Kilencedik rész.

1.9K 56 2
                                    

Főnök hotel szobában alvása óta nem beszéltünk, sőt,mintha került volna hónapokig,de oly annyira,hogy a céghez sem jött be huzamosabb ideig,Scarlett pedig aggódni kezdett,viszont ma minden ránc eltűnt az arcáról,és mint akinek semmi baja,kivirult arccal nyitott be Scarlett az épület ajtaján.
~Míra,tudunk beszélni egy kávé mellett?
-hogy mondhatnék neki nemet? Elindultunk a közeli kávézóba,mivel a munkahelyen valami fűszeres kávét adnak, ami tök jól jönne ha valami tisztító kúrát szeretnék tartani,de egyelőre szükségem van arra,hogy ne üljek a wc-n egész nap.
~Két jó hírrel rendelkezem,Míra.
- ül ki nagy mosoly az szájára,szemei csak úgy csillogtak.
~Tessék elkezdeni Scarlett.
-bólintok egy nagyot,egyből neki látott.
~Meggyógyultam.
~Te jó Isten!!! Ez komoly?
-hirtelen örömömbe felugrottam és felkiáltottam,többiek kevésbé jól fogadták,több megvető pillantást is kaptam.
~Másodikat még te sem tudod elhinni.
- vigyorgott miközben kifáradtunk az ajtón,és sétáltunk vissza a munkahelyi épületbe.
~Szóval,sok időt töltöttem el a doktorommal,és közelebb hozott minket ez a betegség,mint hinnénk. Eldöntöttük,hogy együtt leszünk,viszont, három hónap után eljegyzett.
-Sokkolva álltam meg,ha nem veszi el a kávét a kezemből valószínűleg mehettünk volna vissza egy másikért. Ne értsétek félre én nagyon örülök,de valami nem stimmel,és ki fogom deríteni. Sok crimit néztem,Sherlocktól kezdve Poirotig Columbon át. És még nyomozónak is készültem,valamikor. Megérzem ha valami nincs rendjén.
~Hmm.. és mikor láthatjuk a fiatalembert aki elcsavarta az eszed?
- vettem vissza a nekem járó kávét,felcsapott hirtelen a kezével Scarlett,amikor elfordult a másik irányba, követtem tekintetem én is.
Nos,drága főnökünk és láthatólag az új titkárnő épp kézen fogva jönnek felénk.
~Látom nagy az öröm.
- olyan undort még soha nem láttak az én arcomon,de olyan feltűnő volt,hogy a nőnek is eltorzult az arca,vagy..lehet alapvetően is ilyen az arca? Hát asszem ezt soha nem tudjuk meg, amíg ezen elmélkedtem arra lettem figyelmes hogy a főnök bevonszol mindegyikünket az irodájába,ne ne is kérdezd fogalmam sincs hogyan csinálja,szerintem régebben valami súly emelő lehetett vagy emberrabló,végülis mindkettőt ki nézném belőle,jó oké Míra értettük folytassuk.
~Bejelenti valóm van.
~Mit vigyorog az az ágacska?
- mutat rám a hölgy,szerintem eléggé vak lehetett még szemüveggel is ha az undort vigyorgásnak vette, remélem tudja,hogy attól hogy szemüveget hord nem lesz okosabb.
~Kérem,én nem vigyorgok.
-közelebb lépett és bele bámult az arcomba, Jézusom ennél bambább tekintete még a szamárnak sincs.
~ Pszichológiát végeztem drágám. Nekem ne meséld be.
~ Oh,talán akkor jobban oda kellett volna figyelni ennél a résznél,hölgyem.
~Ne szemtelenkedj,nekem legalább van végzettségem.
~Hogyne,tudja nem mindenki olyan szerencsés,hogy ilyen szopós szájjal áldja meg az ég,és ezt kamatoztatja a vizsgáztatókon.
~Elég legyen,Míra!
- csapott az asztalra Mr. Jhonson. Szerintem nem mondtam semmi bántót. Sőt még kedves és nőies voltam,de aki ezt nem értékeli.
~ Ki vagy rúgva.
- mutat felém nyakkendőjét megigazítja,és rá mosolyog a bamba szamárra.
~Munkádat,Miss Argen veszi át.
- gyökerebb neve nem is lehetne, igazából tudtam,hogy ez lesz már akkor amikor megláttam a nőt. Mondanám,hogy fáj,de nem fáj,csak csalódtam újra az emberekben. Meg persze,kereshetek új állást, hogy ki tudjam fizetni az albérletet fantasztikus.
Viszont ha visszatérek,ígérem a főnök,és ez a Miss bamba szamár megfogja kapni a magáét. Nyomozni fogok,ahogy Scarlett barátja után is.
Kezdődjön a játék,Mr Jhonson!

'A' főnök (I. Fejezet) Where stories live. Discover now