her scars

emma

Épp időben értem vissza. Egyszerűen éreztem, hogy valami baj lesz. Komolyan, ez a sokadik érzékem.

A férfi épp Yong homlokához vágott egy sörösüveget, ami ugyan elég nagyot szólt, hál' Istennek nem tört el. Felforrt bennem a düh. Elordítottam magam, és amilyen gyorsan bírtam, odarohantam. Elemelkedtem a talajtól, és a hajléktalan arcába rúgtam. Ezután elővettem a fegyvert, majd az égbe lőttem vele. A hang elijesztette őket, fejvesztve menekülni kezdtek. Yonghoz siettem. A szemöldöke kicsattant, és vér szivárgott (oké, ömlött) belőle. Rosszul éreztem magam. Ez az én hibám...

- Hé, minden oké? - kérdeztem, és még én is hallottam a hangomból kiáradó aggódást. Elmosolyodott, és hátradöntötte a fejét, gondolom, hogy bólintson, de ehelyett csak összeesett. Még mielőtt a földre kerülhetett volna, elkaptam. Szitkozódva eltámolyogtam egy padig, miközben a vállamon cipeltem. Óvatosan a farzsebébe nyúltam, és előhúztam a telefonját. Kóddal volt védve, de ahogy láttam ujjlenyomatolvasós. Felemeltem az ájult férfi jobb kezét, és a mutatóujjához érintettem az eszközt. Egyből feloldódott. Végigpörgettem az üzeneteit. Az egyik barátját Bennek hívták, és nagyon sokat beszéltek SMS-ben. Ahogy láttam Ben is itt lakik a városban. Átolvastam Ben üzeneteit. Sok rövidítést használt, és közvetlen volt.

Biccentettem. Megkerestem az 'Asszisztens' nevet, és pötyögni kezdtem az üzenetet.

"Csovi itt Ben asszem kicsit tulittuk magunkat Yonggal szval hazadobm de elfelelytettem hl lakik szval add meg a cimet pls

thx"

Újból átolvastam, majd rányomtam a küldés gombra. Az asszisztense szinte egyből visszaírt, megadta a címet, és Yong felől kérdezett. Kikapcsoltam a telefont, majd a hátamra vettem a srácot, és gyors iramban a háza felé vettem az irányt. Majdnem egy órámba tellett odaérni, és ezen nem könnyített a hátamon csövező srác sem. Elég puccos környéken élt, a háza pedig hatalmas volt, és modern. Az egyetlen baj csak a kódrendszerrel volt. A kapun könnyen bejutottam, hisz a kulcs ott volt Yong másik zsebében, de a bejárati ajtó feladta a leckét, ugyanis kulcson kívül, még kódot is kért. Újból elővettem a telefont.

"minden ok csak van egy kis baj"

"Mi történt??"

"elflejtettem a kodot"

Az asszisztense egyből elküldte a hat számból álló számsort, én pedig beütöttem, és bementünk. Zavartan letettem őt a nappaliban lévő hatalmas kanapéra, majd leültem mellé. Kavargott a gyomrom, és fájt mindenem. Úgy éreztem, hogy ez mind az én hibám. Mi van, ha agyrázkódása lett? 

Körbejártam a házat, hátha felébred. A ház nagyon modern volt, nagy ablakokkal, és beltéri vízeséssel. Ráadásul a fürdőszobában találtam egy szegényes elsősegély-csomagot. Visszasiettem vele Yonghoz. A konyhájába mentem, és bevizeztem egy vattadarabot. Sóhajtva leguggoltam az ájult (vagy ki tudja, lehet, hogy már alvó) sráchoz, és letöröltem az odaszáradt vért. A szemöldöke, és a körülötte lévő terület durván feldagadt. És kicsattant a szemöldöke.

A harmadik pamaccsal már végre sikerült elérnem, hogy tiszta legyen az arca. Megvizsgáltam az ujjait is, de azokkal semmi baj nem volt. Remélhetőleg nem lett agyrázkódása...

Felragasztottam egy ragtapaszt a sebére, majd elmentem jégért. Mikor visszatértem, ijedten tapasztaltam, hogy nyitva volt a szeme, és engem figyelt. Ijedten lebuktam a konyhapult mögé. A jeget letetem magam mellé.  A picsába az előbb még arra vártam, hogy felébredhen, most meg el akarok tűnni - futott át a fejemen.

- Ki van ott? - kérdezte mély, fenyegető hangon. Hát, színész a srác. Négykézláb mászni kezdtem a kijárat felé.

- Gyere elő, akárki is vagy! - parancsolta ellentmondást nem tűrően. Kipillantottam a pult mögül. Már állt, és egyenesen a rejtőzködési helyem felé tartott. Megfordultam, és a másik irányba kezdtem mászni. Feltettem a pulcsim kapucniját.