𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲- 𝐭𝐰𝐨

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

- Annyira hiányoztál - bújik hozzám, én pedig mosolyogva megsimítom a hátát.

- Te is nekem - tolom el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

Azóta nem találkoztunk, hogy váratlanul meglátogatta Nicket, és kiöntöttem neki a szívem. Emily néhány nappal később elutazott nyaralni a barátnőivel a szülei hétvégi házába. Így is minden másnap beszéltünk és tartottuk a kapcsolatot, de borzasztóan örülök, hogy újra itt van.

- Kérsz valamit? - kérdezem, mire bólogatva körbenéz, és végül egy üdítő után nyúl.

- Leülünk kint? - biccent a kinti ülőgarnitúra felé, de a válaszomat meg sem várva már el is indul.

- Milyen volt a nyaralás? - pillantok rá, miután leülünk a teraszon álló kanapéra.

Azonnal felcsillan a szeme, és mesélni kezd a nyaralóban töltött időről.

- És képzeld, az egyik buliban, ahova elmentünk, találkoztam egy sráccal.

- Részleteket - húzodom közelebb hozzá, és várakozón nézek Emilyre.

- Két évvel idősebb nálam, magas, szőkésbarna haja van, és kék szeme. Imádom a kék szemeket - kalandozik el egy pillanatra, de aztán visszatér a történtek elmeséléséhez. - Elképesztően kedves, okos, még vicces is, és nagyon helyes - a tenyerébe támasztott állal néz rám, és már a fiú említésére is elmosolyodik.

- És hogy hívják a fantasztikus srácot, aki ezek szerint egy pillanat alatt levett a lábadról?

- Adam.

- Szóval Adam...

- Igen. És csak úgy odajött hozzám, mikor a lányokkal táncoltunk. Köszönt, bemutatkozott, és meghívott egy italra.

- Ugye nem ittál alkoholt? - kérdezem azonnal.

- Nem, dehogy - rázza meg a fejét.- Csak egy kólát kértem. De ne gyere nekem a szigorú nővér szereppel - nevetve megforgatja a szemét, és fel sem tűnik neki, mit is mondott.

Nővér.

Hihetetlenül boldoggá tesz ez a szó. Örülök neki, hogy Emilyvel ilyen szoros lett a kapcsolatunk. Azt hiszem, neki is szüksége volt valakire, aki csak egy kicsit idősebb, nekem pedig valakire, aki fiatalabb, és épp ezért máshogy látja a dolgokat. És Em volt az, aki az egyik legtöbbet segített, mikor Nickkel komolyra fordultak a dolgok. Így most rajtam a sor.

- Na de ott tartottam, hogy meghívott egy kólára. Ő is csak egy sört ivott, semmi mást. Beszélgettünk, elég sokat. Kiderült, hogy ő is itt lakik, csak a családjával épp nyaralni voltak. Ősszel lesz tizenkilenc. Elsőéves egyetemista, mérnöknek tanul, szóval nem egy léhűtő alak - felnevet, majd folytatja. - Van egy öccse, a szülei még kiskorában elváltak, most az anyukájukkal élnek. Nincs barátnője, és az előző kapcsolata is lassan egy éve véget ért. Nem híve az egyéjszakás kalandoknak, vagyis én sem arra kellettem neki. Szereti a sportot, és évekig versenyszerűen úszott is. Igazából nagyon szimpatikus volt, tényleg, órákig ültünk ott és beszélgettünk. Kérdezett rólam is, de egyáltalán nem volt tolakodó. És egy percig sem unatkoztam, nagyon jó volt vele lenni. Végül elkérte a számomat, és még aznap este, két perccel azután, hogy elköszöntünk, írt is. Azóta mindennap beszéltünk, és rengeteget találkoztunk, amíg ott voltunk. Azt hiszem, kezdek beleesni - suttogja, én pedig szorosan magamhoz ölelem. Annyira örülök Em boldogságának.