A nagylányok nem sírnak

5. FEJEZET ♡

A karjai közt érzem azt, hogy igazán élek, hogy szeretek élni. Belegondolva, nagyon örülök, hogy aznap este felszabadultan belementem a szexbe. Ha akkor elutasítom, akkor most nem tudnám, milyen érzés a szerelem. És a közös gyermekünket hordom a szívem alatt. Tényleg nem lett volna jó ötlet elvetetni. Ahogy anyám is mondta: a kislányom és köztem olyan kapcsolat lesz, amit semmi, de semmi sem tud széjjel szakítani. Alig várom, hogy a megszülessen, csak félek. Félek, mert nem úgy fog felnőni, hogy teljes a családja. Én semmi mást nem szeretnék az életben, csak azt, hogy az apukája ugyanúgy legyen velünk, ahogy most velem, és ne kelljen hazamennie soha. Legyen az én lakásom otthona. Lehetetlent kérek. Ez rettentően fáj. Biztos, hogy a mindene lesz Borka, de akkor sem lesz olyan, mintha igazi család lennénk. Feküdtünk, amikor váratlanul csörögni kezdett a telefonja. A felesége kereste, de kinyomta. Ezt eljátszották ötször, majd kapott tőle egy SMS-t, hogy vegyen fel. Még én mondtam neki, hogy hívja vissza. Még én, bassza meg! Azt felelte, hogy most nem érdekli. Rohadtul nem lennék most a felesége helyében. Fogadni merek, hogy tudja, hogy nővel van. Elhiszem, hogy valamilyen szinten megszokott, hogy mindig van valami dolga, de nem hiszem, hogy eddig napokig nem ment haza. Ja, és még nem is reagál a hívására. Nem hiszem, hogy ez a nő olyan buta, hogy nem veszi észre. Nem tudom, hogy milyen, mert nem ismerem szerencsére. Annyit tudok, hogy nem lennék a helyében. Addig-addig mondtam neki, hogy hívja vissza, míg végül felhívta. Úgy csinált, mintha az égvilágon semmi nem történt volna. Tegnap még veszekedtek. Közben beszélt a fiával is, szóval legalább húsz percig telefonált. Megnyugodtam. Ilyenkor mindig olyan rosszul érzem magam. Legalább beszéltek. Mindenki jól van, és várják haza. Azt mondta az asszonynak, hogy holnap este már végre otthon lesz. Ez azt jelenti, hogy itt marad még holnap is? Miután letette, kimentünk a szobából. A csajok a konyhában beszélgettek. Zoén látszott, hogy haragszik rám. Igazából nem is volt oka haragudni.
– Most már minden jó? Nem sírsz? – kérdezte gúnyosan.
– Ne legyél már ilyen.
– Nem vagyok ilyen, csak neked aztán lehet beszélni – válaszolta a barátnőm.
– Ti összevesztetek? – kérdezte a szerelmem.
– Ja, miattad – forgattam a szemeim. – Lényegtelen. Zoé csak jót akart.
– Amúgy bocs, ha bunkó voltam. Nem akartam az lenni, csak kicsúszott – felelte, miközben nyomkodta a telefonját. Rám se nézett.
– Nem voltál az. Te ne haragudj. Ki voltam borulva.
– Feleslegesen voltál kiborulva. Mindegy, nekem mennem kell – mondta, majd besietett a szobájába.
Kérdeztem Arit, hogy hova siet Zoé. Frusztrált, amiért ennyire rideg volt velem. Azt mondta, hogy a barátjához készül. Elgondolkodott, mire megszólalt, hogy:
– Én is megyek. Találkozom Alexszel. Majd jövök valamikor. Jók legyetek! – vigyorgott, és ő is elment.
Remek. Kettesben maradtunk. Nem bántam, csak furán jött ki. Várjunk csak! Ariana Alexszel fog találkozni? Remélem, nem akarja elrontani az a gyökér a barátságukat. Nem szeretném, ha megbántaná a legjobb barátnőmet. Képes rá, csak azért mondom.
– Mi is menjünk.
– Hova? – kérdeztem vissza kedvtelenül. Semmi kedvem nem volt semmihez, de azért elmentünk kajálni, végül sétáltunk.
– Nekem olyan bűntudatom van – kezdtem.
– Neked miért? Nekem az van, és az rendben is van. Min aggódsz mindig?
– Most amiatt aggódom, hogy a családoddal is lehetnél.
