I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 5. ~ÁTÍRVA~

Úgy gondoltam hozok még egy részt nektek még ezen a héten. És egy kérdésem lenne hozzátok. Szerintetek mi legyen a Scott ház neve? Mivel a Weasley ház neve az Odú, úgy gondoltam, hogy a Scott háznak is kellene valami frappáns név. A név ötleteket hozzászólásban tudjátok megírni, és többet is írhattok.

Jó olvasást!❤️ Sok puszi, D🥰

-------------------------------------------------------

Elvörösödve lekászálódtam Fredről, aki hatalmas vigyorral nézte végig a jelenetet. Feltápászkodtam, és körülnéztem. Kietlen, ködös lápvidéken landoltunk, két karikás szemű, mogorva varázsló előtt. Az egyik egy súlyos aranyórát, a másik pennát és pergament tartott a kezében. Mindketten mugliruhát viseltek, jóllehet igen ügyetlen összeállításban - bár ezt annyira nem tudtam megállapítani.

-Jó reggelt, Basil.-Köszönt Mr Weasley a szoknyás varázslónak, s egyúttal átnyújtotta neki a bakancsot.

Basil bedobta a használt zsupszkulcsot egy ládába, több üres sörösdoboz, egy gyűrött újság és egy lyukas focilabda mellé.

-Szervusz, Arthur.-Dörmögte fásultan. -Te nem vagy szolgálatban? De jó egyeseknek... Mi egész éjjel itt ácsorogtunk. Jobb lesz, ha odébb húzódtok, mert öt tizenötkor befut egy nagyobb csoport a Fekete-erdőből. Várj csak, megnézem, melyik kempingben vagytok... Weasley, Weasley...-Basil végig húzta ujját a pergamenlapon. -A legelső mező, amire kiértek, körülbelül negyed mérföldnyire van innen, abban az irányban. A tulajdonost Mr Robertsnek hívják. Diggory... a második mező... Mr Payne-t kell keresni.

-Kösz, Basil.-Biccentett Mr Weasley, és intett nekünk, hogy kövessük.

Elindultunk a sivár lápvidéken át. Már vagy húsz perce gyalogoltunk a ködben, mikor kőfalú kunyhó tűnt fel előttünk. Az épület melletti kerítés és a horizontot alkotó sötét erdő között nagy, lankás mező terült el, s azon sátrak százainak kísérteties körvonalait pillantottam meg. Búcsút vettünk Diggoryéktól, és elindultunk a kunyhó bejárata felé.

Az ajtóban egy férfi állt. Külsejéből és abból, ahogy a sátrakat bámulta, nyomban kitaláltam, hogy ezúttal egy igazi muglival van dolgunk - több mérföldes körzetben talán az egyetlennel. Lépteinket hallva a férfi felénk fordult.

-Jó reggelt!-Köszönt barátságosan Mr Weasley.

-Jó reggelt.-Morogta a mugli.

-Mr Robertshez van szerencsém?

-Igen.-Felelte Mr Roberts. -És maguk kicsodák?

-Weasleyék. Két sátorhelyet foglaltunk le néhány nappal ezelőtt.

-Stimmel.-Bólintott Mr Roberts, miután megkereste a nevet az ajtóra akasztott listán. -Az erdő szélétől nem messze van a helyük. Csak egy éjszakát maradnak?

-Igen.

-Akkor előre fizetnek, igaz?

-Ohm... hogyne... egy pillanat.

Mr Weasley távolabb húzódott a kunyhótól, és magához intette Harryt. A jelenet elég kínos volt, ugyanis Mr Roberts leplezetlen érdeklődéssel figyelte ügyködésüket.

-Á, igen, igen... Nehezen ismerem ki magam ezeken a papírcetliken...

-Maguk külföldiek?-Kérdezte Mr Roberts, miután Mr Weasley a kezébe nyomta a megfelelő bankjegyeket.

-Miért volnánk azok?-Kérdezett vissza Mr Weasley.

-Nem maga az első, akinek gondja van a pénzzel.-Mr Roberts gyanakvó pillantással fürkészte Mr Weasley arcát. -Tíz perce sincs, hogy két vendég aranyérmékkel akart fizetni... de akkorákkal ám, mint egy kistányér.