Fény a sötétben

Levél

A nap további része viszonylag nyugodtan telt. Már egyikünk sem volt annyira feldúlt, mint reggel, de azért a bosszúról nem mondtunk le.

- Ennyi van most nálam - rakta le az ágyamra a bombákat Regulus. Nem volt annyi, hogy az egész klubb helyiségüket tele rakjuk, de egy szobányira azért elég volt.

- Már csak az a kérdés, hogy jutunk be feltűnés nélkül - nézett ránk kérdőn Bella.

- Bízzárok csak rám - mondtam, majd egy kevés oda figyelés és koncentrálás után meg éreztem a jól eső bizsergést az egész testemben, majd hirtelem már Belláék sokkal nagyobbaknak tűntek.

- Te animágus vagy? - kerekedett el Regulus szeme, ahogy végig nézett macska alakomon. Mivel így nem igazán tudtam volna neki választ adni, így vissza változtam emberi alakomba.

- Még a bátyám tanította meg pár éve. De senki nem tudhat róla - néztem rájuk szigorúan.

- Bízhatsz bennünk - bólintott végül Bella, majd Regulusra nézett, aki szintén egyet értett vele.

- Renden, nos a terv a következő. Mivel ezek a bombák - néztem az ágyon lévőkre - nem nagyobbak, mint egy cikesz, ezért egy kisebb zsákba rakva macska alakban be viszem. Amint fel érek a szobájukba vissza változom és el rejtem őket - mondtam.

- És mi mit teszünk? - sürgetett Bella.

- A ti dolgotok lesz el terelni őket, ha a klubb helyiségükbe akarnának menni. Fel kell őket tartanotok, de úgy, hogy ne fogjanak gyanút. Rendben?

- Sima ügy lesz - rántotta meg a vállát Regulus.

- Mikor? - kezdett el vigyorogni Bella és a kezében vett egy bombát, majd azt kezdte tanulmányozni.

- Holnap a reggeli alatt. Óra előtt még fel szoktak menni a dolgaikért és amíg ők lent vannak addig el intézem a dolgot - vettem elő egy kisebb zsák félét és bele pakoltam a bűz bombákat.

- Ezzel nem fogtok meg oldani semmit - szólalt meg egy hang mögöttünk. Andi az ajtó félfának volt támaszkodva keresztbe tett karokkal, és úgy meredt ránk.

- Ugyan hugi - forgatta meg a szemeit Bella. - Jó móka lesz - mondta majd ki sétált a testvére mellett az ajtón, velünk a nyomában.

*****

- Minden készen áll? - kérdeztem Bellát és Reget a Griffendél portrélyuk  mellett lévő drapéria mögül.

- Már csak meg kell várni, hogy ki jöjjenek és mehetsz - bólintott Reg.

-Mi pedig meg bizonyosodunk róla, hogy mind a négyen lemenne enni és ügyelünk rájuk amíg nem jössz - vetta át tőle a szót Bella.

- Rendben, akkor kezdjük - mondtam és macska alakomra változtam. A kis zsákot a számba véve hegyes fogaimmal tartottam meg és vártam, hogy a négy célpont kijöjjön a portré mögül.

Nem kellett sokat várni, ugyanis kis idő után ki nyílt az ajtó és mind a négyen ki léptek rajta. Én ezt ki használva macska gyorsaságommal iramodtam meg az ajtó felé és már bent is voltam a résen, mielőtt be zárult volna mögöttem a portré.
Ők innentől már Belláék gondjai.

Szapora léptekkel indultam meg a fiúk háló körletei felé és fel rohantam a lépcsőn. Szerencsére egy diák sem volt lent a klubb helyiségben, valószínűleg már reggeliznek.

Amint meg találtam a szobájukat vissza változtam és be csuktam magam után az ajtót.

Szinte ugyan olyan volt a szoba, mint nálunk a fiúknak, csak a színek voltak mások. Két - két ágy volt egymással szemben, amin vörös és arany színű párnák voltak.