– Egyszer az a baj, hogy velük vagyok, utána az, hogy veled? – kérdezte.
– Nagyon jó, hogy itt vagy, csak olyan rossz lehet nekik – mondtam, miközben megfogtam a kezét.
– Biztos, de szerintem megszokták.
– Meg lehet ezt szokni? – nevettem fel keserűen. – Nem tudom. Mindegy, a lényeg, hogy itt vagy – válaszoltam, majd csókolgatni kezdtem.
Nagyon fáradt voltam. Semmi másra nem vágytam, csak egy kád forró vízre, utána meg rá. Miután hazaértünk, egyből elmentem fürödni. A kádban feküdtem kábultan, amikor a szerelmem bekiabált, hogy Ariana hív. Visszakiabáltam, hogy hozza be a telefonomat. Nagyon rossz érzésem támadt. Felvettem, a barátnőm pedig idegesen mesélte, hogy Alex olyan félreérthető dolgokat mondott megint, hogy ott is hagyta. Gondoltam, hogy ez lesz. Hihetetlen, hogy Alexet nem hagyja nyugodni a dolog. Mondtam neki, hogy siessen haza, majd letettem. Folytattam a lazulást a kádban. Olyan cuki a hasam, hogy nem bírom levenni róla a szememet. Vizsgálatokra is kell mennem nemsokára megint. Terhesség előtt sosem vettek tőlem vért, azt se tudtam, hogy hogyan kell elképzelni a vérvételt. Amikor először mentem, akkor anya jól megdorgált. Azt mondta, hogy ha azt a sok bugyuta tetoválást kibírtam, akkor nehogy egy piti vérvételtől megijedjek. Anyának szinte mindig igaza van. Sokat szenvedtünk, mire végre jó lett a kapcsolatunk. Mindig elkalandozom. Úgy döntöttem, hogy ideje véget vetni a lazulásnak. Kiszálltam a kádból, amikor meghallottam, hogy Ariana becsapta az ajtót. Magamra csavartam a törülközőt, és kiszaladtam.
– Mesélj!
– Hallod, úgy célozgatott, hogy fogtam magam, és hazajöttem. Én erre nem vagyok kíváncsi – válaszolta röviden.
– Például?
– Például, hogy ne menjek vissza dolgozni, mert nagyon összeillünk. Miattam kidobja a barátnőjét is. Na meg persze a sok perverz beszólás. Nem azért találkoztam vele végre, hogy beszólogasson – mérgelődött.
– Istenem! – ráztam a fejem. – Meséltem neked múltkor, hogy mondogatta, hogy veled összejönne. Képes lenne eldobni a barátságot.
– Felidegesített. Nem is lettem volna dühös, ha ezeket normálisan mondja, de abszolút nem volt normális.
– Ne foglalkozz vele, ő is csak egy férfi. Engem is folyamatosan oltogat, amikor találkozunk. Ő ilyen.
– Az összes férfi seggfej – mosolygott.
– Nem tudom, de én kifogtam a világ legnagyobb seggfejét, az tuti.
– És veletek mi van? Hamar kibékültetek. Mondtam, hogy szeret – vigyorgott ezerrel, Ő pedig kijött a szobából, és megpuszilt. Miután elvonult a fürdőbe, Ari fülébe súgtam, hogy:
– Tényleg szeret – kuncogtam, majd elmeséltem, hogy milyen jó volt vele megint, és azt is, hogy figyelmen kívül hagyta a családját. Miattam. Pletykáltunk a barátnőmmel. A szerelmem szó nélkül bement a szobámba. Aranyos volt, mert csak mosolygott rám.
– Szerinted ebből mi lesz? – bámultam a semmibe. – Második kör?
– Kiderül – nevette el magát Ariana.
Utánamentem. Nyomkodta a telefonját, rám se nézett. Leültem az ágy szélére, mire megszólalt, hogy:
– Várhattál volna addig, míg elalszom. Minek jöttél be?
– Ez most mit jelentsen? – kérdeztem értetlenül.
– Ma időben szerettem volna elaludni, de így lehetetlen lesz – röhögött.
Tudtam, hogy lesz ebből második kör is.
