I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 47. ~ÁTÍRVA~

🧡Fred🧡

-Fred! Ébredj!-Két kezet éreztem, ahogy rázogatni kezdett. Hunyorogva kinyitottam szemeimet, és George aggódó arcával találtam szembe magamat.

-Mi történt?-Ültem fel az ágyban.

-Nem tudom. McGalagony felébresztette Ginnyt, aki pedig engem. Azt mondták valami baj történt.-Hadarta, miközben a ruháimat dobálta felém.

-George. Megijesztesz!-Kapkodtam fel a ruháimat. -Mond már mi történt!

-Szerintem, csak sületlenség, de...

-De mi?-Pattantam ki az ágyból.

-McGalagony azt mondta, Harry látta, hogy apa megsebesült...

Teljesen lefehéredtem. Ha nem kapaszkodtam volna meg az éjjeliszekrényemben, biztosan összeestem volna a hír hallatán. Ránézésre George is ilyen állapotban lehetett, hisz arca sápadt volt, és az ágyában támaszkodott meg.

A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett rajta az aggódó arckifejezésű Ginny, nyomában pedig McGalagony professzor sietett be. Skót kockás pongyola volt rajta, szemüvege csontos orra közepére csúszott.

-Vegyék fel a hálóköntösüket! Megyünk az igazgató úrhoz.

-Tanárnő, mi történt?-Kérdeztem szinte azonnal tőle.

-Majd az igazgatónál megtudnak mindent. Most menjünk.

George-al és Ginnyvel követtük a tanárnőt. Kimentünk a hálószobából, lesiettünk a csigalépcsőn a klubhelyiségbe, átkeltünk a portrélyukon, és a Kövér Dáma tekintetétől kísérve elindultunk a holdfényben fürdő folyosón. Néhány perc múlva aztán megérkeztünk a Dumbledore dolgozószobáját őrző kőszörny elé.

-Bűvös Bizsere.-Mondta McGalagony professzor.

A kőszörny nyomban életre kelt, és félreugrott. Mögötte kinyílt a fal, és láthatóvá vált a kőből épített, mozgó csigalépcső.

Ráléptünk egy-egy lépcsőfokra. A fal döngve bezárult mögöttünk, mi pedig spirális ívet követve haladtunk felfelé. Végül megérkeztünk egy fényesre csiszolt tölgyfa ajtó elé, amit griffmadár alakú rézkopogtató díszített.

Az ajtó kinyílt, és McGalagony bevezetett minket. A szobában félhomály volt. Az asztalokon sorakozó különleges ezüstszerkezetek nem zümmögtek, ketyegtek és puffogtak, mint rendesen, hanem némán, mozdulatlanul álltak. A falakon lógó festmények lakói - a Roxfort egykori igazgatói és igazgatónői - csendesen követték tekintetükkel Dumbledore professzort, aki a portrék előtt járkált. Ahogy beljebb léptünk a szobába, megpillantottam az asztalnál két egymás melletti székben Ront és Harryt. Az előbbi fiú sápadt volt, és látszólag nem tudott megszólalni sem, utóbbin pedig még mindig látszódott, hogy arca verejtékben úszik.

-Mi történt, Harry?-Kérdezte rémülten Ginny. -McGalagony professzor azt mondja, láttad, hogy apa megsebesült...

-Apátok megsérült a Főnix Rendjének végzett szolgálata közben.-Előzte meg Harryt a válasszal Dumbledore. -Beszállították a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályba. Most Sirius házába küldelek benneteket, mert onnan könnyebb elérni a kórházba, mint az Odúból. Édesanyátok is oda érkezik majd.

-Hogyan megyünk?-Kérdeztem megrendülten. -Hop-porral?

-Nem.-Felelte Dumbledore. -A Hop Hálózatot figyelik, úgyhogy a por pillanatnyilag nem biztonságos. Zsupszkulccsal utaztok.-Rámutatott az íróasztalán békésen álló, régi üstre. -De még megvárjuk, hogy Phineas Nigellus visszaérjen... Meg akarok bizonyosodni róla, hogy a ház biztonságos, mielőtt útnak indítalak benneteket.