𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐟𝐢𝐟𝐭𝐲- 𝐟𝐢𝐯𝐞

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

A dugó miatt később érek oda, így már javában tart a koncert, mikor leparkolok az aréna hátsó bejáratánál. Veszek néhány mély levegőt, és próbálok megnyugodni. Lehunyom a szemem, igyekszem kitalálni, mire számítsak. Félek, hogy az érzéseim, amiket már lassan három hete próbálok elnyomni, újra a felszínre törnek, amint meglátom őt, vagy meghallom mély hangját, ahogy énekel. A szívem már Nick gondolatára is sajogni kezd, ezért inkább úgy döntök, bemegyek.

Kiszállok a kocsiból és körülnézek. Mikor meglátom Richard felém siető alakját, megkönnyebbülten sóhajtok fel.

- Ashley - mosolyog rám fáradtan. - Köszi, hogy eljöttél.

- Ez természetes - rázom meg a fejemet. Tényleg az. Mindegy, mi történt köztünk, Nick mindig a legjobb barátom lesz. - Hogy van?

- Csinálja a koncertet, és kívülről úgy tűnik, semmi baja. De én ismerem, látom rajta, hogy valami nagyon nincs rendben. Rengeteg pánikrohama volt az utóbbi hetekben, most a koncert előtt is, még soha nem volt ilyen rosszul. Azóta ilyen, hogy...

- Hogy szakítottunk - suttogom.

- Igen - bólint. - Figyelj, tudom, mi történt köztetek. Nick elmondta.

- Nekem is elmondta - vonom meg a vállam, és próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne ez az egész.

Pedig nagyon is érdekel. Mert a szívem mélyén tudom, hogy Nick megbánta. Tudom, hogy tényleg megbánta, tudom, hogy sajnálja. Tudom, de valami mégis visszatart. Félek attól, hogy ez az egész újra megtörténik. Félek új esélyt adni, mert féltem a szívem.

- Akkor menjünk - töröm meg végül a csendet. Richard bólint, és a hátsó ajtón át belépünk az arénába.

Végigmegyünk a folyosókon, és közben egy szót sem szólunk. A színpad mellé érünk, én pedig meghallom Nick hangját. A szívem kihagy egy ütemet, és elakad a lélegzetem. A következő pillanatban meglátom őt. A kezében fogja a mikrofont, barna haja a homlokába hullik. A bőre csillog a reflektorok fényében, miközben a hangja betölti az arénát. A közönség vele együtt énekel, a sok hang egyetlen, hatalmas kórussá olvad össze.

- Sziasztok! - kiabálja Nick a mikrofonba, amire hatalmas sikítás a válasz. - Szeretnék elénekelni nektek egy számot. Ez egy új dal, még nem adtam ki, így ti hallhatjátok először. Egy lánynak írtam. De nem, ez nem jó kifejezés.

Egy pillanatra szünetet tart beletúr izzadt tincseibe, majd vesz egy mély levegőt és folytatja.

- Annak írtam, aki már hosszú ideje a világot jelenti nekem. Miatta éri meg felkelni reggel, és elaludni este, arra gondolva, hogy másnap újra láthatom. Neki köszönhetően teljes az életem, csak vele együtt érzem saját magamat is teljesnek. Nélküle... nélküle olyan, mintha hiányozna belőlem egy darab, a legfontosabb darab. És nem tudom pótolni. Elkövettem egy hibát, és ezzel elmartam őt magam mellől. Próbáltam helyrehozni, sikertelenül, de talán nem próbálkoztam eléggé. Sajnálom. Sajnálom, hogy elengedtelek, hogy nem küzdöttem érted. Értünk. Ha tehetném... ha tehetném, mindent másképp csinálnék. Nem hagynám, hogy eltűnj az életemből. Nem hagynálak cserben. Jobban értékelném, azt a kincset, amit kaptam, amikor megismertelek téged. De mivel nem mehetek vissza az időben, meg kell próbálnom most helyrehozni, amit elrontottam. Ez a szám csak neked szól, remélem hallod. Nem azért, mert azt várom, hogy utána megbocsáss, hanem mert ezt neked írtam. Ez a miénk. A mi dalunk. Szóval következik az On my mind. És még valami. A legfontosabb. Szeretlek, Ash! - kiáltja, mire több ezer rajongó sikít fel, és Nick a kezébe kapva a gitárját megpendíti a húrokat.