Reggel órákig feküdtünk, és szerelmeskedtünk. Hallottam, hogy a legjobb barátnőm épp telefonál valakivel. Nagyon be- és kihallatszik minden. Szegény lányoknak végig kell hallgatniuk az éjszakáinkat. Legközelebb halkabb leszek. Az egész ház hallhatott már engem szex közben. Biztos, unják már, velem ellentétben. Éreztem az ereimben, hogy Alexszel beszél. Nem akartam kimenni, nem akartam zavarni. Pár perc múlva letette a telefont, majd el is viharzott. Fogtam a fejemet. Alex nagyon pofátlan. Vagy talán túlgondolom? Kaptam egy SMS-t Aritól, hogy ne keressem, majd valamikor jön. Nem akarom, hogy fasírtban legyenek, csak azért, mert Alex nem bír magával. Zoé pedig tuti, hogy nagyon jól érzi magát a barátjával. Ennek így is kell lennie. Tegnap jól kiosztott, de tudom, hogy jót akart. Olyan szerencsétlen vagyok, hogy nem érdekel senki és semmi, csak Ő. Felkeltünk, és kerestünk valami kaját. Felhozott egy olyan témát, amit nagyon nem kellett volna: dalszövegeim felől érdeklődött. Még az étvágyam is elment.
– Még mindig nem gondoltam meg magam – válaszoltam.
– Kár, pedig tehetséges vagy.
– Ez egy ártatlan hobbi számomra – húztam meg a vállam.
Kapott egy SMS-t a feleségétől, hogy nagyon hiányzik nekik. Akaratlanul is láttam. Tessék, ez lesz, ha valaki kikezd egy házas emberrel. Én szóltam! Megegyeztünk, hogy elindul haza, de mindenképp össze fogunk futni a héten.
Egyedül maradtam, és csak reménykedni tudtam abban, hogy valaki mielőbb hazaesik. Világvége hangulatom volt. Elkezdtem kitakarítani az egész lakást. Csörgött a telefonom, a szerelmem hívott. Annyit akart csak mesélni, hogy:
– Egy nénivel ácsorogtam a liftben, aki megismert, és teljesen odáig volt értem. Féltem tőle – nevetett.
– Akkor áruld el szépen, hogy ki volt az a néni. El kell neki magyaráznom néhány dolgot.
Sokszor olyan eszetlen, annyit lehet rajta röhögni. A mosolya meg aztán... Egy pillanat alatt kicsinál. Porszívóztam tovább a szobámban, amikor bejött Ari. Nem vettem észre, úgyhogy kikapcsolta a porszívót, és megszólalt. Sikítoztam és ugráltam, nagyon megijedtem.
– Valld be, hogy meg akartál ölni! – nevettem.
– Csak meg akartalak lepni. Hova lett a hubby-d? – kérdezte.
– Nem rég ment el, várja a família.
Dumáltunk, miközben a szekrényben pakolásztam. Minden egyes ruhadarabjához hozzá tudtam fűzni valamit. Láttam Arin, hogy unja a fejemet, szóval megkérdeztem tőle, hogy mi van az Alexszel.
– Nincs semmi. Vele találkoztam. Elmentünk moziba, meg bocsánatot kért, amiért bunkó volt. Ja, és képzeld el, hogy van egy srác, akivel tegnap este óta beszélünk. Már ismerősnek is jelölt – mesélte.
– Az már jó! Mit lehet tudni róla? – kérdeztem.
– Hát, még olyan túl sok dolgot nem tudok róla, csak azt, hogy itt lakik valahol, és egyetemista.
– Szorítok, kicsim! – mondtam boldogan. – Mit szólnál ahhoz, ha elmennék vásárolni? Szükségem van új ruhákra, és a gyereknek is. A felén már túl vagyok, és még a szobája kész sincs – javasoltam a következő útitervet.
Disney-s szobát képzeltem el neki, és meg is szeretném valósítani. Ari benne volt a vásárlásban, mivel ő is akart venni magának ruhákat. Kellenek az efelé programok. Elindultunk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Lejártuk a lábunkat, és sikeresen elköltöttem százezer forintot ruhára és cipőre. Borinak is vettem néhány dolgot, túl sok cukisággal találkoztam. Végül beültünk kajálni egy közeli étterembe. Folyamatosan írt neki az a csávó, akiről mesélt. Megbeszélték, hogy ma este találkoznak. Magamat sosem, de a barátnőimet mindig úgy féltem. Már volt komoly kapcsolata, nem is egy, de egyik sem végződött jól. Kijár neki a boldogság, és az, hogy szeresse valaki. Olyan jó lélek. Zoé párkapcsolatának is nagyon örülök. A múltkori szavai rendesen beleégtek a fülembe. Nem haragszom rá, csak rosszul esett. Ha kell, ha nem, ő megmondja, amit gondol. Jobban éreztem magam a vásárlástól, és a kaja is jólesett, már csak egy valami hiányzott a teljes boldogságomhoz. Vagyis inkább valaki. Fogalmam sincs, hogy mikor láthatom újra. Anyámék a héten költöznek. Mindenképp el akarok menni hozzájuk a barátaimmal. Hétvége körül kellene betervezni ezt a látogatást, de majd megbeszélem a többiekkel.
