A Platform

🚀A HÁZIBULI

Még a parti előtt összefutottam Lucy-val, mert rám erőszakolta, hogy kísérjem el őt a plázába, hogy a bulihoz illő koktélruhát vegyen. Eddigi életem leghosszabb két órája volt míg megtalálta azokat a ruhadarabokat amiket egyáltalán érdemesnek tartott arra, hogy felpróbálja. Ráadásul az üzletben nem tudták bekapcsolni a légkondit annak ellenére, hogy az üzletben bőven harminc fok körüli volt a hőmérséklet. És igen, eltaláltad. Természetesen egyetlen fotel sem volt az egész boltban amire le tudtam volna ülni. Lucy végül megtalálta a számára tökéletes darabot. Egy flitteres egybe ruhát választott, ami a zöld és lila színek kavalkádjában játszott akárhányszor körbefordult az üzlet neoncsöveinek fényében. Igazán boldognak tűnt így, ami fura mód engem is kicsit boldogabbá tett, hogy így láthattam őt.

🚀🚀🚀

Egy nagy piros ajtó előtt álltunk Lucy-val, izzadt a tenyerem az idegességtől az ajtókilincsen, amikor kinyitottam neki az ajtót, hogy ő léphessen be először.
A ház tele volt az évfolyamtársaimmal akik már meglehetősen nem illettek bele a józan kategóriába. Viszont a házban voltak olyanok is akiket még látásból sem ismertem. Kezdett egyre rosszabb lenni a helyzet, ráadásul Lucy itt hagyott a nappali közepén, hogy "megkeressen" valakit. Igazából tudom, hogy ezt csak azért csinálta, hogy szocializálódjak, de helyette én inkább csak leültem a kanapéra. Sajnos nem sokáig élvezhettem a kanapé kényelmét, mert egy újdonsült alkoholtól ittas pár konkrét majdnem rám mászott, így hát inkább elmentem a konyhába, hogy szerezzek magamnak valamit ami kissé ellazíthatna. Teletöltöttem a műanyag poharam és felültem a konyhapultra, hátha megpillanthatom valahol Lucy-t a tömegben, de egyszerűen nyoma tűnt. Ennyit ér az, ha valakin flitteres csillogó ruha van. Előre éd hátra lóbáltam a lábaimat a levegőben, miközben lassan kortyolgattam a kissé töményre sikeredett italom. Sokáig nem éreztem az alkohol hatását magamon, így egyre bátrabban és egyre nagyobb kortyokat nyelve ittam. Ez van ha Lucy magamra hagy, miközben senkit sem ismerek az adott társaságban akivel normálisan tudnék beszélgetni. Mellesleg olyan elveszettnek érzem magam ilyenfajta tömeges házibulikon, mintha ott se lennék. Ezzel a gondolattal folytattam a rituális jellegűvé vált ivászatom. Lucy üzent nekem, hogy már egy ideje keres és hogy hova tűntem. Nagyon szívesen válaszoltam volna neki, de sikerült olyan állapotba kerülnöm, hogy a telefon képernyőjén lévő billentyűzet körvonalai kezdtek összemosódni. A billentyűzet betűi szó szerint táncot leltek a szemem előtt. A koordinációs képességeim pedig szintén nem igazán voltak a teljesítőképességük közelében.
Pár percnyi küszködés után sikerült lemásznom a konyhapultról. Szinte egyből elkezdett az egész konyha forogni körülöttem, amint a talpam a földhöz ért. Az egész ház egy búgócsigává vált, és én voltam a tengely, ami körül az egész eszeveszett sebességgel kavargott. De nem a szoba volt az egyetlen ami kavargott, de szerencsére erőt tudtam venni magamon, hogy megelőzzem a múltkorihoz hasonló eset megismétlődését.
Nem tudnám elmondani, hogy hogyan, de valahogy elkeveredtem a nappaliig. Az óvatlan totyogásomnak az lett a vége, hogy elbotlottam a dohányzóasztalban és arccal előre kezdtem zuhanni egyenesen a fapadló felé. Szerencsére valaki látta a kis szerencsétlenkedésem és még a levegőben elkapott. Miután sikerült újra két lábra állnom egy gyors pillantást vetettem arra a személyre akinek köszönhetem, hogy nem tört el az orrom az imént. Számomra ismeretlen srác képével találtam magam szemben, mivel biztos voltam abban, hogy egy ilyen gyönyörű zöld szemeket tutira megjegyeztem volna. A buli lézereinek fényei játszottak az álkapcsának a vonalain, amit egyszerűen lehetetlen lett volna bárkinek is leírnia, hisz ilyen tökéletes arcot még a videójátékok készítői sem szerkeszthettek volna. Még magam is meglepődtem azon, hogy ennyi ideig csodáltam a megmentőmet, ezért zavaromban gyorsan megköszöntem és elindultam Lucy felé.
-Lucy, asszem ideje menni, mielőtt még jobban leégetem magam.

Szóval fél óra múlva így kötöttünk ki ismét a Shake shack-ben sült krumplit eszegetve, azzal a reménnyel, hogy felszív valamennyi alkoholt a gyomromból, mielőtt anyám azzal fogadna, hogy már megint leittam magam.