'A' főnök (I. Fejezet)

Huszonegyedik rész.

•Mr. Parker szemszögéből nézve•
~ Sok lesz, Mr. Parker, még nem végeztünk az üggyel. - hang hallatán meg fordulok és szemeimet meg dörzsölve meg pillantom Őt. Hát vissza tért, és él, és gyönyörűbb mint volt.

Örömömben gondolkodás nélkül, karjaimba zártam, erősen meg szorítottam, és asszem egy két szégyentelen könny csepp is elhagyta a szememet.

Hihetetlen örültem, annak, hogy él és itt van, ölelésembe bele bújt, én pedig nyakára leheltem egy csókot. Be szívtam nőies illatát, azt az erős parfüm illatot ami mindig meg érinti a szívemet, amikor érzem magam mellett.

~Olyan jó, hogy itt vagy, Míra. - üdvözöltem újra köreimben, és újból meg szorítottam ölelésünket.

•Míra szemszögéből nézve•

~Sajnálom, hogy nem jelentkeztem de.. - kezdem el a monológot de közbe vág.

~Azt hitted ilyen könnyen meg szabadulsz tőlem, Míra? - kérdezi fél oldalas mosollyal, hihetetlen én épp egy érzelmes légkört alakítok ki ő pedig már megint nyomatja, de hagytam most az egyszer szó nélkül, Hiányzott.

Le ültünk a székre és el beszélgettük az időt, amikor meg említtem neki hogy ideje haza menni szomorú és eltorzult arcával találtam szembe magam.

~ Költözzön hozzám, nyomozó. - jelentem ki, amire sokadik győzködés után de elfogadta, annyi holmit hozott, hogy az egész lakásom vagyis lakásunk teli lett az ő holmijaival, több dolga van, mint egy nőnek, és még mi vagyunk el hordva, hogy annyi dolgot viszünk.

Este felé, rendeltünk pizzát és lehetőleg nem a legnyálasabb filmet bekapcsolni, aztán rá jöttünk, hogy a híradón kívül semmi normális nem megy a TV-ben ezért át tértünk a Netflix-re ahol, Brooklyn 99 nevezetű sorozatot elkezdtük nézni. El gondolkodtam, hogy lesz tovább? Továbbra sem lehetünk nyugodtak, két bűnös ember szabad lábon járkálgat.

~Mr. Parker, hogyan tovább? - kérdezem miközben felé döntőm a fejemet, kikapcsolja a sorozatot és teljes terjedelmével felém fordul.

~ Míra, adjuk fel. - néz mélyen a szemembe és folytatja.
~ Te is tudod, hogy nem vagyunk elegek. - sóhajt és le néz a kezemre.

~Külön nem voltunk elegek, de ketten sikerülhet! - érintem meg hatalmas kezét, amire össze rezzen, amikor el húznám kezemet, viszont meg fogja és ujjainkat össze kulcsolja.

~ Ketten bármire képesek vagyunk. - mosolyodik el én zavaromban el húzom kezemet, ujjai rabságából ki szabadítom és neki állok el pakolni a maradék pizza részeket. Felkel a nyomozó is és meg fogja a derekam, maga felé fordít.

~Lehet nem mondtam, de gyönyörű vagy ma is. - megszüntette a maradék távolságot is köztünk és mindkét kezét a derekam köré fogta, szemei csillogva várták reakcióm ami egy nagyobb mosoly keretein belül maradt, közelebb hajolt a nyomozó én pedig a két kezemet a mellkasán pihentettem és ajkunk először teli érzelemmel fonódott össze, szépen lassan követték egymás ajkaink az ütemet, később a nyelveink is táncot jártak.

Bele merültünk teljesen egymásba,végül a levegő hiány választott el minket. Amikor szét váltunk el időztünk egymás íriszeiben, hirtelen megtörte a csendet, megsimogatta arcomat és puszit nyomott a honlokomra és elindult az emeletre a fürdőbe.

Lent vártam rá, és eldöntöttem írok egy levelet, arról, amit éreztem felőle és a jel mondatot, ami leírja a közöttünk lévő viszonyt, szeretném ha az esküvőnkön fel nyitná és fel olvasná, ha ott lesz mint a leendő férjem.