Iszonyatos fejfájás jött rám, ugyanis frontérzékeny vagyok, és épp felénk tartott egy komolynak tűnő vihar. Felértünk a lakásba, és egyből elfeküdtem a kanapén. Utálom, hogy olyan vagyok, mint egy öregasszony, aki egyből megérzi az időváltozást. Feküdtem, Ari pedig ült mellettem, és nyomta a telefonját. Olyan aranyos volt, ahogy mosolygott, miközben írt a srácnak.
– Nagyon rosszul vagy? – kérdezte.
– Annyira nem. Amint megjön az eső, elmúlik. Csak érne már ide – feleltem, miközben a fejemre húztam a plédet. Fetrengtem egy darabig ebben a pozícióban, mire megszólaltam, hogy:
– Ha megfulladnék, akkor ne csinálj semmit, csak írd ki a Facebookra, hogy lesz a temetés. Manapság ezt így illik.
– Mi a baj? – kérdezte, miközben lehúzta rólam a plédet.
– Úgy hiányzik, pedig pár órája ment el. Csak a hormonok, nyugi – válaszoltam nevetve.
– Hidd el, hogy nemsokára újra eljön. Ő sem bírja nélküled.
– A legjobb az lenne, ha a nap 24 órájában mellettem lenne. Szorosan – nyekeregtem tovább.
– Igen, szerintem is – értett egyet. – Óóó... lemondta a találkozót.
– Mire hivatkozott? – kérdeztem kíváncsian.
– Közbejött neki valami. Holnap viszont jó lesz neki. És nekem is.
– Olyan bizalmatlan vagyok mindenkivel, ezért nem is mondanék véleményt. Annyi mindent csinálnak a közbejött valami címszó alatt, hogy rettenet – viccelődtem.
– Már nagyon várom, hogy találkozzunk – vigyorgott. Az elmondottak alapján nem lehet egy szörnyű pasi. Sőt, talán még normális is lehet. Csak a szerelmemre tudtam gondolni. Úgy felhívnám, vagy akár meg is erőszakolnám. Most komolyan. A hormonoktól ki fogok készülni.
Megjött a várva várt eső, egy kis mennydörgéssel fűszerezve. Nagyon-nagyon félek a viharban. Kiskoromban mindig a szekrényben bújtam el, hogy ne lássam a villámlást. Most valószínűleg nem kellene bebújnom a ruhásszekrénybe, úgyhogy ismét a fejemre húztam a plédet.
– Már megint? – kérdezte Ari.
– Most nem, csak tudod, a vihar – suttogtam. Lefényképezett, ahogy fetrengek a pléddel a fejemen, majd feldobta Instagramra. Pár perc múlva megszólalt, hogy:
– Írt valaki!
– Ki? – kérdeztem.
– A szerelmed, életed, egyetlen cukorfalatod – nevettem. Felpattantam, eldobtam a plédet, és odabújtam Arihoz.
– Na, és mit? – kérdeztem izgatottan.
– Hogy aranyos vagy.
– Hát, ezt eddig is tudtam. Írj már vissza neki – mondogattam.
– Mit írjak erre? Miért nem írsz neki te?
– Írd azt, hogy én üzenem, hogy vele is szívesen bebújnék a takaró alá – bólogattam. A barátnőm érdekesen rám nézett, és nevetni kezdett.
– Veled meg mi van? Hiány lépett fel egyes területeken?
– Ennyi erővel azt is írhatnánk, hogy jöjjön el és... – Hagytam félbe a perverz mondatot.
– Az első verzió jobb! Leírom – mondta, majd gyorsan elküldte neki. Kacsintós hangulatjellel válaszolt. Egy, utálom a kacsintós smiley-t, kettő, én minimum arra számítottam, hogy azt válaszolja, hogy már indul is. A vihar kezdett elvonulni, úgyhogy feldobtam azt az ötletet, hogy menjünk el valamerre megint. Nem költöttem még eleget. Miközben tanakodtunk, Zoé is hazaért.
