'A' főnök (I. Fejezet)

Tizenkilencedik rész.

~ Fejlemények vannak!Hol a" kisfiú"? Ugye nem hagytátok elmenni? - aggódik hirtelen a nő.

~Mi az, hogy "nem hagytuk elmenni"? - kérdezem reflexből amikor a nő hangosan sóhajt be csukja az ajtót, és leül a kanapéra, le tessékel minket is és folytatja.

~Míra. Ez a kisfiú valójában 16 éves kamasz, és nem fogjátok elhinni ki a bátyja! - hát én mindjárt keresztbe le hídalok, ezt nem mondhatja komolyan.

~ Mondd már az Isten szerelméért. - fakad ki a nyomozóból az indulat. Át vert, nem csak engem hanem őt is, és ez bántani fogja a "szerény kis" egoját.

~ Johnson Tom öccse a srác, a híres maffiáé. Az anyja vezeték nevét vette fel a kisfiú és együttesen hajtották végre a gyilkosságot, az inditékot nem tudom, talán nem bánt jól vele Sofia? - le sokolva egymásra néztünk, ez egy üzenet és nem másnak mint nekem, tudják, hogy munkám van és házam, már csak az a kérdés tudják e, hogy hol lakom.

Hirtelen fel pattantunk és a srác irányába eredtünk ahogy a házhoz értünk, láthatóan minden véres és a srác ül magában, körülötte a szülők akik csak sebeket szereztek, hívtunk egy mentőt és be vittük ki hallgatni, Mr. Johnson öccsét, nyomozó szerette volna kihallgatni először,úgy gondolta ő cseszte el szóval ő hozzá helyre én türelmetlenül álltam az üveg mögött.

~Miért tetted? - kérdezi unottan és komor arccal a nyomozó, a srác el mosolyodik és felszólal, éreztem ahogy velem próbálja felvenni a kapcsolatot.

~Miss Smith! Tudom, hogy hallja. Remélem tudja, hogy az elkövetkező hetekben élete legrosszabb hete lesz. Igen, nyomozó,ugyanakkor bűnös vagyok ebben a történetben mint maga. Maga kérte, hogy kínozzák meg Mírát, és érdekes módon maga küldött Mírának egy emailt miszerint mehet a bátyámhoz állás interjúra, ez mind a maga hibája hogy itt tart. - mondja nyugodt hang leejtéssel, mosolyából nem vesz vissza sőt, egyre nagyobbra nyílik, főleg amikor látja ahogy a nyomozó homlokán ki dülledni látszódik egy ér, és az egész fejét elönti a düh. Bármennyire is fájt, és igaznak tartottam a fiú szavát, közbe kell lépnem, hisz ha nem teszem, akár a kis srác életébe is kerül, és valljuk be elég problémám van e nélkül is.

~ Mr. Parker, egy percre. - szólok ki, amire felfigyel és elindul a hangok irányába, szemembe nem néz, helyette az övét meg igazítja.

~ Nem érdekel ha igaz. Csak zárjuk le az ügyet, és hagyj menjek haza végre. - lépek el mellőle ki zökkentem alap állásából, és bemegyek a sráchoz, aki tágasabb mosollyal vár, én pedig komor és rideg arc kifejezéssel le tettem a mappát és a szemébe néztem. Hirtelen eltűnt a hatalmas vigyor a szájáról.

~ Sajnálom. - mondja bűnbánó tekintettel, én továbbra sem adok sok érzelmet, az emberek egy kétszínű alakok egytől egyig akár Mr. Johnsonról akár a nyomozóról beszélünk, gyönyörű demonstrálása annak, hogy ne legyünk naívak és ne bízzunk meg az emberekben még akkor sem ha a főnökünk vagy befolyásos személy.

~ Szóval te ölted meg Sofia Sefret? - kérdezem egyértelműen, a mappát vizsgálva, a srác remegő hangon kimondta az igen-t. Büszkének kéne lennem de nem tudok, nem hiszem, hogy rossz ember lenne, de megérdemli a büntetést, valószínűleg mivel már büntethető 10 évet fog kapni, és mindenki elfogja ítélni. De ez az ő sara és a bátyáé, aki ahelyett hogy jó útra terelné bele vitte a rosszba és ő is fogja meginni a levét.

Bólintottam, össze csuktam a mappát, és ki sétáltam a teremből, bólintottam az őrnek aki vette a lapot és rács mögé vitte a srácot. Össze pakoltam a holmim és a sötétben elindultam haza, hosszú nap volt és elég durva és fura. Alig várom, hogy be üljek a kádba és lazuljak kicsit, rám fér. Amíg a gondolatokkal el játszottam észre sem véve de már a ház ajtóban álltam, viszont a lámpa éget, elő vettem fegyverem és úgy mentem be a lakásokba, majdnem lőttem amikor megláttam a falatozó nyomozót.