Save Me || Lashton | HungarianTranslate

0.9 (pt. 1)

"Sometimes when I feel lost, part of me wishes that all roads simply led to you.

Időnként, amikor elveszve érzem magam, egy részem azt kívánja, hogy minden út egyszerűen hozzád vezessen." – P. T. Berkey.

"Ébren van?"

Néhányszor pislogtam, bandzsítottam, mielőtt teljesen kinyitottam szemeimet. Arcom megrándult az erős fénytől, Liz felé fordultam és ránéztem.

"Oh! Hála az égnek ébren vagy. Calum hívott, azt mondta elájultál, pánikba esett. Joy nem tartózkodott otthon, így gondolta a legjobb opció, ami maradt én voltam. Hogy érzed magad? Fáj valamid?" – kérdezte Liz, kérdésekkel bombázva engem. Személy szerint hányni akartam.

"Anyu nyugodj le, jól vagyok." –morogtam elfordulva tőle, szinte ujjongásba tört ki, amiért 'anyu'-t mondtam 'Liz' helyett. Megforgattam szemimet, ahogy felvillanyozta mennyire boldoggá tettem. Nem érdekel Liz, én csak aludni szeretnék és panaszkodni az életről.

"Az orvos úgy határozott, hogy ő és a terapeutád, akinek a neve Aiden-,"

"Ashton. A neve, Ashton."

"Oké, nos ő és Ashton összeállítanak számodra egy étkezési ütemtervet. A súlyod még mindig csökken Luke. Ezért ájultál el."

"De erre nincs szükségem! Ez hülyeség Liz, és még csak meg sem kérdeztél!" – kiabáltam. Összerezzent, azt motyogva 'sajnálom édesem, de megkellett tennem.'

Azt hiszem igaza volt. Valahogy akkor is megakadályozhatta volna, hogy az orvos meghozza ezt a döntést. Tudom, hogy Ashton próbálja elvetni, vagy meggyőzni az orvost, miszerint más módon tudna nekem segíteni, nem fog működni. Dehogy őszinte legyek nem tudom mitől tartottam jobban. A szigorú étkezési ütemtervhez való kötelezettségtől, vagy az Ashtonnal való beszélgetéstől, mindenről. Mármint a beszélgetéseink most sem komolyak. Ami tetszik, de tudom a munkájának lényege nem csak az általános beszélgetés folytatása az időjárásról.

"Egy óra múlva elszabadulhatsz. Egy nővér érted fog jönni és össze készít. Viszont én most kaptam egy hívást, munkába kell mennem. Később látlak édesem, ne csinálj semmi hülyeséget." – mondta egy intés és egy homlokcsók kíséretében. Kurtán bólintottam, elmotyogtam egy 'én is szeretlek'-et, mielőtt kisétált.

Nem sokkal, miután elment egy másik alak tűnt fel a kórteremben. Végigmértem, hamar nyugodt arckifejezésre váltottam, amint megláthattam Ashton-t. Az ő arckifejezése aggodalommal teli, azután is, hogy látta nem haltam meg.

"Luke-"

"Ne, sajnálom Ashton. Tudom, többet kell ennem és pontosan ezt akarod elmondani, de én sz-szép akarok lenni. Tudod, mint... úgy szeretnék kinézni, akár a modellek. Azokkal a barátokkal együtt, akik úgy vélik, mennyire csodálatos vagyok. Számomra itt van Calum és félre ne érts, szeretem. De... mindig Michael-al van. Féltékenyen hangzik, de nem vagyok az, csak néha szeretnék szórakozni, jól érezni magam valakivel, viszont ezt többé nem tehetem vele. Végre egy hónap leforgása után jól érzem magamat a társaságában, erre elájulok. É-és ettem egy keveset, szóval nem kellett volna elájulnom! "

Ott állt, csendben figyelve engem. Nyeltem egyet, várakozóan tekintettem rá.

"Luke, utálom ezt mondani, de csalódtam benned. Meg sem próbálod, és ne mond nekem, hogy megteszed, Luke! Tudod, én tényleg törődöm veled, de huszonöt éves vagyok és a terapeutád. Nem jöhetek mindig hozzád átölelni téged. Viszont gyakorlatilag itt lehetek. Ha szükséged van valamire Luke, igyekszem állandóan itt lenni, így akármikor, ha szükséged van rám, itt leszek. A 'Depresszív emberek menedékhelye' szervezet eljött az otthonomhoz, vacsorázhatunk együtt." – mondta.