– Zozo, meddig vagytok nyitva? – kérdeztem.
– Este tízig. Miért?
– Akkor elmegyünk?
– Most jöttem el onnan, de elmehetünk, persze. Van egy csomó süti most – válaszolta kedvesen, miközben ledobta a cuccait a nappaliban.
– Sétáljunk el – javasoltam.
Tök jó hűvös lett odakint. Egy nagy Vans pulcsiban voltam és egy rövid naciban. Nincs messze tőlünk a cuki, és mindegyikünknek jólesett a séta. Zoé alkalmazottai csak bámultak, amikor beléptünk. Meglepődtek, amikor meglátták a főnököt. Le voltak figyelve a csajok. Kint nem tudtunk leülni, mert tiszta víz volt minden, így bent kerestünk egy asztalt.
– Amúgy mégsem kívánom a sütit – nyögtem be.
– Mással nem tudunk szolgálni. Ez nem az a hely! – viccelődött Ari.
– Bekaphatod – forgattam a szemeim.
– Te akarsz annyira bekapni valamit – folytatta nevetve.
– Jó, akkor eszem egy trüffelt. Csak a szokásos – vágtam rá sértődötten.
– Ennyi? Máskor hívj fel, és viszek. Mindegy, legalább leellenőrzöm a lányokat – kacsintott Zoé, majd odament a pulthoz. Ari Oreo-s tortaszeletet kért, Zoé pedig nem kívánt semmit. Lehet, ha én dolgoznék itt, akkor ugyanígy cselekedtem volna. Egész kikúrt nap azokat a süteményeket és tortákat nézegeti! Egy-két ember ücsörgött a cukrászdában, ami érthető, hiszen elég későre járt. Persze ki kellett tenni az internetre, hogy sütizünk. Én is egy csomó mindent megosztok, mert anélkül nem létezik az adott pillanat. Ezek elvek. Ha valami nincs fent az interneten, akkor az meg sem történt. Kaptam egy üzenetet az Instagramon az egyik vendégemtől. Elképzelésem sem volt, hogy mit akarhat. Nem vagyok egyikükkel sem beszélő viszonyban. Megláttam, hogy Evelin a szerelmem nevét írta le, azzal a szándékkal, hogy rá hasonlít a párom. És nem felejtette el, hogy baszná meg! Én már rég elfelejtettem, hogy meglátta a hátteremet. Annyit írtam vissza, hogy nem hiszem. Egyből válaszolt, hogy pedig ő úgy emlékszik a kép alapján, hogy tökre rá hasonlít. Király. Majdnem megírtam neki, hogy keressen más pillást, de csak annyit válaszoltam, hogy átadom az illetékesnek az információt. Megfogadtam, hogy még véletlenül sem rakok ki olyan képet, ahol esetleg hasonlíthat önmagára. Ez a csaj meg egyenesen borzasztó. Hány hete látta meg? Képes volt ezen kattogni idáig? Rettentően kíváncsiak az emberek, pedig ez a főváros, és nem egy csicskagyász falu. Elmeséltem a csajoknak a történteket.
– Ennyi eszed van! – förmedt rám Zoé.
– Tudtuk – nevettem el magam.
Miután megettük a sütit, elindultunk haza. Olyan unalmas ez a nyár, és olyan hamar elmegy. Miután ideköltöztünk, azt hittem, hogy egész nyáron bulizni fogunk, és nyaralgatunk mindenfelé. Ehelyett mit csinálok? Terhes vagyok, és azt várom, hogy a gyerekem apjával találkozhassak. Hazaértünk, és megbeszéltük, hogy megnézünk egy filmet. A választásban nem tudtam segíteni, mert a filmek terén analfabéta vagyok. Végül megbeszélték, hogy valami vígjátékot fogunk megnézni. Elfeküdtem a kanapén. A filmet egy percig sem néztem, csak szorongattam a telefonomat. A csajok annyit röhögtek. Arinak folytak már a könnyei. Csodálkozva néztem rá.
– Miért nem nézed? Ez kurva jó! – kérdezte. Nem válaszoltam, csak meghúztam a vállamat. Egyszerűen nem ment a relaxálás, mert minden gondolatom Ő volt. Váratlanul megszólalt a telefonom. Valahogy éreztem, hogy nem szabad letennem a kütyümet. Gyorsan felvettem. Csak annyit mondott, hogy körülbelül húsz perce van rám, úgyhogy menjek le.
