𝐨𝐧𝐥𝐲 𝐲𝐨𝐮

𝐭𝐡𝐢𝐫𝐭𝐲- 𝐟𝐨𝐮𝐫

𝐀𝐒𝐇𝐋𝐄𝐘

28𝐭𝐡 𝐣𝐮𝐥𝐲

Egyre szenvedélyesebben csókol. Ujjai a hajamba akadnak, és az ölébe húz. A kezem a tarkóján, és bár erős késztetést érzek, nem húzódom el. Hagyom, hogy a nyelve átcsússzon a számba. Hagyom, hogy a kezével végigsimítson a hátamon, majd megállapodjon a fenekemen. Hagyom, hogy benyúljon a pólóm alá, és az oldalamat simogatva haladjon egyre feljebb. Azonban mikor ujjai már a melltartóm kapcsánál járnak, megszakítom a csókot. Lihegve leszállok a combjáról, és a kanapé távolabbi végébe kucorodom. Magam köré fonom a karom, és némán könyörgök, hogy ne kezdjen el megint veszekedni. Nos, nincs szerencsém.

- Alig értem hozzád - rázza meg a fejét, tekintetében nyoma sincs az iménti vágynak. Csak dühöt látok benne. - Mégis mi bajod van?

- Túl gyors vagy - próbálom elmagyarázni neki, hogy nem állok készen, de nem figyel rám. Csak mondja a magáét, ahogy mindig, mikor megszakítom a csókunkat.

- Feküdj már le velem, az ég szerelmére - ránt magához, és egy pillanattal később már fölöttem van.

Csókolgatni kezdi a nyakam, én azonban kétségbeesetten próbálom eltolni magamtól.

- Szállj le rólam! - nyögöm, de nem áll le. - Elég, hallod? Nem akarom! - egyre lejjebb halad, a keze a felkaromon, így mozdulni sem tudok.

- Élvezni fogod - vigyorog rám, és felhúzza a pólómat.

- Engedj el! - kiáltok fel hirtelen, és minden erőmet összeszedve lelököm magamról.

A könnyeimet nyelve ülök fel, és a cuccaimért nyúlok. Belebújok a pulcsimba, és már indulnék, mikor utánam nyúl. Ujjai a kezemet markolják, de kirántom magam a szorításából.

- Mi a bajod? - csattan fel, és mikor a tekintetünk találkozik, végigfut rajtam a hideg, de nem a jó értelemben.

★

- Hogy érted ezt? - értetlenül nézek fel rá, és a szívem összeszorul. - Már nem akarsz velem lenni?

- Nem, Ley, nem erről van szó. Szeretlek, hidd el, de nem bírom ezt tovább. Miért nem fekszel le velem? Tudod, milyen érzés, hogy az összes barátunk komoly kapcsolatban van, csak mi nem?

- Szóval azt mondod, a mi kapcsolatunk nem elég komoly? - kérdezem, összehúzva a szemem.

- Dehogynem, persze. Csak nem értem, mi ebben a nagy dolog. Mire vársz?

- Csak... nem állok készen. Miért nem tudod megérteni? Minden más srác megértené - csattanok fel, és idegesen beletúrok a hajamba.

- Igazán? Akkor talán keress magadnak egy másik srácot - vágja rá. Elakad a lélegzetem.

- Te most szakítasz velem? - suttogom, és érzem, ahogy néhány könnycsepp végigfolyik az arcomon.

- Igen, szakítok. Bocs, de nekem ez így nem fog menni - rázza meg a fejét.

Vagyis csak akkor marad mellettem, ha lefekszem vele? Mégis hogy lehet valaki ilyen szemét?

- Oké - állok fel, letörölve a könnyeimet.

Ha valaki, akkor ő nem érdemli meg, hogy sírjak miatta. Legalábbis nem úgy, hogy ő is látja.

- Bazdmeg Jason - motyogom, és az ajtó felé indulok.