her scars

yong

Forrtam a dühtől. Kinek képzeli ez magát? Attól, hogy színész vagyok, még meg tudom védeni magam! Amúgy is, mi bánthatna ebben a békés parkban? Senki sincs itt! - gondoltam.

Épp a park közepénél jártam, mikor hangokat hallottam. Szemforgatva megfordultam.

- Elég lesz, tudom, hogy csak te vagy az, Emma - mondtam leereszkedően, majd tovább mentem. Kis idő múlva újból hangokat hallottam, majd előttem termett egy alak.

- Elnézést... egy kis kenyérrevalót... - az idegen közelebb jött, és így a gyér lámpafény pont rávilágított. Egy középkorú férfi volt az, szakadt ruhában. Piszkos kezét kérlelően felém nyújtotta. Bűzlött az alkoholtól, és őszintén szólva rém ijesztő volt.

- Sajnálom - léptem egyet oldalra, hogy kikerüljem, de elém tette mocskos kezét, és megállított.

- Kérem - ez már inkább parancs volt.

- Elnézést, de nincs nálam készpénz - feleltem határozottan. Kikerültem, és elmentem mellette. Meglökött, én pedig megtántorodtam.

- Szóval így állunk? Lenézzük a rendesen dolgozó embereket, ha? Mi van, te kis rohadék, meg akarsz halni? - kiáltotta az arcomba. Döbbenten pislogtam rá. Aztán dühös lettem, és visszalöktem.

- Engedjen már el - morogtam. A férfi dühös lett. Füttyentett egyet, majd felemelte az öklét, és ütött. Kitértem előle. Ezt neked, Emma - gondoltam magamban. Gyomron ütöttem, mire összegörnyedt, és öklendezni kezdett. Először azt hittem, hogy az ütésemtől, aztán rájöttem, hogy valószínűleg csak sokat ivott. Undorodva elfordultam. És akkor megláttam. A füttyentéssel a barátait hívta. Vagy hogy lehet őket nevezni? Konkrétan öt hajléktalan férfi állt előttem, néhányuk kezében üveg.

Hátrébb léptem egy lépést. Ők közelítettek. Az első felém ugrott, de kitértem. Miközben rá figyeltem, az egyik a hátam mögé lopózott, és megragadta a kezem. Maga felé rántott, majd mikor a lendülettől szembefordultam vele, homlokon vágott egy sörösüveggel. Megtántorodtam, és hirtelen forogni kezdett velem a világ. Alig tudtam nyitva tartani a szemem.

- Mostmár elég! - ordított fel egy női hang, majd a következő pillanatban megláttam valaki sziluettjét, ahogy a levegőbe ugorva fejen rúgja a sörösüvegeset. Még mielőtt támadhattak volna, a lány elővett valami fényesen csillogót, és az ég felé célzott vele.

Hatalmas dörrenés hangzott fel.

Ordítozás, lábdobogás.

- Hé, minden oké? - kérdezte az ismerős hang. Lenéztem a lányra, és bólintani akartam, de aztán minden elsötétült.