Touya öccse születését követően egy speciális hősképző program részesévé válik, ahol találkozik Keigoval. Hánytatott sorsuktól menekülve egymás menedékévé válnak, és különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Egy napon szétszakítják őket, majd évekkel...
⠀ᴘᴏꜱꜱɪʙɪʟɪᴛʏ⠀ ❛❛So tell me when my sigh's over You're the reason why I'm closed Tell me when you hear me fallin' There's a possibility it wouldn't show❜❜
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
┍━━━━━━━┑
◃ 𝐁𝐄𝐓𝐑𝐀𝐘𝐀𝐋 ▹
┕━━━━━━━┙
Az egyik környező épület tetején ültek. Fáradt szemeikkel, hunyorogva nézték a napfelkeltét. Úgy döntöttek nem éppen egy koncert mosdója a legalkalmasabb hely arra, hogy annyi év után átbeszéljenek mindent.
Hawks orrnyergét dörzsölve ült a néma Dabi mellet. Nem tudta hol kezdje, annyi mondanivalója volt, míg a másikuk úgy tűnt legszívesebben egy szót sem szólna. Annyi minden történt röpke öt perc alatt, olyan szürreálisnak tűnt az egész mindkettejük számára.
— Azt hiszem...
— Kezdjük ott, hogy mit kerestél a zsebemben? — kezdett volna bele Hawks, de Dabi félbeszakította.
— Nem turkáltam, meg semmi. A földön találtam... — szemeit lesütötte, amint elengedte orrnyergét. — De ha nem veszem észre... el se mondod? — Dabi mélyen sóhajtott egyet.
— De biztos elmondtam volna, csak megvártam volna a megfelelő alkalmat, vagy mi. — Vakarta meg tarkóját. Ezúttal még ő is szégyellte magát kissé. Ezt nagyon elrontotta. Százszor lejátszotta a fejében azt a pillanatot, miként is árulja el a hősnek, hogy ő Touya. Többször gondolt arra, milyen képet fog vágni a másik, mikor meg tudja az igazságot. De ilyen módon? Egyszer sem gondolta volna, hogy így fog alakulni.
— Három hónap neked nem volt elég? Sőt hat... hét év alatt nem gondoltál arra, hogy mondjuk felvedd velem a kapcsolatot?
— Volt jobb dolgom is.
— Hát persze! — forgatta meg szemeit. — Ez nevetséges! Hazamegyek. — Épp készült felállni és ott hagyni Dabit, de megragadta karját.
— Nézz rá az arcomra, úgy nézek én ki, mint aki unatkozott? — Hawks elfordította fejét. Elgondolkozott azon, hogy maradjon vagy menjen. Végül úgy döntött, visszaül. Hisz mikor tisztázzák a dolgokat, ha nem akkor. Nem volt már kisgyerek, hogy faképnél hagyjon valakit egy ilyen pillanatban, még akkor sem, ha úgy érezte, belülről felemészti a düh és még sok egyéb érzés, melyek benne kavarogtak.
— Hogy történt? — kérdezte halkan, mintha kissé félt volna megtudni a választ. Dabi sebei rosszabbodtak, nem is kicsit, míg távol voltak egymástól. Sőt borzalmasan néztek ki, látványa egyenesen visszataszító volt, már akinek.