– Na, ő volt az? – kérdezte Ari.
– Aha, de megyek is, mert csak húsz perce van – válaszoltam, majd sietve elindultam.
Annyira boldog voltam, hogy végigszaladtam a folyosón, mint egy kisgyerek. A lift is gyorsabban leért, mint általában szokott. A szívem egyre hevesebben vert, a gyomromban pedig megjelentek azok a bizonyos pillangók. Az autójához futottam. Azt hittem, hogy tárt karokkal fog várni, de ehelyett az autóban gubbasztott és telefonált. Észre se vett. Bekopogtam az ablakon. Bólogatott, hogy mindjárt. Így rohadt gyorsan eltelik a húsz perc, de beszéljen nyugodtan. Ráérünk, nem? Öt percig álldogáltam az autónak támaszkodva, mire végre kiszállt. Szenvedélyes pár percet töltöttünk el az autónál, majd próbáltam rávezetni, hogy menjünk fel, de csak azt hajtogatta, hogy sietnie kell. Sejtettem, hogy mivel lehet meghatni, úgyhogy végül belement. Köszönt Ariéknak, és berohantunk a szobámba.
– Szerinted most meg fogja erőszakolni? – kérdezte Ari Zoétól, miközben nagyon nevetett.
– Hát, nagyon úgy tűnik – válaszolta Zoé. Én meg persze meghallottam, és hülyeségből kiszóltam nekik, hogy:
– De meg ám!
Percekig azt hallgattuk, ahogy röhögnek. Idegesítően aranyosak voltak.
– Mit akarsz velem csinálni? – kérdezte.
– Mindent! Na, jó, menj ám haza, ha nagyon akarsz.
– Ja, nem, csak kezdtem megijedni – mondta, én pedig elkezdtem harapdálni a fülét. Imádom a füleit. Újra megtörtént. Nem szívesen részletezném, hogy mit csináltunk, de annyit elárulhatok, hogy nem ment haza. Reggel arra gondoltam, hogy megkeresem a szobám kulcsát, és bezárom. Pszichopata gondolatok gyötörtek. Nem akartam, hogy elmenjen. És azt se akartam, hogy felkeljen, mert tuti, hogy letol, amiért nem tudott hazamenni. Ez a húsz perc... Valószínűleg jelképes húsz perc volt. Remélem, Ő sem gondolta komolyan, hogy puszi-puszi, aztán mindenki mehet a fenébe. Milyen szemét vagyok! Végül is nem zártam be az ajtót, és hagytam aludni. Ari már kávézott a konyhában.
– Húsz perc, mi? – kérdezte vigyorogva.
– Nem ellenkezett annyira. Aj, bébi, én olyan szerelmes vagyok!
Miután végeztem a tusolással, visszamentem a szobába. Az uram pont ruhát keresett. Meglátott, és egyből hozzám vágott egy pólót.
– Normális vagy? – kérdezte.
– Neked is jó reggelt, szerelmem – ráztam a fejemet.
– Nem elég, hogy itt aludtam, még fel sem keltettél hajnalban.
– Minek mentél volna haza hajnalban?
– A szándék meg lett volna, hogy haza akarok menni.
– Akkor miért nem mentél? Mondtam, hogy menj nyugodtan – kacsintottam, miközben egyre közelebb mentem hozzá.
– Mondtad, miután már... Na, hagyjál! – Hátrált. – Szeretlek, meg minden, de most megyek – nevetett.
– Te bolond vagy, csak egy puszit akartam adni. Menj akkor! – kiáltottam. Elindultam, hogy magára hagyjam a hülyeségeivel, de megfogta a kezem, és megcsókolt.
– Na, húzzál. Gyerünk! – nevettem.
– Ilyen egy bolond nőt, mint te... Majd beszélünk.
Lekísértem, bár nem sokáig enyelegtünk. Kimentem a szobából, csatlakoztam Arihoz a nappaliban. Áradozni volt kedvem, de nem akartam, hogy a barátnőm mielőbb kimenjen dolgozni külföldre, amiért folyton csak róla beszélek. Tuti, hogy ezzel el tudnám üldözni. Elkezdett arról mesélni, hogy milyen rendes vele Gergő. Amúgy Gergőnek hívják az egyetemista srácot.
