I want to be with you - Fred Weasley ff.

Chapter 56. ~ÁTÍRVA~

A következő néhány napban olyan sokan és sokat beszéltek az iskolában Fred és George szökéséről, hogy Hayleyvel biztosra vettük, a történet bekerül az örök életű roxforti legendák közé. Egy hét se telt bele, és már a jelenet szemtanúi is úgy emlékeztek, hogy az ikrek zuhanórepülésben rátámadtak Umbridge-re, és megsorozták trágyagránátokkal a főinspektort. Fred és George távozása után - a megnyilatkozásokból ítélve - szinte mindenkinek megfordult a fejében, hogy követni kellene őket. Gyakran hallottam efféle kijelentéseket. "Komolyan, néha kedvem lenne seprűre pattanni, és elhúzni innen a csíkot", vagy, "Még egy ilyen óra, és átmegyek Weasleybe."

Ugyanakkor arról is sokat beszéltek a diákok, ahogy Fred mindenki előtt megkérte a kezem. Igaz, még magam sem tudtam elhinni a dolgot, de tényleg megtörtént. Néha elmélázok azon, hogy nem sokára tényleg együtt kezdjük a közös életünket.

Sok lány ferde szemmel nézett rám, de nem tudtam mit tenni ellene - igazából nem is érdekelt mások véleménye. De mikor már olyan megjegyzéseket hallottam, hogy "Még egy tisztességet gyűrűt sem volt képes adni, ha már megkérte a kezét!", csak szembefordultam a lánnyal, majd vigyorogva kacsintottam, és csak annyival válaszoltam, hogy "Fred sokkal többet adott, mint egy gyűrű, ha érted mire gondolok!"

Az ikrek más módon is gondoskodtak róla, hogy még sokáig emlegessék őket. Először is, nem hagyták meg, hogyan lehet eltüntetni a keleti szárny ötödik emeleti folyosóját elborító mocsarat. Umbridge és Frics számos módszert kipróbáltak, de sikertelenül. A területet végül elkerítették, és a dühöngő Frics csónakkal szállítgatta a lápon túli tantermekbe igyekvő diákokat. Hayleyvel gyanítottuk, hogy McGalagony vagy Flitwick könnyűszerrel el tudná távolítani a mocsarat, de ők - akárcsak a tűzijátékok támadásakor - inkább hagyták, hadd szenvedjen Umbridge.

Ott volt emellett az a két seprű alakú lyuk Umbridge szobájának ajtaján, amelyeket Fred és George Jólsep-R-jei ütöttek, mikor visszatértek gazdáikhoz. Frics kicserélte az ajtót, Harry Tűzvillámát pedig a pincébe költöztette. Az a hír járta, hogy Umbridge fegyveres biztonsági őr-trollt állíttatott a seprű őrzésére. Akár így volt, akár nem, a főinspektor mindenesetre nagyon tévedett, ha azt hitte, ezzel minden gondja megoldódott.

Hayleyvel hálát adtunk az égnek, hogy jelen lehettünk, mikor Umbridge először megpillantotta a kidíszített sötét varázslatok kivédése termet. Mivel ikremmel próbáltuk visszafojtani a nevetésünket, csak a főinspektor visítását hallottuk. A plafonon, a táblán, az ablakokon, de még egy két asztalon is volt egy elvarázsolt kristálygömb, amiben olyan vadul forgott a szemgolyó, mint Rémszemnek. Umbridge hiába igyekezett megőrizni "tekintélyét", szinte mindig a kristálygömbökre pislogott. Ez mondjuk nem volt nehéz, hiszen bármerre nézett, mindig szembe találta magát eggyel. Természetesen ezt sem tudta eltüntetni. Osztálytársaim nem mertek nevetni, de mikor véget ért az óra, a folyosón mindenki lelkesen dicsérte Hayleyt és engem, az újabb csínyért. A balhé híre elterjedt és emiatt a griffendélesek ismét bulit tartottak a klubhelyiségben.

A Fred és George példáján felbuzdult diákok között lelkes versengés alakult ki az iskolai főzsivány megüresedett posztját Hayley és mellettem. Természetesen a tanárok nem tudták - vagy nem akartak tudomást venni róla -, hogy van két újonnan kinevezett királynője a bajkeverésnek, de a diákok között nyílt titok volt, így mindenki Hayleyt és engem próbált lenyűgözni és sóvárogva várták a véleményünket minden egyes balhé után. Ám ezekből olyan sok volt, hogy ikremmel egy idő után nem is tudtuk, hogy hova nézzünk.

Új ajtó ide vagy oda, valakinek sikerült becsempészni egy orrontó furkászt Umbridge szobájába. Az állat fényes tárgyakat keresve csatatérré változtatta a helyiséget, még jobban összevérezve és tollassá téve azt, végül pedig rávetette magát a belépő Umbridge-re, és ujjlerágással próbálta megszerezni a főinspektor gyűrűit. A folyosókon annyira gyakorivá váltak a trágyagránátos és bűzpatronos merényletek, hogy sok diák már rutin szerűen buborékfej-bűbájt alkalmazott, mielőtt az óra végén kilépett a tanteremből. A varázs biztosította számukra a tiszta, bűzmentes levegőt, jóllehet, úgy festettek tőle, mintha gömbölyű akváriumot húztak volna a fejükre.