Fény a sötétben

Csíny és Bosszú

Egy vérfagyasztó sikoly ébresztett fel az álmomból, minek hatására szinte azonnal ki pattantam az ágyból és a pálcámért nyúltam, ami az éjjeli szekrényemen volt.

Amit legelőször megpillantottam az Narcissa álmos feje volt, amint épp az ágyában ülve próbálta feldolgozni a történteket kisebb, nagyobb sikerrel.

- Meg ölöm! - robbant ki Bellatrix a fürdőszobából és szinte remegett az idegtől. Meg mertem volt esküdni, hogy a füléből vékonyan füstfelhő gomolyog kifelé. De a szeme volt az ami igazán megrémített. A téboly, ami benne volt csak úgy tombolt.

- Mi történ? - dörgölte meg Cissi a szemét és ásított egyet.

- Néz rám! - üvöltötte magából kikelve Bella. - Néz már rám! - mondta ismét, mire nagy nehezen Cissi rá figyelt. És amit akkor látott, - jobban mondva láttunk - attól még a szavunk is el akadt. - KÉK A HAJAM! - kezdte el rángatni az egyik tincsét, és igaza volt. Az eddig sötét haja, most teljesen kék volt.

- Te jó ég! - kaptam a szám elé a kezem előszörnyedve.

Cissi még mindig nem jutott szóhoz, de Bella szinte fort az idegtől.

- A tiéd is - mutatott rám Cissi és amilyen gyorsan csak tudtam a tükör elé léptem. Majd meg láttam. Az eddig sötét barna, szinte már fekete tincseim most egyáltalán nem olyanok voltak, mint szoktak lenni. Már, hogy is lettek volna? Hiszen az egész hajam rózsaszín volt.

A vérem abban a percében fel fort, ahogy meg láttam. Dühösen fordutam Bella felé, aki már pálcával a kezében várta a reakciómat.

- Gyerünk! - mondtam, és mind a ketten leviharzottunk a közös helyiségbe, ahol a ház társaink már javában nyüzsögtek.

- Ki volt az? - kiáltottam el magam és pálcát emeltem rájuk. Szinte abban a percben az egész helyiség el csendesedett, és döbbenten figyelt.

- Had halljuk! - mondta mostmár Bella is, de nem kaptunk választ.

- Szerintem mind a ketten tisztában vagytok vele - jött felénk óvatosan Lucius. Mi csak össze néztünk Bellával és egyszerre mondtuk ki a nevet, ami az eszünkbe jutott.

-BLACK!

Nem törődve az öltözetünkel rohantunk ki a klubb helyiségünkből, és a Griffendélesek felé vettük az irányt. Nem kevés diák bámult meg minket és súgott összes, de nevetni már nem mertek. Vagy azért, mert látszott rajtunk, hogy majd fel robbanunk, vagy csak szimplán nem mertek, mert már ismertek annyira minket, hogy tudják, nem lenne jó vége.

Nagy szerencsénk volt, mivel épp akkor lépett ki két első éves a portré lyukon, ami nekik ajtónak szolgállt. Mit sem törődve velük, félre löktem őket és egyenesen a klubb helyiségükbe mentünk. Odabent a Griffendélesek mind el voltam foglalva valamivel, de amint meg láttak minket csapot papot ott hagyva figyelték a jelenetet.

- Hol vannak? - kiáltotta Bella, és minden szem ránk szegeződött.

- Mégis mi történt? - sietett előre Lily és döbbenten nézett ránk.

- Ide nem jöhettek csak úgy be! - lépett mellé a barátnője is Marlene McKinnon és szúrós szemekkel kezdett el méregetni minket. Sose bírtam a csajt, szinte minden második fiúnak oda adta már magát. Szerencsétle.

- Nekem két sárvérű ne mondja meg mit tehetek és mit nem- szegezte nekik a pálcáját Bella.

- Holvan a két tökkelütött barom? - kérdeztem ezúttal én, és már nekem is szorosabban fogták az ujjaim a pálcám.