Touya öccse születését követően egy speciális hősképző program részesévé válik, ahol találkozik Keigoval. Hánytatott sorsuktól menekülve egymás menedékévé válnak, és különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Egy napon szétszakítják őket, majd évekkel...
⠀ꜱᴛᴀʀ ᴏꜰ ʙᴇᴛʜʟᴇʜᴇᴍ⠀ ❛❛Star of beauty hear our plea Whisper your wisdom tenderly Star of Bethlehem set us free Make us a world we long to see❜❜
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
┍━━━━━━━┑
◃ 𝐋𝐀𝐒𝐓 𝐂𝐇𝐑𝐈𝐒𝐓𝐌𝐀𝐒 ▹
┕━━━━━━━┙
//két hónappal később//
Touya a sarkig nyitott ablak rácsain keresztül fújta ki a cigifüstöt a hideg decemberi éjszakába. Nem volt dermesztően hideg, de pont elég volt ahhoz, hogy mire elszívja szálcigijét ujjai teljesen lehűljenek. Ez a negyedóra éjszakánként jelentette az igazi pihenést számára. Mikor kiszellőztethette fejét és gondolataiban elmerülve egyedül tölthetett némi időt. Pont, amire szüksége volt. Miután elnyomta cigijét az ablakpárkányon, maradt pár percet. Türkiz szemeivel kémlelni kezdte a havas tájat és a szállingózó hópihéket.
Időnként elképzelte mi lehet családjával úgy, hogy ő már nem volt velük. Vagy, hogy mit is csinálhatnak az évnek ezen időszakán, hogy eszükbe szokott-e jutni néha-néha akár egy kósza gondolat erejéig is. Testvérei talán már rég megbékéltek a tudattal, hogy a legidősebbik testvérüket már csak akkor láthatják viszont, ha már profi hős lesz belőle és elsajátította képességét olyan szinten, hogy az ne sebezze meg bőrét minden egyes alkalommal, mikor használja azt.
Ujjai annyira lefagytak, hogy a hideg zsibbasztóhatásától már nem is érezte őket, de ez nem zavarta őt egy cseppet sem. A legtöbb tűzképességgel rendelkező rühellte a hideget, a telet, vagy a havat, de ő kifejezetten szerette. Anyukájára finom érintésére emlékeztette őt, akinek kezei szintén mindig hidegek voltak képességéből adódóan.
Egy nosztalgiával teli sóhaj hagyta el a száját mikor becsukta az ablakot. Késő volt már, épp aludni készült, mikor ajtaja kinyílt majd rögtön azután be is csapódott. A sötétség miatt nem látta kilépett be szobájának nevezett zárkájába, de nem kellett sokat töprengenie ahhoz, hogy rájöjjön Keigo volt a betolakodó, hisz ki más lépne be hozzá zavartalanul az éjszaka közepén.
— Miért jöttél vissza? Most nincs sok kedvem vendégeket fogadni.
— Jesszus, miért van itt ilyen hideg? — Kis tapogatózás után megtalálta a kapcsolót és feloltotta az íróasztallámpát, ami közvetlen a bejárat mellett volt. — És sötét. Komolyan itt kuksolsz egyedül a sötétségben a jéghideg szobádban? Nem is te lennél...
— Épp aludni készültem. — Huppant le ágyára szemét forgatva, amivel csak azt érte el, hogy Keigo zavartalanul helyet foglalt mellette.
— Tudod milyen nap van ma? — kérdezte gyerekesen csillogó szemekkel.
