her scars

emma

Még öt perc - nyugtattam magam.

Yong már tíz perce ült a pulttal szemben, és éreztem magamon a pillantását. Szinte égetett. De az én munkaidőmnek mindjárt vége, és mehetek haza átöltözni, hogy találkozzak a barátaimmal.

Öt perc múlva szinte kirohantam a kávézóból, és egyenesen hazáig futottam. Otthon aztán felkaptam magamra egy szoknyát és egy édes, rózsaszín felsőt, majd a fürdőszobában elfedtem alapozóval a sebeket/ zúzódásokat. Hajvasalóval hullámokat varázsoltam szegény szögegyenes hajamba, aztán elindultam.

Utáltam a szoknyákat, a gimiben mégis hordtam őket. Hisz az ottani barátaim nem úgy ismertek, mint a slampos, verekedős lányt. Nem. A gimiben az okos, éltanuló, lányos lány voltam.

- Heló - vigyorogtam rájuk. Ruby, Sarah, Cameron, Parker és Nick már mind ott voltak és beszélgettek a találkozóhelyünkön.

- Emma! - sikított fel Ruby, és a nyakamba ugrott. Nevetve meglapogattam a hátát, és intettem a többieknek.

- Mint mindig, most is jól nézel ki - kacsintott rám Nick.

Nem vagyok szerelmes. Sosem voltam. De Nick talán egy icike-picikét tetszett.

- Te pedig mint mindig, most is egy kretén vagy - mosolyogtam rá kedvesen, hogy tudja, csak vicceltem. A többiekkel együtt felnevetett, majd felállt hogy megöleljen. Az egyik közeli gyorsétteremben ültünk, mikor Ruby felsikkantott.

- Csajok!! AZ. Ott. Yong. Hollinsworth!!!!! - suttogta kiabálva (mert Ruby ilyet is tudott). Felnéztem arra, amerre mutatott, és igen. TÉNYLEG Yong Hollinsworth állt sorban. Zavartan előkaptam a kistáskámból egy kézitükröt, és amögé próbáltam elrejteni az arcomat.

- Úr isten! Tényleg ő az! - Cameron a szája elé tette a kezét.

- Ő a kedvenc színészem! Istenem azok a k-drámák - áradozott Sarah. Nos igen, ő eléggé odavolt a k-drámákért, meg úgy unblokk kelet-ázsiáért.

- Ha egyszer rájövök mit szerettek annyira benne, levágom a tököm - morogta Nick. Társaságunk másik férfitagja helyeselt.

- Adom. Egy újgazdag kis pöcs - röhögött fel Parker, aki egyébként szintén nem szűkölködött pénz terén.

- Kuss. Csak féltékenyek vagytok rá, mert amíg ti pattanásos kretének vagytok, ő bármikor hazavinne akár öt lányt egyszerre - mordult rájuk Ruby. A srácok csak a szemüket forgatták. Nos, ezzel én sem teljesen értettem egyet. Már ami Nicket illeti. Gyönyörű kék szeme van, és sötét haja. Ami olykor úgy áll, mint a szénakazal, de rajta jól néz ki. Mint a szemüvege.

Amitől talán kissé kockának tűnik, de olyan édes módon.

- Én szívesen lennék egy az ötből - sóhajtott fel Sarah. Elnevettem magam. Sarah egy álmodozó könyvmoly volt, de olyan édes személyiséggel lett megáldva, hogy mindenki egyből imádja.

- Vállalom a második szerepét - közölte Ruby, és végigmérte Yongot hátulról.

- Harmadik hely, stoppolva - tette fel a kezét Cam vigyorogva.

- Jaj csajszikáim, a negyedik hely az enyém - szólalt meg Parker elváltoztatott hangon. Mind felnevettünk. Ekkor aztán a többiek felém fordultak.

- Ööö... nem vagyok nagy rajongója, átpasszolom Nicknek - mosolyogtam, de gyorsan vissza is bújtam a tükröm mögé. A barátaim nevettek, majd Nicket kezdték cukkolni, egészen addig, amíg Yong (kezében a gyorsétterem logójával ellátott zacskóval) meg nem fordult.

- Erre jön - suttogta Ruby.

- Mert erre van a kijárat - súgta vissza Parker.

- Nem érdekel - biggyesztette le ajkait Ruby.

Yong az asztalunk mellé ért, én pedig befeszültem, és még jobban beletemetkeztem a tükrömbe. Így úgysem ismer fel, nemde?

