Save Me || Lashton | HungarianTranslate

0.8

"I don't feel a thing 'cause I'm so dead inside. Lift my feet off the ground, don't leave me here. I need you around.

Nem érzek semmit, mert oly halott vagyok belülről. Emelj fel a földről, ne hagyj itt engem. Szükségem van rád."

-The Black by Asking Alexandria

----------------------------------------------

Luke

Egy hangos riasztás arra késztetett, hogy leesek az ágyról. Pillanatnyilag megfeledkeztem róla hol vagyok. Semmi sem történt tegnap este, leszámítva, hogy úgy viselkedtem, akár egy kisgyerek. Túlságosan félsz egyedül aludni, komolyan Luke.

Felálltam és vissza feküdtem, könnyű súlyom ellenére még mindig az ágyba süppedtem. Ashton mocorgott, rám tekintett.

"Jó reggelt." – mosolygott.

"Hajnali három van. Miért van ébresztőd hajnali háromra?" – kérdeztem.

"Megébredek, beveszek egy újabb altatót, ezután vissza alszom."

"Oh." – ismételten megrántottam vállamat. "Ölelkeztünk vagy tettünk bármi ilyesmit?"

"Igen, de rendben van."

"Oh." – motyogtam. "Korán lelépek."

"Ne ennyire korán, még fel sem kelt a nap."

A nappali felé sétáltam. Ashton kimászott az ágyból, és követett. Nem hoztam magammal semmit, csak egy telefont. Egy majdnem halott telefont, és hogy őszinte legyek haza akartam menni. Bármi megtörténhet ilyen rövid idő alatt, túl sokat vonna maga után.

"Kérlek Ashton, haza tudnál vinni?" – könyörögtem. Bólintott, ajkam kissé lebiggyesztettem. Ölelésben részesítettem, nem szorosban, nem nagy ölelésben. De ez még mindig ölelés.

Karjai körém fonódtak, gyorsan elhúzódtam. "Menjünk." – mondtam, hamar a bejárati ajtóhoz sétálva. Ashton megdörgölte szemeit. Utánam poroszkált, egyikünk sem váltott ruhát tegnap óta. Én csak melegítőt és pólót viseltem, Ashton pedig csak melegítőt. Biztosan levette felsőjét elalvás előtt.

"Fel fogsz venni felsőt?"

"Luke, majdnem négy óra van, és csak elviszlek az otthonodhoz."

"Akkor is pólót kellene viselned." – csattantam fel. Elég heves a vérmérsékletem reggel. Viszont Ashton általában nem dühít vagy bosszant engem, szóval nem egészen aggódom emiatt. Kivéve hogyha nem vesz fel pólót, mert reggel nem vagyok főnökösködő, csak szeretem ha dolgok a megszokott módon haladnak.

"Um oké-" – mondta végül feladva és megragadott egy egyszerű fekete felsőt. Sóhajtottam, egyfajta köszönetet kifejező arccal, ajkaim apró mosolyra húzódtak.

Felvette a kulcsokat és a melegítője zsebébe rejtette. Kinyitotta a bejárati ajtót. Kedvesen hagyta, hogy én sétáljak ki rajta először. Követett, majd bezárta az ajtót. Kinyitotta az autó anyósülés felöli ajtaját, hagyta, hogy beszálljak, mielőtt óvatosan becsukta azt, majd a kocsit megkerülve a vezetői üléshez ment. Nem annyira elővigyázatos, mint amennyire velem volt. De ez rendben van. Minél gyorsabban jutunk az otthonomhoz, annál feszültebb vagyok.

"Merre laksz?" – kérdezte megkísérelve elnyomni egy ásítást, de kibukott belőle, mielőtt még bármit is tehetett volna, hogy megállítsa.

"Juharfa utca hatvanhét." – mormogtam, kinézve. Az ablakot eső cseppek terítették be, biztosan múlt éjszaka esett, nem hallottam. Meglepő, mindig meg ébredek, amikor szakad. Talán biztonságban éreztem magam Ashton mellett, ez szép, még is különös gondolat volt. Úgy döntöttem nem gondolok erre, inkább arra, hogy többet aludjak. Ashtonnal kéne maradnom, de már félúton jártunk hazafelé, olyan idegesítő vagyok.