezek a fajta fiúk bírják a nyers, kemény lányokat. Ahelyett, hogy békén hagyott volna inkább odajött hozzám.
- Ismerős vagy, nem feküdtünk még le egymással?
- Nem. - grimaszoltam.
- És most nem akarsz?
- Fúj, nem! Menj innen!
- Naaa. - vigyorodott el és meg simította a karom. Aztán megjelent mellettünk Zalán.
- Rasza hagyd, velem van.
- De te épp egy szőkével voltál a szobádban, miért baj ha én is elrabolom őt?
- Nem tudod, mert leüt. - röhögött fel.
- Ugyan már Zala. Ez a csaj? Hogy?
- Így. - mondtam és lelöktem a bárszékről. A feje nagyít koppant a padlón, de legalább megtanulta, hogy nem jó velem szívózni. - Zala? Mint a felvágott? - röhögtem Zalán képébe.
- Ja. - nevetett ő is és leült a mellettem lévő bárszékre. - Amúgy elmondod miért mentetek szét Dezsővel? Vagy mi, izé Dénessel?
- Nem szeretem, elmúlt a szikra.
- De valakit csak szeretsz. - tapogatózott.
- Ugyan.
- Réka. - mosolyodott el keserűen. - Te még mindig Balázsba vagy szerelmes. Ez örökké tart.
- Miből gondolod? - vontam fel a szemöldököm.
- Két hét alatt annyira kiismertétek és megszerettétek egymást, hogy az már túlságosan is romantikus. Valami zűr van köztetek, mert nem vagytok együtt, de higgy nekem ott leszek én még az esküvőtökön.
- Hogyne, persze. - legyintett em nevetve. - Ú, az Somersby?
- Igen, igyál amennyit akarsz, ez túl gyengének minősül a többi vendég számára.
- Köszi. Kibontod? - nyújtottam az neki egy almásat. Ő pedig nekipattintva a pultnak kibontotta. Hű, profi. - Amúgy csak egy wc van? Már nagyon mennem kéne a mosdóba, de uhhh. Borzasztóak a körülmények.
- Van egy az emeleten is, de onnan nyögéseket hallottam.
- Te jó ég, kicsi vagyok én még. Lehet jobban járok, ha hazamegyek.
- Ahogy akarod. De a maszkos műsort még várd meg a kedvemért.
- Miféle maszkos műsor? - kérdeztem és beleittam az almás Somersby-be.
- Piros Gubával, Raszával és Tüskevárral tavaly még egy bandát alkottunk, de már feloszlottunk. Most mégis adunk egy gyors előadást. Én végig maszkban leszek. Tök menő, még világít is.
- Értem. Meghallgatlak titeket. - mondtam és az üveggel együtt kimentem a nappaliba. Megnéztem az időt a telefonomon, már 19:03 volt. Micsoda? Még ilyen sok idő van éjfélig? Nekidőltem a falnak és órám a Somersbymet amikor odajött mellém egy kigyúrt fickó.
- Szexi vagy.
- Kösz, de te nem. - koptattam le azonnal és inkább arrébb mentem. A műsor pár perccel később elkezdődött, Zalán (vagy más néven Zala, xd) és a három barátja el kezdett énekelni valami dalt, amit még életemben nem hallottam, és így a címét sem tudom. Szemem sarkából láttam, hogy Dávid és Dénes súgdolóznak valamit, de akkor még nem tulajdonítottam neki akkora figyelmet. Aha, hát kár volt. A műsor után, újra a hajléktalan úré lett a terep. Zalán levette a maszkot és lesmárolt egy vörös hajú lányt. Csak úgy, mert miért ne.
-

Réka, beszélhetnénk? - kérdezte tőlem valaki. Dénes volt az. Akkor még csak egy ártatlan beszélgetésre számítottam, nem pedig... Ah.
- Mondjad.
- Inkább vonuljunk félre, mert nagy a zaj.
- Menjünk a konyhába. - vetettem fel az ötletet.
- Inkább az emeletre. - ragadta meg a kezem. Hát jó. Legalábbis akkor jó volt, most már kevésbé. Bevitt egy szobába, és hirtelen elfogott egy rossz érzés. Egy nagyon rossz érzés.
- Na szóval. Mi lesz most kettőnkkel? Végleg szétmentünk? - kérdezte.
- Igen. Kiszerettem belőled.
- Nagy kár. Mondjuk ahhoz, hogy mondjuk lefeküdtünk egymással nem feltétlenül kell járnunk. - nyalta meg a felső fogsorát.
És mielőtt felfogtam volna, hogy ez egy konkrét célzás, ő már hátra is lökött. Nem a földre érkeztem, hanem egy kanapéra. Dénes rögtön felém tornyosult és szívni kezdte a nyakam. Hát igen még mindig itt van a helye és rettentően irritál. Eléggé lesokkoltam, de szerintem jól kezeltem a helyzetet. Teli erőből ágyékon rúgtam, és lelöktem a kanapéról.
- Te idióta! Meg akartál erőszakolni?! - ordítottam és végigfolyt az arcomon az első könnycsepp is. Meggondolás nélkül gyomrom rúgtam a földön fekvő Dénest és kiszaladtam a szobából. Táskám megvan, telefonom megvan, kardigánom megvan, mindenem megvan. Kivéve az önbecsülésem és az önbizalmam. Mire leértem a földszintre már bőgtem. Vivi jött velem szembe.
- Mi van veled?
- A drágalátos öcséd, az. Meg akart du...
- Na és? Nekem megvolt az első alkalom Dáviddal. Húsz perce túl vagyunk rajta és fuhh, de jó volt. - vigyorgott.
- Hülye kurva. Itt mindenki idióta, én is. Miért jöttem ide? - tettem fel a költői kérdést és a bejárati ajtó felé rohantam. Közben viszont valaki megfogta a fenekem. Szuper, még ez is. Megpördültem, orron gyűrtem az illetőt és tovább is mentem. Fogalmam sincs mi volt az elképzelés de kiléptem az utcára egy szál ruhában és kardigánban. A mínusz akárhány fokba, gratulálok Réka.

~~~