- Elnézést! - Sarah hirtelen felpattant, és Yong elé ugrott, aki megtorpant. Sarah zavartan elvörösödött.

- Szóval izé... csak... annyi, hogy izé... - motyogta totál vörös arccal.

- A barátnőnk csak azt szeretné kinyögni, hogy te vagy a kedvenc színésze - csacsogta Ruby.

Yong kedvesen elmosolyodott, és Sarah-ra nézett.

- I...igen! Imádom a k-drámáidat! - egy ezervattos, boldog mosoly ragyogott fel az arcán, és még az én szívem is elolvadt kicsit.

- Ezt örömmel hallom - mosolygott Yong is - Van kedved közös képet készíteni? - kérdezte, mire Sarah izgatottan bólintott.

- Mi is kaphatunk egyet? - vigyorgott Yongra magabiztosan Ruby. Mert ilyen volt Ruby. Határozott, magabiztos és szókimondó.

- Természetesen - biccentett Yong, mire rajtam kívül mindenki felállt. Vicc nélkül, még Nick és Parker is. Éreztem Yong pillantását magamon.

- És te? - kérdezte.

- Megvagyok, köszi - mormoltam halkan, és bekaptam egy falat sült krumplit.

- Naa Emma! Ne légy ilyeen! - kérlelt Ruby. Idegesen ökölbe szorítottam a kezem az asztal alatt.

- Emma? Emma! - nevetett fel Yong, amint rájött, hogy én rejtőzök a tükör mögött. Csalódottan az ölembe ejtettem az apró ezközt.

- Ismeritek egymást? - pillantott rám döbbenten Sarah.

- Persze! Emma már megmentette az életemet! - vigyorgott Yong. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, ő pedig némiképp megszeppent.

- Mi? - döbbent le Nick - Emma! Te... Te? De hiszen egy befőttesüveget sem tudsz egyedül kibontani! Yong csodálkozva bámult a többiekre. Aztán rám. Idegesen felpattantam, hogy mentsem a menthetőt.

Yong lenézett a lábaimra. Az a hülye szoknya, basszus!

És akkor leeshetett neki valami.

- Igen-igen, tegnap történt. A parkban rátámadott egy hajléktalan, én pedig épp mentem haza az étteremből, szóval pont láttam. Úgyhogy hatalmasat sikítottam az ijedtségtől, meg valami olyat kiabáltam valami, hogy hívom a rendőrséget, aztán elővettem a telefonom, és tényleg már majdnem tárcsáztam a 911-et, amikor a hajléktalan csak úgy elrohant. Asszem egy követ is utánadobtam...  - mondtam, és mosolyt erőltettem az arcomra.

- Ezt nem hiszem el! És mikor akartad ezt elmondani nekünk? - hördült fel Ruby, tettetett felháborodással. Idegesen elnevettem magam.

- Na jó, oké, sajnálom! Mindent elmesélek később, de ahogy látom Yo... Mr. Hollinsworthnak dolga van, szóval...

- Igazából nem sietek sehová - vigyorgott rám - Csatlakozhatok? - kérdezte, mire a lányok mind egyöntetűen igennel válaszoltak. Nick gyanakodva nézett rám.

- Nem hiszem, hogy ennek Emma örülne. Ahogy látom, kellemetlenül érzi magát - monda, miközben a szemembe nézett.

Őszintén? Igaza volt.

- Nem, semmi gond! Úgyis menni készültem már - álltam fel, miközben az utolsó sültkrumplimat is a számba tömtem - Sziasztok srácok, jó szórakozást! - öleltem meg Ruby-t, majd integetve kiléptem a gyorsétterem ajtaján.

Elsiettem az egyik közeli parkig, majd leültem egy padra. Szitkozódva levettem a lábamról a magassarkú szandálomat, majd letöröltem a lábamról az alapozót. Hátradőltem a padon, és élveztem a napsugarakat, amik sütötték az arcomat.

Elővettem a telefonom, és sóhajtva ránéztem a kontaktra. Talán életem legnagyobb hibáját követem el? - gondoltam magamban.

De végül rányomtam a hívás gombra, és megvártam amíg kicsöng. Már majdnem inába szállt minden bátorságom, mikor az illető felvette.

- Szia! Bocs, hogy zavarok, de úgy gondolom találkoznunk kéne. El kell mesélnem neked valamit...