I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 35. ~ÁTÍRVA~

Nyugtalan éjszakám volt. Mindenféle rémképek cikáztak az álmomban, és egész éjszaka forgolódtam. Végül arra ébredtem, hogy Ron, aki már felöltözött, beszél Hayleyhez és hozzám.

-... jó lesz, ha siettek, mert anya már most a haját tépi, azt mondja, le fogjuk késni a vonatot...

A házban hatalmas felfordulás volt. Abból, amit öltözködés közben hallottam, annyit sikerül kihámoznom, hogy Fred és George nem akarták cipelni a ládáikat, ezért megbűvölték őket, hogy maguktól lerepüljenek a földszintre. Ennek az lett az eredménye, hogy a ládák elütötték Ginnyt, s a lány két emeletet gurult lefelé a lépcsőn.

Mrs Black és Mrs Weasley egymást túlharsogva ordítottak.

-... össze is törhette volna magát, ti agyalágyultak!

-... undok korcsok, bemocskoljátok atyáim házát...

Már a cipőmet húztam, amikor Hayley és Sophia kipirult arccal berontottak a szobába.

-Készen vagy?

-Mindjárt. Ginny hogy van?-Kérdeztem.

-Mrs Weasley elsősegélyt nyújtott neki.-Felelte Hayley. -De most meg Rémszem kitalálta, hogy nem indulhatunk el, amíg Sturgis Podmore meg nem érkezik, mert így hiányos a testőrgárda.

-Testőrgárda?-Csodálkoztam. -Testőrök kísérnek minket a King's Crossra?

-Harryt kísérik testőrök.-Pontosított Sophia.

-Csak tudnám minek.-Forgattam meg a szemeim. -Ha jól tudom, Voldemort lapít mostanában. Attól félnek, hogy egy kuka mögül Harryre veti magát?

Hayley szaporán pislogott az órájára.

-Nem tudom...-Felelte szórakozottan. -Mordon mondta... De ha nem indulunk el perceken belül, biztos, hogy lekéssük a vonatot...

-Apa küldött pár levelet neked.-Magyarázta Sophia, és a ládámra mutatott. -Tudom, hogy nincs időd most elolvasni, ezért a ládádba raktam őket.

-Elképzelhető lenne, hogy lejöjjetek végre!?-Zengett be az ajtón Mrs Weasley hangja.

Sophia és Hayley kirohantak a szobából. Felkaptam a Tűzvillámomat, majd a ládámat magam mögött vonszolva húgaim után indultam. Épp Harry előttem fordult ki a szobájából, így egymás után siettünk le a lépcsőn.

Mrs Black portréja tombolt a dühtől, de senki nem vette a fáradságot, hogy behúzza előtte a függönyt - a nagy zsivajtól úgyis megint felébredt volna.

-Harry, Ellie, Hayley, ti velem jöttök és Tonksszal!-Kiabálta Mrs Weasley, túlharsogva az ismétlődő Sárvérűek! Korcsok! Mocskos bitangok! ordításokat. -Hagyjátok itt a ládákat és a baglyot, Alastor majd gondoskodik a poggyászról... Az ég szerelmére, Sirius, Dumbledore megmondta, hogy ne csináld!

Miközben Harryvel és Hayleyvel az előszobában elszórtan álló ládákat kerülgetve Mrs Weasley felé igyekeztünk, egyszerre egy medveszerű, fekete kutya szegődött mellénk.

-Mit bánom én!-Legyintett dühösen Mrs Weasley. -Csinálj, amit akarsz, de én nem felelek érte!

Azzal kitárta a bejárati ajtót, és kilépett a bágyadt szeptemberi napfénybe. Harryvel, Hayleyvel és a kutyával követtük. Az ajtó becsukódott mögöttünk, és Mrs Black hangja abban a szempillantásban elnémult.

Mélyet szívtam az őszi levegőből. Most jutott csak eszembe, hogy egy hónapja el se hagytam a házat és nem láttam napfényt. Talán ezért is volt olyan fehér a bőrünk Hayleyvel. Legalábbis Harrynek vagy három árnyalattal volt sötétebb és ő is elég sápadtnak tűnt a napfényben.