Narancs és csokoládé

P R O L Ó G U S

Humphry Davy Szakközép és Szakiskola. Az egyetlen iskola Magyarországon, aki nem egy híres magyar feltalálóról, orvosról, énekesről és egyéb köztudottan ismert emberről kapta a nevét. Davy találta fel a kálciumot, ami ugye a leggyakoribb fém az emberi szervezetben, ha minden igaz. Illetve hogyha az emlékezetem nem csal, márpedig szinte hatszázszor elolvastam a történetét, ha véletlen rá kérdeznének, ne legyek teljesen tudatlan. Mondjuk totálisan egyértelmű, hogy ilyeneket nem fognak kérdezni, főként tőlem. Sehol nem kérdeznek rá erre, de azért jobb a biztonság. Egyébként kicsit utánanéztem az iskolának is, átlapozgattam a galériát, a tanmenetet, és még a programokat is átgörgettem. Természetesen itt sem maradhat el a jól ismert Aradi vértanúk napja – egyébként ők tizenhatan voltak, de a történelemben a tizenhárom aradi vértanú maradt meg, akiket október hatodikán Aradon végeztek ki -, illetve a március tizenötödikei ünnepség, amit március tizenharmadikára ütemeztek be. Ezek mellett, még szemet szúrt – nem csak egy alkalommal -, hogy lesz Szakmai Ankét, ami gyanítom rám is – illetve az osztályomra - fog vonatkozni, most már a szakmai bizonyítványért megy a küzdelem. Mi leszünk egyébként a tizenharmadikos gyógymasszőrök. Remélem ez a program nem olyan lesz, mint a szakközépiskolában ahova jártam, mert azt garantáltan nem élem túl. Nem pont közönség előtti előadásra születtem. Az az iskola, ahol négy évem mindennapjait tengettem szintén egészségügyi iskola volt, mint a Humphry. Most abszolút magától értetődne a kérdés - ha hallaná valaki ezt a fejemben vitatott monológot -, hogy miért nem ott tanulok tovább – a kérdés egyébként teljesen logikus lenne. Ez egyébként egy nagyon vicces történet. Kezdetnek is, ismét nem hazudtoltam meg magam és hű maradtam drága szerencsétlenségemhez. Bátor, aki születésem óta – egy kórházban születtünk és egymás melletti inkubátorban helyeztek el minket, anyukáink akkor barátnők lettek és a családjaink azóta is összejárnak, na meg legjobb barátok lettünk – a szívemhez egyik legközelebb álló személy, fogászati asszisztensnek jelentkezett, nekem meg igazából nem volt semmilyen tervem, hogy mégis mit akarok kezdeni az életemmel, így jött a gondolat, hogy vele tartok. Igen, de aztán az utolsó pillanat utolsó pillanatában rájöttem, hogy én tulajdonképpen rettegek a fogorvosoktól. De tényleg, amíg valaki akrofóbiában szenved – más néven tériszony –, akad aki demofóbiában – ami egyébként nem kizárt, hogy nekem is van – én addig fogorvosiszonyban. Mondjuk eme fóbiámat már magasabb szintre emeltem, és tökélyre fejlesztettem. Elég ha kiejti valaki a száján azt a bizonyos „fog" szócskát és már szabályosan kiver tőle a víz. Tehát úgy volt, hogy a Humphryban fogászati asszisztens szakra fogok járni, de megváltoztattam masszőrire, ami tulajdonképpen volt a Kiskunhalasi iskolámban is, de nem szerettem volna már ezzel is variálni és telefonálgatni össze vissza az ügyben. Jó, lehet közrejátszott ebben az egészben az, hogy nagyon nem szeretek telefonálni. Komolyan, fél óráig gondolkozom rajta, mire sikerül valakit felhívni. Természetesen anyánál, apánál vagy nagyszülőknél ilyen nincs, de mikor tanultam vezetni és az oktatómat kellett felhívni, na az egy komoly tortúra volt. Percenként, ha nem is másodpercenként írtam messengeren Bátornak az üzeneteket, hogy nekem ez nem megy, nyírjon ki és hogy mennyire gáz vagyok már. Szegény próbált nyugtatni és győzködni, hogy nyugi menni fog úgyis, szavait idézve „gondolj arra, hogy akit felhívsz, csak egy káposzta", de szinte biztos vagyok benne, hogy akkor idegronccsá tettem. Aztán nagy nehezen rászántam magam a telefonhívásra, erre nem vette fel az oktató és kezdődött elölről a nyűglődésem. Nagyon eltértem a tárgytól (..) Tehát az a bizonyos szakmai bemutató nálunk úgy történt, hogy a szakmaisok, ez esetben a masszőrök kiálltak az aula közepére – az Iskolánk belülről galériás volt, szóval ez még egy plusz ami miatt nem álltam volna ki oda – a szakmájukhoz szükséges dolgokkal - mint az ágy, a henger és a krém – majd mindenki bemutatott egy testrészhez tartozó masszázst. Volt aki a láb masszázsát, más addig a karon munkálkodott. Természetesen nem mindenki egyszerre kezdte el, mert ezekről beszélniük is kellett. Minden esetre, nagyon remélem, hogy itt ilyen nem lesz, mert akkor én valamilyen oknál fogva véletlen benyelek valami náthát vagy gyomorrontást.