– Lassan elhiszem, hogy tényleg szép vagyok, hiszen mindig ezt írja – mosolygott.
– Nekem már olyanokat mond, hogy hagyjam hazamenni – nevettem.
– De miért? Nagyon aranyos, alig várom, hogy találkozzunk végre.
– Mert tegnap tényleg illő lett volna hazamennie, de nem tette. Nem kellett megerőszakolni, simán hagyta magát. Jó, hát, némi tiltakozás esetén sem mehetett volna el. Mármint haza – kuncogtam. – És mikor találkoztok? – kérdeztem, miután befejeztem az ostobaságaimat.
– Te egy beteg állat vagy! – rázta a fejét. – Elvileg ma este, úgyhogy szoríts! – mondta izgatottan. Persze, hogy szorítani fogok. Az első, hogy összejöjjön a találkozó, a másik, hogy ne legyen egy seggfej. Egy gyík. A seggfej gyíkokat nem kedvelem. Csörgött a telefonom.
– Mész már haza, cicám? Annyira ne siess! – röhögtem.
– Csak annyit akartam, hogy szeretlek.
– Én is nagyon. Vigyázz magadra!
– Te is. Megígérem, hogy holnap este elmegyek.
– Ó, ennyire bejött a dolog?
– Anélkül is mennék. Szeretlek – köszönt el, majd le is tette. Annyira, de annyira jólesett, hogy felhívott, és megígérte, hogy holnap este eljön. Talán addig kibírom nélküle.
Reggeliztünk Arival, közben felhívott egy vendégem.
– Tudom, hogy szabadságot kértél magadtól, de nagyon szükségem lenne egy töltésre.
– Lásd, kivel van dolgod... Gyere el most, és megoldjuk – ajánlottam fel.
Mire végeztem a reggelivel, megérkezett a csaj. Nem győzött hálálkodni. Állítólag megmentettem az életét, mert a nyaralásra szép pillákkal akar elindulni. Most ez komoly? Másoknak ez a legnagyobb problémájuk az életben? Még plusz pénzt is akart adni, amiért elvállaltam, de nyilván nem fogadtam el. Fogjuk rá, hogy örültem, amiért ezzel a jó cselekedettel sikerült másnak okoznom egy kis örömöt. Bent maradtam a szalonban, és nekiálltam igazgatni a sajátjaimat. Ariana bejött, hogy mi lenne, ha neki is raknék fel egy szettet. A legjobb barátnőmnek még hajnalban is csinálnék, és Zoénak szintúgy.
Közeledett az este. Ari már nagyon izgatott volt a találkozója miatt. Kapóra jött a műszempilla, így nem kell sokat sminkelnie. Habár, neki felesleges bármilyen smink, anélkül is nagyon szép. Biztos, hogy élőben is tetszeni fog Gergőnek. Ha véletlen nem viselkedne normálisan, akkor én agyonverem. Legalább tizenötször elmondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára.
Miután Ariana elment, Zoé hazajött a munkából. Lefekvéshez készültem, de gondoltam, beszélgethetnénk. Mesélte, hogy ma volt bent nála a barátja, és hogy mennyire jó vele. Elárulta, hogy az is megfordult a fejükben, hogy jövőre összeköltöznek. Egy pillanatra megállt a szívem. Boldog vagyok, mert ő is az, de ne hagyjon itt! Ariana nemsokára visszamegy dolgozni, Zoé meg ilyeneken gondolkodik? Viccelődtem, hogy addig még maradjon, míg Borka minimum négy éves nem lesz. Azt állította, hogy valójában neki is szüksége van rám. De szeretem. Minden álmunk az volt, hogy hármasban fogunk lakni. Megvalósítottuk. Pasik ide vagy oda! Lehet, hogy nem szabadna ilyen önzőnek lennem, de tényleg baromi rossz lenne, ha egyedül maradnék. Zoé megdicsért. Szerinte egyre szebb kismama vagyok.
Reggel felkeltem időben. Kikullogtam a szobámból, és a fürdő felé vettem volna az irányt, ha nem pillantom meg Arit kávézni a konyhában.
– Babám! Hogy sikerült az este? – kérdeztem.
– Szia! Maga volt a csoda! Gergő ugyanolyan őrült, mint én. Elmentünk sétálni, kajálni, és később meg is csókoltam.
– Akkor megnyugodhatok?
