I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 71.

Másnap reggel elég későn ébredtem, mert Fred már nem volt mellettem. Ahogy felkönyököltem, és körülnéztem, megpillantottam a falon lévő órát, ami majdnem tíz órát mutatott. Fred bizonyára már elment dolgozni.

Nagy nehezen felültem az ágyban, és mikor kitakartam magam, automatikusan lepillantottam a lepedőre. Azon ismét vérfolt éktelenkedett. Baszki. Kiültem az ágy szélére, de ahogy próbáltam a lábaimra nehezedni, ismét fájdalom nyilallt belém.

Mielőtt másodszor is próbálkozhattam volna a felkeléssel, kinyílt az ajtó és legnagyobb meglepetésemre Fred lépett be rajta. Kezével egy tálcát egyensúlyozott, és amint meglátott, azonnal felém sietett. A tálcát az éjjeliszekrényre rakta, engem pedig visszatessékelt az ágyba.

-Pihenj csak, kicsim.

-Ismét ki kell cserélni a lepedőt.-Húztam el a szám. -És szeretnék lefürödni.

-Akkor gyere. Segítek.-Karolt át, és felkapva átvitt a fürdőbe.

-Nem kell mindig átcipelned.-Ingattam a fejem. -Biztosan nehéz vagyok.

-Mit beszélsz butaságokat?!-Horkantott fel, és szép lassan lerakott a lábaimra. -Dehogy vagy te nehéz.

-Egyébként, hogy-hogy nem mentél dolgozni?-Emeltem fel a kezeimet, hogy könnyebben kitudjon bújtatni a pólómból.

-Neked nagyobb szükséged van a segítségemre, és szerettem volna melletted lenni.

-Köszönöm, édes.-Mosolyodtam el halványan, majd Fred segítségével bele tudtam ülni a kádba.

-Hogy érzed magad?-Tette gyengéden kezét a lábamra.

Hogy érzem magam? Tudtam, hogy Fred szörnyen érzi magát, és azt gondolta, hogy komolyan bántott, amikor csak egy kis zúzódás és fájdalom volt.

-Jól vagyok, Freddie, ez...-Kezdtem, de miközben aggódó szemébe néztem, rájöttem, hogy nem hazudhatok neki, és felsóhajtottam. -Nem vagyok jól, valójában... nagyon fáj, de kérlek, ne aggódj, és ne idegesítsd magad ez miatt.

Az utolsó néhány szót értelmetlen volt kimondanom, amikor Fred szeme aggodalommal teli volt.

-Mennyire fáj? Úgy értem, rendben leszel? Vigyelek a Mungóba? Én...

-Fred!-Vágtam közbe, miközben az arcához emeltem a kezem. -Valószínűleg csak egy kis zúzódás, előfordul, és rendben leszek. Csak egy darabig pihennem kell, és minden rendben lesz.

Az állán az izmok egy pillanatra megfeszültek.

-Csak... miután láttam a vért tegnap, annyira aggódtam, hogy valóban bántottalak. Alig aludtam egész éjjel, hátha szükséged lenne rám... de mi van, öhm... érzelmileg? Jól vagy?

Kedvesen rámosolyogtam.

-Persze, most csak egy kicsit fáradt vagyok. Ha a tegnap esti érzésemről kérdezel, akkor egyáltalán nem bánom az egészet, de nem hiszem, hogy egy darabig tudnám fájdalom nélkül élvezni az együttléteinket.

-Remélem, hogy nem leszek olyan... durva... legközelebb.

-Aww!-Vigyorogtam tréfásan, mire Fred mosolyogva megforgatta a szemeit. -Mondtam már, hogy ne forgasd, mert a végén kiesik.

-Igen, igen, tudom... ha nem szállítanak el egészen a kórházig, nehéz lesz neked...-Mondta gúnyosan, és megfogta a kezemet, miközben nevettem a poénján. -De komolyan, Ell, nagyon aggódom.

-Inkább segíts megfürödni.-Mondtam témát váltva, mire elvigyorodott.

Ahogy kezdtek eltűnni a buborékok, láthatóvá vált, hogy a víz már teljesen átszíneződött. Pontosabban vér vörösre. Basszameg. Nagyot sóhajtottam, miközben tenyerembe temettem az arcomat.