Nyolcadik rész.

2.2K 51 0
                                    

~Mr. Jhonson. Kérem,engedjen.-szóltam rá az arcomba mászó főnökömre,aki meg se rezzent.
~Miss Smith,kérem.
Szavaknak súlya van,ideje megtanulni Mr. Jhonson. Erőt véve magamon, levegőt bent tartva toltam el nagy alakját,egy nem tetsző morgás hagyta el ajkait.. Ajkai amik úgy vágyakoznak egy csókra ami helytelen lenne ránk nézve.
~Sajnálom,ideje lenne haza mennem.
-nagyot sóhajtva bólintott,és megkezdte az üveget. Ilyenkor tudatosultak bennem Scarlett szavai,egyáltalán nem kéne itt hagynom,de zavarba ejt minden alkalommal. Kis pohárjával az ablak felé fordult és nézte az autók jövés menését. Közben az egyik kezét zsebre dugta.
~Nem kéne haza menned?
- kérdés feltevésére nem fordult meg,szavaiban gúnyt kezdtem felismerni.
~Szóval el akar küldeni,Tom?
-neve hallatán döbbenten fordul meg, mosolyra húzva száját iszik az üvegből.
~Egy percig sem gondoltam arra,hogy elküldöm magát,Smith. Maga szeretett volna távozni,hát tessék itt az alkalom.
- próbált volna inni egy újabb pohárral de kivettem a kezéből,és rá öntöttem az épp mellettem álló virágra (nyugi nem lesz semmi baja,kicsit nekik is kell a tuning.)
~Kicsit sok lesz mára.
~Cseppnyi boldogságomat is elvennéd Smith?
- rontott felém, nyakkendőjét megigazíttotta és felém kerekedett.
~Ha már maga nem lehet az enyém,akkor ne vegye el azt ami még lehet az enyém.
-vette volna ki a kezemből a poharat de elhúztam,ezt most bóknak vegyem vagy ne? Hogy tud valaki ennyire ki ismerhetetlen lenni. Soha nem volt az anyukája és Scarletten kívül olyan nő akit szeretet volna,apja belé verte ezt a keménységet,és hogy a nők csak három dologra jók. A takarításra,főzésre meg a szexre. Hát ez nem így van. És be fogom neki bizonyítani, megígértem Scarlettnek nem hagyom cserben.
~Jobb lesz ha leáll az ivással, hosszútávon nem jár jól vele.
És a cigizzéssel is,tudja,impotens lehet tőle és valószínűleg akkor már egyik nőnek sem lesz izgató a főnök úr.
- húztam mosolyra a számat,nem hitt a fülének bele mosolygott mondanivalómba,magamhoz húztam a nyakkendőjén keresztül, ő pedig automatikusan kezét a derekamra pihentette,egy mozdulattal ajkait éreztem a saját ajkaimon. Miután szét zülledt ajkaink elváltak,pontosabban eltoltam,mivel kicsit túlzás volt tőlem.
Egy hotel szobát vettünk ki a mai napra.
Hajnalban még mindig hallottam ahogy nézi a tvt ezért lenéztem hozzá,láttam ahogy idegesen felbont egy üveget.
~Mit csinálsz? Késő van már ehhez.
- mentem le hozzá a lépcsőn,mogorván felszólalt.
~Nem vagy az anyám.
~Hát tényleg nem,és ez a szerencséd. Add ide..
- nyújtottam a kezemet,de egyáltalán nem pártolta és beleivott, idegesen beleturt hajtincseibe amikor leültem mellé.
~Mi a baj,Mr. Jhonson?
~Scarlett miatt vagy ennyire magadba roskadva?
~Honnan tudod..?
~Maga honnan tudja,nem mondta el tudtommal.
-nehezen felsóhajtott.
~Láttam a papírokat.. Míra,én nem szeretném elveszíteni, édesanyám is ebben a betegségben hunyt el.
- fakadtak ki könnyei, próbáltam megnyugtatni, de nem vagyok a szavak embere se az érzelem kimutatás embere.

'A' főnök (I. Fejezet) Where stories live. Discover now