Huszonnegyedik rész+Epilógus.

1.1K 34 2
                                    

Míra szemszögéből nézve•

Napok és hetek teltek el az esküvő és Argen letartóztatása után.

Örülök, hogy végre nem kell félelemben élnem miattuk, viszont ami miatt két hétig ki nem mozdultam az a nyomozó.

Lővéskor, nem engem, hanem Ellie-t védte, és ezzel együtt nem csak a karomat, hanem szívembe is lőttek.
El kéne engednem Parker Hardin nyomozót, de nem megy, az első találkozásunk, a marakodásunk, az első csókunk és együtt létünk mind mind felszínre törnek és az emlékeimbe rögzültek.

Scarlett becsapta az ajtómat, ő jár hozzám boldogítani a történtek után, lelkileg sosem voltam ennyire lent, nem éreztem magam ennyire gyengének.

~ Ebből elég! Szedd össze magad, Míra! Erős és független nő vagy, most azonnal kelj fel fókuszálj rá a következő nyomozásra és állj talpra! - hallom meg csapkodni Scarlettet a nappali asztalán, és igaza van, bár ezt már két hete hajtogatja, de most rá vettem magamat, hogy újra munkába álljak.

Fel öltöztem, és szokásomhoz eltérően egy kis sminket tettem fel, össze fogtam egyenes hajamat és le mentem Scarletthez, hogy együtt menjünk.

~ Végre! - csattan fel és örömmel konstatálja, hogy két hét után végre sikerült először emberi formát öltenem.

~ Mit tudunk, Angel? -teszem fel a kérdést a helyszínelő nőnek, aki vissza térésemet egy nagy öleléssel nyugtázta

~ Nos, tehát. George Hall az illető, 50 éves nős, viszont a felesége nem volt itthon mert üzleti úton volt, de ő talált rá ma hajnalban. A boncolási eredmények után többet mondhatunk, de eléggé természetes halálnak tűnik. - körbe nézve csomó családi kép, ahol mindenki boldogan mosolyog, egy két gyerek rajz.

~ Van gyerekük? - megyek oda a sírva fakadt nőhőz, aki a feleség és nemlegesen bólint.

~ George szerette a gyerekeket, egy óvodában volt önkéntes, gyerekek rajzolták neki. - veszi elő a zsebkendőjét, fájdalmas ilyenkor beszélni az illetőkkel de muszáj megkérdezni a dolgokat és nem érzelgősnek lenni.

~ Volt bárki aki bántani akarta George-t?

~ Nem, mindenki szerette, nem volt utálója. - Miért kezdi így mindenki? Mindenkinek vannak haragosai ezzel egyáltalán nem segítenek a helyzeten.

Megköszönve arrébb álltam, amikor észre vettem, a nő ujján két jegygyűrűt. És a hasát simogatta,mint egy terhes nő, érdekes, bár lehet csak gázai vannak, sajnos nem vagyok látnok se gondolat olvasó.

~ Bocsánat, hogy késtem csak Ellie-t el kellett vinni nőgyógyászatra. - hallom meg az ismerős férfi hangot, és össze szorul a gyomrom, nagyot nyelve meg fordulok és elindulok felé.

~ Semmi szükség a segítségedre, meg oldom az ügyet. - vágom hozzá a szemei pillantását kerülve, meg érinti, karomat, de el húzom tőle.

~ Ne. - csúszik ki a számon, és tovább megyek, egészen a nyomozói irodáig, be csukom az ajtót és egy nagyobbat sóhajtok. Szóval Ellie-vel van. Fakadnak ki a könnyeim, és össze szorított fogakkal nézek ki az irodám ablakán.

~ Nézd, Míra. - tör be az ajtómon Hardin én pedig le törlöm a könnyeimet de továbbra sem fordulok az ajtó irányába ahol áll a férfi.

~Míra, új hírek! - szalad be az ajtón Angel és izgatottan néz ránk, ekkor meg fordulok és rá mosolygok.

~ Szóval, a boncolási eredmény először nem hozott eredményt és másodszorra sem...

~ A lényeget, Angel. - mondja ki Hardin, és a nő fel sóhajt.

'A' főnök (I. Fejezet) Место, где живут истории. Откройте их для себя