A Platform

🚀CSOKIS SHAKE

Másnap Lucy-val elmentünk a Shake shack-be a város egyetlen tejturmix bárjába, ami már évek óta a törzshelyünk. Lucy egy epres, én pedig egy csokis shake-et vettem. Az épület hátuljába indultunk, majd beültünk a hátsó, személyes kedvenc boxunkba, ami az épület bal sarkában volt, és képesek voltunk onnan belátni az egész üzlethelyiséget. Ez a bár már két nemzedék óta működik Dél Burlingtonban.
-Igazán figyelhetnél rám néha. -vágott vállba Lucy. -Már öt perce csak a levegőbe beszélek.
-Bocsi csak azon gondolkoztam, hogy melyik kóddal lehetne kreditet venni az űrhajómhoz. -válaszoltam, miközben a vállamat masszíroztam.
-Már megint miről beszélsz James? Ez is egy újabb hülye játékod?
-Egyáltalán nem hülye, sőt, talán eddig a legjobb. Na de hallgatlak.
Lucy nagy levegőt vett majd folytatta a monológját. - Szóval épp azt mondtam, hogy lehet, hogy jót tenne neked ha szereznél végre egy barátnőt.
-Öhm. -Nyeltem majdnem félre az italom. - Ugye nem magadra gondolsz? -kérdeztem tőle gyanakodva.
-Nem jesszus, már tudod, hogy megbeszéltük ezerszer, hogy mi barátságunk így tökéletes és nem kéne többel elrontani.
Megkönnyebbültem, már alsós diákként megbeszéltük, hogy egyikünk sem tetszik a másiknak annyira, hogy járjon vele, és fura lett volna úgy járni, hogy a szüleink családostól szinte minden nyaralásra együtt mentek mióta ideköltöztünk anyuval.
-Szóval ennyire kétségbeesettnek tűnök? - kérdeztem Lucy-t.
-Hát, nem mondanám, hogy kétségbeesettnek, de nem tűnsz valami boldognak mostanában. Kezdtem aggódni, hogy valami bajod van.
-Köszi, hogy aggódsz értem, de én igazán megvagyok magamban is. Meg amúgy is kivel hoznál össze? Jessicával? Ő azt se tudja, hogy hogyan kell használni egy térképet. A GPS bekapcsolásával meg nem bajlódik.
-Ez kegyetlenül igaz. - nevetett Lucy miközben egyet kortyolt az italából.
-Meg amúgy is szerintem hanyagoljuk ezt a témát most, nem hiszem, hogy bárkivel össze tudnék jönni ebben a pillanatban. -válaszoltam kissé ingerülten.
Lucy-nak több se kellett, és inkább felémtolta a maradék sültkrumpliját, hogy kiengeszteljen, majd egészen zárásig ott maradtunk beszélgetni.

🚀🚀🚀

Későn értem haza, anyu már rég aludt. Betakartam, majd kikapcsoltam a tévét amin a Jóbarátok ment, aminek nézése személyes rituálévá nőtte ki magát anyám szemében, hiszen majdnem minden második héten képes volt azt újranézni. Bementem a konyhába egy pohár vízért, majd gyorsan lenyomtam egy meccset fighter módban fred007-tel és zoknikutyával és annak két másik haverjával. Most két hosszadalmas óra munkájának eredményeképpen sikerült megnyernünk a játékot és elpusztítottuk az ellenséges csapat mind az öt hajóját és elfoglaltuk a Föld-Z354-es bolygót.

j4mes: Mehet akkor mégegy meccs? Most jó formában vagyunk.

fred007: Én nem tudok menni, mert anyám már ordibál a hangzavar miatt, merthogy felkeltem hugom aki már rég elaludt.

zoknikutya: Nekem se lenne jó ez a kövi meccs, mert holnap két dogát is írok és még semmit sem tudok matekból. Ráadásul mindjárt éjfél.

j4mes: Áhhh, ne már srácok. Menjünk egyet quick módban akkor?

zoknikutya: Majd szerdán James. Tudod, hogy így is épp hogy nem bukok meg.

fred007: Egyetértek zoknikutyával, tényleg pocsék matekból. :'D Csá srácok!

zoknikutya: Ezt megjegyeztem Fred, ne félj, ha egymás ellen megyünk legközelebb megjárod!

Mivel hárman nem tudtunk egy új játékot kezdeni, és zoknikutya haverjai is aludni készültek, nekem meg nem nagyon van több ismerősöm ebben a játékban így kénytelen voltam én is elmenni aludni.