– Ilyet még senkivel sem éreztem. Ő teljesen más. Annyira működik a kémia köztünk, hogy az hihetetlen – ecsetelte, miközben mutatta a tegnapi képeket. – Nem lenne baj, ha ma feljönne a Gergő?
– Dehogyis. Meg szeretném én is ismerni – vágtam rá.
Boldogan nekilátott valami edényeket előszedni a konyhaszekrényből. Én nem is tudtam, hogy vannak ilyenjeink. Analfabéta vagyok a konyhában. Azzal jött, hogy főz neki valami finomat. Lehet, hogy nekem is azt kellene tennem? A férfiak értékelik, ha egy nő főz nekik, nem? Gyorsan kivertem a fejemből ezt a borzasztó gondolatot. Egy pudingot sem tudok megfőzni, nemhogy egy egész vacsorát. Mielőbb meg kell tanulnom főzni. Nem tömhetem Borit gyorsételekkel. Elkönyveltem már magam, hogy nem vagyok egy háziasszony-típus, de pár hónapom még azért van, hogy megtanuljam ezeket a dolgokat. A szorongás elfog, ha arra gondolok, mi lesz velem, ha valamit nem fogok tudni a babával kapcsolatban. Anya azt mondta, hogy minden jön majd magától. Én az estét várom, Ari pedig az ebédidőt. Annyira cuki, hogy főz Gergőnek. Kotnyeleskedtem a konyhában. Ez az én nőm, esküszöm. Gumikesztyűben vágja a csirkemellet! Én is ezt csinálnám, ha főznék. Ha az életem múlna rajta, akkor sem érnék hozzá a húshoz, főleg nem a nyershez. Nos, sikeresen beavattalak Titeket a nyomorult titkaimba. Remélem, most már mindent tudtok rólam. Elkészült az ebéd, Gergő lassan megérkezik. Ari közben felhívta Zoét, hogy elküld engem sütiért. El is sétáltam. Tűzött a nap, nagyon élveztem. Zoé volt a pultban, már várt. Ari leadta a drótot, hogy milyen sütiket vigyek. Nem bírtam ki, hogy ne egyek megint egy trüffel tortaszeletet, szóval leültem, Zoé meg mellém. Áradozni kezdtem.
– Őt teljesen normálisnak tartom, csak maga a kapcsolatot nem – nyögte be a barátnőm. Egyet kellett értenem vele. Elindultam haza egy szatyor sütivel. Örültem, hogy engem küldött, mert napoztam egy kicsit séta közben. Amikor hazaértem, Gergő már az asztalnál ült. Jó kislány módjára bemutatkoztam, lepasszoltam a sütiket, majd bementem a szobába. Nem akartam őket zavarni. Sosem hívtam még így fel. Mármint, hogy semmi különöset nem akarok, csak egyszerűen hallani akarom a hangját. Vajon milyen néven vagyok beírva a telefonjába? Lehet, hogy sehogy. Megpróbáltam, de nem vette fel. Meg akartam nézni egy Disney klasszikust, de az első tíz percben elaludtam. Arra ébredtem, hogy szól a telefonom.
– Van valami baj, baba? – kérdezte aggódóan.
– Nincs semmi gáz, csak hallani akartam a hangodat – válaszoltam egyhangúan. Hirtelen elkezdett valami teljesen másról beszélni, majd azzal jött, hogy este találkozunk, és letette. Gondolom, meghallotta volna valaki, hogy miről beszél, ezért gyorsan témát váltott. A lényeg, hogy este nem kell egyedül aludnom. Délután négy körül tértem észhez. Konkrétan a világomat nem tudtam. A szerelmesek filmeztek a nappaliban. Nem akartam megzavarni, de iszonyatosan szomjas voltam. Megpróbáltam észrevétlen maradni.
– Mizu? – kiáltott rám Ariana.
– Nem igazán vagyok képben, és nem is akarok zavarni – válaszoltam, utána visszaszaladtam a szobámba.
Alig bírtam már várni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a plázába, és veszek egy-két dolgot. Most költöttem el egy csomó pénzt, de vásárolni támadt kedvem. A shopping mindenre jó, beleértve a depressziót is. Borinak vettem néhány dolgot. Biztos, hogy olyan gyönyörű. Alig várom már. Sétáltam fel-alá, mikor megszólalt a telefonom. Apa? Mi a fene?
– Hali. Mondjad – szóltam bele.
– Szia, kicsim! Eljöttök hétvégén? Akár a... akár vele, vagy a lányokkal! Hogy vagy?